Úgy tűnik, elesik az utolsó baloldali harcos is, botrányok tépázzák Pedro Sánchez renoméját

Úgy látszik, képtelen levegőhöz jutni a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez. Bíróság elé került a testvére, tovább folytatódik a felesége elleni eljárás, és már José Luis Rodríguez Zapatero volt miniszterelnök neve is megjelent a szocialista pártot és a kormányt érintő korrupciós ügyek között. Napok óta címlapon van Leire Díez, a szocialista párthoz kötődő aktivista is, aki ellen közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos szabálytalanságok, befolyással való üzérkedés és vesztegetés gyanúja miatt indult eljárás. Díezt a spanyol sajtó a párt „szerelőjeként” — fontaneraként — írja le: hivatalos tisztség nélkül, közvetítőként és lobbistaként lépett fel kormányzati és üzleti körökben.

A spanyol kormányfő eközben próbál dolgozni, de egyre nehezebben tudja keresztülvinni elképzeléseit a parlamenten. Az ellenzék, a jobboldali Néppárt, vagyis a PP és a szélsőjobboldali Vox szüntelenül előrehozott választásokat követel, ám Sánchez ennek nem hajlandó engedni.

A madridi kabinet vezetője külföldön továbbra is a progresszív baloldal egyik legismertebb politikusának számít. Nemzetközi fórumokon az amerikai elnökkel, Donald Trumppal és az izraeli kormányfővel, Benjamin Netanjahuval szembeszálló európai vezetőként építi politikai profilját. Az elmúlt két évben Izrael gázai hadműveleteinek egyik leghangosabb európai kritikusa lett, és az elsők között ismerte el a palesztin államot. Többször nyíltan bírálta Benjamin Netanjahu kormányát, amelyet a nemzetközi humanitárius jog megsértésével vádolt. A spanyol kormányfő Donald Trumppal is több kérdésben összeütközésbe került. Ellenezte az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni katonai fellépését, és Spanyolország lett az egyetlen NATO-tagállam, amely nyíltan visszautasította a trumpi követelést, hogy a szövetségesek védelmi kiadásaikat a GDP öt százalékára emeljék.

A szocialista kormányfő nyolc éve van hatalmon, azóta, hogy 2018-ban bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Mariano Rajoy, a PP konzervatív kormányát, miután a Néppártot korrupciós ügyek miatt elmarasztalta a bíróság. Most azonban maga a miniszterelnök került hasonló támadások kereszttüzébe.

Bíróság elé került ugyanis a testvére, David Sánchez, akit azzal vádolnak, hogy profitált egy kifejezetten neki létrehozott közalkalmazotti állásból. Eljárás folyik a felesége, Begoña Gómez ellen is, akit befolyással való üzérkedéssel, hűtlen kezeléssel és más korrupciós jellegű bűncselekményekkel gyanúsítanak. A vád szerint személyes kapcsolatait felhasználva építette szakmai karrierjét.

A miniszterelnök holdudvara is érintett: továbbra is zajlik José Luis Ábalos volt közlekedési miniszter ügye, akit a koronavírus-járvány idején lebonyolított egészségügyi beszerzésekhez kapcsolódó korrupcióval vádolnak. Az elmúlt hetekben újabb csapást jelentett, hogy a spanyol igazságszolgáltatás vizsgálni kezdte José Luis Rodríguez Zapatero volt szocialista miniszterelnök szerepét a venezuelai tőkéjű Plus Ultra légitársaság állami megmentésének ügyében. Bár az érintettek tagadják a vádakat, az ügy nyilvánvalóan kellemetlen a kormány számára. Ha ez nem lenne elég,

A kormány politikai mozgástere is szűkül. Sáncheznek második ciklusa óta csak törékeny parlamenti többsége van. A szocialisták és baloldali szövetségeseik nem rendelkeznek önálló többséggel, ezért a katalán és baszk nacionalista pártok támogatására szorulnak. A katalán függetlenségpárti Junts, amely döntő szerepet játszott Sánchez 2023-as újraválasztásában, több kérdésben is szembefordult a kormánnyal. A kabinet hónapok óta képtelen jelentős törvényeket elfogadtatni, és 2023 óta ugyanazzal a költségvetéssel működik, mert nem tudott elegendő támogatást szerezni az új büdzsé elfogadásához.

A helyzet a regionális választások eredményeiben is tükröződik. A Spanyol Szocialista Munkáspárt sorozatos vereségeket szenvedett az elmúlt hónapokban, miközben a közvélemény-kutatások szerint a konzervatív Néppárt stabil előnyre tett szert, a szélsőjobb pedig tovább erősödött.

A kormány túlélését részben a gazdasági helyzet magyarázza. Bár a lakhatási válság és az infláció továbbra is komoly társadalmi problémát jelent, a makrogazdasági mutatók kedvezőek. Spanyolország az elmúlt években az eurózóna egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává vált. A foglalkoztatottság rekordközeli szinten áll, a turizmus történelmi csúcsokat dönt, és az uniós helyreállítási alap forrásai is segítették a növekedést. Sok elemző szerint éppen ez akadályozza meg, hogy Sánchez támogatottsága még gyorsabban zuhanjon.

A konfliktusok ellenére Sánchez nem hátrált meg. Nemzetközi lapokban publikált véleménycikkeket, amelyekben a multilateralizmus, a nemzetközi jog és a klímavédelem mellett érvelt. Kormánya tavasszal nagyszabású legalizációs programot indított, amelynek keretében több százezer iratok nélküli külföldi kaphat tartózkodási engedélyt. A lépés éles ellentétben áll a Trump-adminisztráció szigorú bevándorlási politikájával.

Az európai baloldal jelenlegi állapotában ez különösen nagy jelentőséget ad Sánchez szerepének. Németországban, Franciaországban és Olaszországban ma nincs olyan szociáldemokrata vezető, aki hasonló nemzetközi láthatósággal és politikai súllyal rendelkezne. Sánchez így sokak szemében a progresszív politika egyik utolsó európai zászlóvivőjévé vált.

Ez azonban nem feltétlenül jelent politikai védelmet odahaza. Ahogy a spanyol politológusok rendre emlékeztetnek rá, a választásokat nem Brüsszelben, New Yorkban vagy az ENSZ-ben rendezik, hanem Spanyolországban. Ott pedig a választókat elsősorban nem a nemzetközi elismerések, hanem a mindennapi politikai viták, a korrupciós ügyek és a gazdasági helyzet érdeklik.

Ha sikerül egyben tartania parlamenti szövetségeseit, akár ki is töltheti a 2027-ig tartó ciklust. Ha azonban tovább mélyül politikai elszigeteltsége, és újabb botrányok robbannak ki körülötte, könnyen elképzelhető, hogy a túlélésből eddig jelesre vizsgázó Sánchez ezúttal már nem talál kiutat.