Bár az orvosbárók száma az orvostársadalomban alacsony, hatásuk rendszerszintű. A jelenség a szocializmus idején, a hálapénz elterjedésével alakult ki, majd a rendszerváltás után gazdasági és politikai kapcsolathálókkal erősödött meg – írja vitairatában a Magyar Orvosi Kamara (MOK), amelynek célja, hogy az orvosbárók struktúráját lebontsák, hálózataikat felszámolják. A szakmai, érdekképviseleti szervezet honlapján közzétett dokumentum szerint a hálapénz fenntartásában érdekelt csoportok sikeresen akadályozták meg annak kriminalizálását egészen 2020-ig, amikor a MOK kezdeményezésére a béremelés mellett végül megszüntették a rendszerszintű hálapénzt.
Csakhogy a hálapénz kivezetése azonban – hangsúlyozzák – nem számolta fel a bárói hatalmat, az érintettek gyorsan alkalmazkodtak: befolyásukat a magánegészségügyi szektorban építették tovább, kihasználva az állami ellátás gazdaságpolitikai okból szűkülő kapacitásait. Így a két szektor közötti, törvényben elvileg tiltott átjárások újra lehetővé tették egyes betegek fizetőképességen alapuló kivételezett kiszolgálását vagy akár nem szakmai indikáció-alapú ellátását. Sőt, egyes állami intézmények alapítványokon, saját cégeken keresztül informális magáncsatornákat alakítottak ki, így a bárói struktúra a korábbi formáját átalakítva, beágyazottabban él tovább. Az egyik megállapítás szerint a magán-állami egészségügy rendezetlen helyzete nem az orvostársadalom érdeke, csak a zavarosban halászóké.
MOK: Takács Péter újabb határt lépett át az orvosokkal kapcsolatos kommunikációjábanA dokumentum szerint az orvosbárói jelenség bemutatása diagnózis: olyan működési zavarokra hívja fel a figyelmet, amelyek egy jól felépített, átlátható és ellenőrizhető rendszerben eleve nem jöhetnek létre. Az orvosbárók, tulajdonképpen oligarchák a kamarai definició szerint azok a szereplők, akik az egészségügyi rendszeren belül olyan jelentős anyagi és befolyási erőforrásokat halmoztak fel, amely túlmutat a hivatalos hierarchián és ellenőrizhetetlen, egyéni célú hatást gyakorol a rendszerre. Az orvosbárók a magyar egészségügyet a hivatalos hierarchián kívüli, túlterjeszkedő hatalommal bíró szereplőkként jelentősen befolyásolni tudják, mert az intézményi környezetben az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a teljesítményalapú működés nem érvényesül következetesen, és a döntések gyakran nem szakmai, hanem személyes, gazdasági vagy politikai érdekek mentén születnek.
Az orvosok többsége egyetért azzal, hogy szabályozni kell a magán- és közellátás együttműködésétA vitairat szerint az orvosbárói struktúrák lebontásához szabályozási és szerkezeti változás szükséges. – Fontos elemek a kötelező összeférhetetlenségi nyilatkozatok, a nyilvános teljesítménymutatók, a vagyonnyilatkozatok, és a tudásmegosztás intézményesítése, a köz- és a magánegészségügy viszonyának, kapcsolatának ésszerű és etikus rendezése – emeli ki az anyag, hangsúlyozva, hogy „az orvosbáró nem egyenlő az orvosi szakmai elittel, bár személyi átfedések lehetnek”. A MOK vitairata által javasolt intézkedési csomag szerint az orvosbárói hatalom lebontásához politikai akaratra, rendszerszintű átalakításokra, a szakmai kamarák és tagozataik, a kormányzat, az adóhatóság és a civil társadalom együttműködésére van szükség. A konkrét lépések között szerepel a vezetői rotáció és mandátumkorlát, a független szakmai és etikai értékelés, az átlátható kinevezési és előléptetési, pályázati kritériumok lefektetése.
Száz nap alatt rendszerszintű egészségügyi fordulatot ígér a Tisza Párt, szóltak is neki, hogy kozmetikázni most nem lesz elégSúlyos működési zavarokról, orvoshiányról és elöregedett infrastruktúráról írnak a pályázataikban a kórházigazgatókA remény hal meg utoljára, és Magyarországon már a végsőket rúgja