Száz nap alatt rendszerszintű egészségügyi fordulatot ígér a Tisza Párt, szóltak is neki, hogy kozmetikázni most nem lesz elég

Több frontos rendszerváltozást, és érdemi lépéseket ígér már az első 100 napra az új kormányzat az egészségügyben. Így például szerkezeti átalakítást, irányítási reformot, adatvezérelt működtetést és a betegellátás újraszervezését. A háttérben már hónapok óta készültek a szakmai csoportokban a jogszabály-tervezetek és intézkedési csomagok. Így már az első 100 napban is érdemi lépések történhetnek, mint például az orvosi kamara jogosítványainak a visszaadása.

amely több, jól elkülönített szakpolitikai területre bontaná az irányítást. Így például külön államtitkárság foglalkozna a közigazgatási és jogalkotási feladatokkal, a népegészségüggyel, az ellátórendszer működtetésével, valamint a digitális egészségüggyel. Az utóbbi államtitkárság feladata lenne egyebek mellett a nővérek és orvosok munkájának tehermentesítése, a felesleges adminisztráció mérséklése, valamint a hiteles, és összevethető adatok gyűjtése.

A rendszerváltozás egyik kulcseleme az egészségügyi adatok nyilvánossá tétele. A tervek szerint olyan integrált adatbázis jöhet létre, amely követhetővé teszi a betegutakat, mérhetővé a kórházak teljesítményét, és összehasonlíthatóvá az intézmények működését. Az eddigi Tisza-fórumokon kiderült az is, mindezzel nemcsak az irányítás javítását, hanem az elszámoltathatóságot is erősítenék. A szakminiszter-jelölt szerint ezzel a sajtó és a közvélemény is pontosabb képet kaphatna a rendszer állapotáról.

A rendszer fordulópontját egy erős, szakmailag hiteles országos tisztifőorvos és egy kormánytól független minőségellenőrző hatóság létrehozása jelentheti. Az utóbbi egy olyan szervezet, mint az angol Care Quality Commission (CQC), amely az egészségügyi és szociális szolgáltatások minőségét és biztonságát felügyeli. Ez a hatóság helyszíni vizsgálatokkal ellenőrizné a tisztaságot, a betegjogok érvényesülését, az emberi méltóságot, a vezetést, a kommunikációt és a dolgozók munkakörülményeit, a megállapításairól szóló jelentések pedig nyilvánosak.

Az új szakpolitikai tervekben a betegeknek átlátható várólistákat, és valós időben követhető betegutakat ígérnek. A cél, hogy a páciens online is követni tudja, hol tart: melyik intézményben, kinél és mikor kerülhet sorra.

A kórházi struktúra átalakítása két, látszólag ellentétes irányban történne: a párt elnöke és miniszterjelöltje is egyaránt használja a decentralizációt, amelynek révén nagyobb önállóságot kapnának a kórházigazgatók, és a centralizációt, amennyiben bizonyos komplex ellátásokat regionális centrumokba szerveznének. Ugyanakkor amikor részletek is szóba kerülnek, már arról is beszélnek, hogy a „szuperkórházak” koncepcióját nem a kisebb intézmények bezárásaként, hanem a betegbiztonság növeléseként értelmezik. Eszerint például a fejlettebb technológiát, intenzív hátteret és speciális szaktudást igénylő terápiák ellátását centrumokba szerveznék, és a szakemberek ezekből járnának ki a kisebb kórházakba az egyszerűbb esetekhez.

A magán- és az állami egészségügy viszonyában nem teljes szétválasztás, hanem szabályozott együttélés következhet. Ennek része lehet az orvosok munkavégzésének szabályozása, és az esélyegyenlőségi problémák kezelése, a lakossági zsebből fizetés arányának csökkentése.

Nem elég kozmetikázni

A szakdolgozói érdekképviseletek szerint az ágazat legsúlyosabb válsággóca ma a nővérek és más egészségügyi szakdolgozók túlterheltsége és alulfizetettsége. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke úgy fogalmazott: „A legelsők között szeretnénk, hogy már az idén kapjanak béremelést a szakdolgozók. Mostanra kritikusan alacsonnyá vált a betegágyak mellett dolgozók száma. Hozzátette: nem egyszeri gesztust, hanem kiszámítható pályát szeretnének, rendszeres előrelépési lehetőséggel, tudás- és teljesítményalapú differenciálással, és azzal, hogy „érdemes legyen maradni, hosszú távra tervezni” A rezidensek bér-felzárkóztatását is sürgetik.

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint nem elég kozmetikázni az ágazatot; szerinte „új alapokról kell felépíteni az egészségügyet. A szakdolgozók azt várják, hogy újra az egészségügyi ellátórendszert működtetők kerüljenek az egészségpolitika fókuszába.” Továbbá szeretnék, ha „az önálló egészségügyi minisztérium nem csak táblacserét jelentene, hanem adatvezérelt, nemzetközi jó gyakorlatokra épülő stratégiát hozna”. Ehhez szerintük elengedhetetlen, hogy a kamarák és szakmai szervezetek ne csak formálisan adhassanak véleményt, hanem a tervezés korai fázisától partnerként üljenek az asztalnál. Állítása szerint gyakran csak utólag szembesültek kész jogszabályokkal, vagy csak formális egyeztetéseken vehettek részt. Balogh Zoltán azt mondta, legalább 40 ezer új szakdolgozóra lenne szükség ahhoz, hogy a rendszer biztonságosan működőn. Csak a következő 5–8 évben szakmák egész csoportjaiban tömegesen éri el a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi állomány. Ezért kérik, hogy rendezze a kormány a nyugdíj melletti foglalkoztatás szabályait, és előre jelezze a következő 3–8 év kereteit, hogy az érintettek tervezni tudjanak.

Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint szervezete és más intézményi érdekképviseletek régóta mondják, az egészségügy finanszírozása kulcskérdés, de a jelenlegi finanszírozás nem követi a gyógyító szakmák költségeit. Úgy fogalmazott: „El kell jutnunk odáig, hogy a tényleges ráfordításokat ismerje el és térítse a finanszírozó – ez a működtetés egészének az alfája és ómegája.” Ezzel párhuzamosan a CT–MR fejlesztések folytatására, a betegbiztonság erősítésére és a dolgozók erkölcsi-társadalmi megbecsülésére is szükség van. Szerinte a jelenlegi bérek és ügyeleti díjak mellett nem fenntartható a folyamatos terhelés.

A szakrendelőket képviselő Medicina200 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke, Pásztélyi Zsolt szerint folytatni kellene a teljesítményalapú finanszírozás erősítését. Szerinte „nem lehet ugyanúgy fizetni azt, aki plusz felelősséget, minőségi munkát vállal, mint azt, aki csak elüldögél a rendszerben.” Javasolják továbbá az egyedi bértámogatások beépítését a teljesítménydíjakba. Zajlik az ellátások ráfordításainak költséggyűjtése, ez a munka nyárra befejeződhet, és 

Kaló Tamás, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének elnöke szerint örvendetes hír a szektor valamennyi szereplőjének az önálló egészségügyi minisztérium létrehozása. Ez azt is lehetővé teszi, hogy az eddiginél intenzívebb párbeszéd alakuljon ki a kormányzat és az ellátórendszer szereplői között. Számukra most a legforróbb témák között szerepel a gyógyszerellátási rendszer közép- és hosszútávú jövőképének a meghatározása, a gyógyszerhiány-csökkentés lehetséges megoldásainak vizsgálata, a nagykereskedelem és a gyógyszertárak gazdasági fenntarthatóságának a biztosítása és a kistelepüléseken lévő gyógyszertárak fogyatkozásának megállítása.

Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára arról beszélt: a beszállítók a valós költségek elismerését várják a finanszírozásban, továbbá, hogy az innováció, az egészségügyi technológiák befogadása felgyorsul, a kórházi információs rendszerek (HIS) állami monopolizációjának leállítását remélik, továbbá azt, hogy nemzeti forrásokat is biztosít az új kormány a digitális fejlesztésekhez.

A Magyar Orvosi Kamara írásban küldött egy hosszabb választ az elvárásaiból, melyből az alábbiakat emeltük ki: a köztestület a mielőbb szükséges intézkedések közé sorolta, hogy az új kormányzat vonja be - orvosokat, szakdolgozókat, gyógyszerészeket - a tervezésbe, adja vissza a szakma önrendelkezését és önbecsülését. Korrigálják a szolgálati jogviszonyról szóló törvényt, így például a szabadságok, az ügyeleti és pihenőidő elszámolásával kapcsolatos visszásságokat, szüntessék meg a vezényléseket, a biometrikus beléptető kamerákat szereljék le. A MOK szerint is gondoskodni kell a bérek értékállóságáról, az ügyeleti díjak rendezéséről, és érdemi béremelésről a szakdolgozók esetében. Úgy vélik, szükséges mind a munkakörülmények, és az infrastruktúra javítása, mind a még megmaradt, feudális, a dolgozókat kiszolgáltatottá tevő munkahelyi személyi viszonyok rendezése. Az utóbbival kapcsolatban azt is írták, hogy a visszaéléseket, törvénytelenségeket, kötelességszegéseket, melyeket a sokszor politikai, rokoni vagy üzleti lojalitás alapon kinevezett orvosvezetők elkövettek, vizsgálják és legyen következményük. A MOK elvárja a kötelező tagság és a köztestület jogosítványainak visszaállítását, az orvoslás tisztaságának megőrzéséhez nélkülözhetetlennek tartja az etikai ügyek vizsgálatának visszaadását is.