Az embereket nem szabad hülyének nézni – hangzik el oly sokszor a demokratikus szellemet fitogtató álbölcsesség. Főleg értelmiségi, politikai vitákban. Rendben, szépen hangzik, fogadjuk el, bár ezzel még csak annyit mondtunk, mindenki képes gondolkodásra. De arra az állításra is könnyedén rábólintanánk, hogy „az embereket nem szabad tudatlannak nézni”? Aligha. Nem is hangzik el. Merthogy nagyon is szabad. Hiszen az emberek általában tudatlanok. Főleg, ha tudatlanságban tartják őket, amire a politika különösen hajlamos. És akkor már teljesen mindegy, mennyire vagy hülye, egyszerűen hülyeségekben forog a fejed, nem láthatsz át semmit.
A politikával kapcsolatban ma nagyon divatos narratívákról beszélni. Szinte már elvárás, hogy egy pártnak legyen a világról, az ország helyzetéről narratívája. Minden üzenetet ajánlatos történetekké formálni. Mert az emberek azokat tudják megérteni, tájékozódni bennük, azonosulni velük. Csak hát ez inkább reklámtechnika. Hogyan kell eladni valamit, politikára fordítva, hogyan kell manipulálni a polgárokat. Hogyan kell kihasználni bizalmukat – és tudatlanságukat.
Mindig meglep, hogy politikai elemzők mennyire megengedők ezekkel a technikákkal, mondván, ez a realitás, ez zajlik, ezt lehet vizsgálni. Miközben azért a társadalomtudománynak is célja, hogy felismeréseivel befolyásolja, segítse jobbá, igazabbá tenni emberi valóságunkat.
Ha ettől a tárgyszerűség bűvöletében visszariad, akkor témánk esetében a manipulátorokat, a hazugságtechnikákat, az emberek tudatlanságban tartását szolgálja.
A Fidesz-kormányzás szédítő magasságokba emelkedett narratívák gyártásában. Kapott is érte elismerést minden oldalról. Főleg a sikeres kampányok idején. Persze hogy Orbán Viktorra szavaz a többség, mert neki bizony van világmagyarázata, víziója, jövőképe. Másodlagossá vagy éppen érdektelenné vált, mennyi ebben a hazugság, a valóságtorzítás. A sztori működik, és a politikában ez a lényeg. Igaz, alávaló konteómintákra, lényegében a „zsidó világ-összeesküvés” képletére épült: a liberális globalisták szolgaságba akarják tiporni a nemzetüket féltő szuverenistákat, attól sem riadnak vissza, hogy magukhoz édesgetve Ukrajnát háborút provokáljanak Oroszországgal. Agyrém, de jól van tálalva, a többség elhiszi. Nincs mese, a politika ilyen. Tudatlanságra épít, ezért amennyire csak lehet, tudatlanságban tart.
Ennek megfelelően a politikai hiba nem a hazug manipulálás, hanem a rossz, sikertelen narratíva. Döbbenetes volt hallgatni Navracsics Tibort, a köztiszteletnek örvendő fideszes kultúrembert, ahogy egy interjúban megfontoltan szembenéz pártja választási vereségének okaival. Nem ment mélyre, de hangsúlyozta, hogy baj volt kampánnyal, a tematizálással. Mert a háborús veszélyt 2022-ben még elhitték az emberek, de idén, négy év múlva már hidegen hagyta őket az ijesztgetés az ukránokkal, a háborúval. Míg a másik oldal a napi problémákról beszélt, és az bejött.
Ennyi, Navracsics úr? Hazudni, manipulálni tudni kell? Mert ha rosszul sikerül, hitelesebben hat a valóság?
Hát igen, ezúttal túltolták. Valószínű persze, hogy a gazdasági problémák komoly szerepet játszottak a vereségben, mert érezhetővé váltak a mindennapi életben. A narratíva azonban gyászosra sikeredett. A dramatizálás és a karakterábrázolás túlzásai belső ellentmondásokat teremtettek benne, amelyeket tudatlanságban is érzékelni lehetett. Az ukrán szálon pedig felparázslott valami visszatetsző gonoszság.
Miért gúnyolódunk Zelenszkij elnökön? Miért „ne nevessen a végén”? Ne adjunk neki uniós pénzt, egy háborútól vérző országnak? Hogy Putyin nevessen a végén? Miért Európa a háborúpárti, amikor az orosz és az amerikai elnök háborúzik a világban?
Na, ahhoz már tényleg teljesen elvakultnak kell lenni, hogy ezzel örömmel, odaadóan azonosuljunk. Ám ez mégiscsak csupán konkrét hiba, öntelt eltévelyedés. Az igazi bűn a manipulatív kapcsolat a társadalommal, a megtévesztés politikai gyakorlata. A tudatlanság erősítése.
A közélet iskolapadjában
A mai magyar politikai helyzet azt villantja fel, hogy lenne más út is. Hangsúlyozom, a helyzet (!), mert korai lenne állítani, hogy a Tisza-kormány abszolút tudatosan törekszik a politika és a társadalom közötti kommunikáció „műfajának” megváltoztatására. Ám tény, hogy sokkal több információhoz jutunk a közéletről, egyes területekről. Reméljük, nem csupán a gyors átalakítások kényszerének, a „rendszerváltás” kezdősebességének köszönhetően.Fölmerülhet a kérdés, vajon érdemes volt-e nyilvánosságra hozni a kegyelmi üggyel kapcsolatos dokumentációt. Hiszen megrázóan új dolgokat nem tudtunk meg, elmaradtak a szaftos lelepleződések. A dolgok hasznát azonban nem mindig a szenzációban kell mérni. A „ki adott megbízást Novák Katalinnak?” kérdésnél sokkal fontosabb, hogy megismerhettük a kegyelmi eljárás szabályait. Ki és miért adhat kegyelmet, hogyan zajlik ez, kinek mit kell javasolni, aláírni. Mi az ellenjegyzés felelőssége, mire szolgálnak az átfutási idők? És máris világosabb, hol és milyen mulasztások történtek. Mint ahogy felsejlik az is, nem olyan egyszerűek ezek a dolgok, nem elég egy telefon, valamennyire meg kell felelni előírásoknak, amelyeknek igenis van értelmük.
Hasonlóan izgalmas tananyagot nyújt a Fideszt szolgáló közjogi méltóságok elmozdításának ügye. A többség helyesli, hogy távozzon a köztársasági elnök, vannak, akik nem. Az ügy haszna társadalmi szempontból mégis inkább az, hogy a szinte kikerülhetetlen médiaharsogásban és nyilvános politikai pengézésben mindenki számára világossá válhat, mik is a jogi keretek. Tudatosulhat végre a parlamenti és elnöki rendszer, s azokon belül az elnök szerepe közötti különbség. Érdemes-e az előbbiben közvetlenül választani, hiszen a nemzet egységének szimbolizálása nem igazán aktív politikai feladat. Fejbe vésődhet az alkotmány funkciója, hogyan kapcsolódnak hozzá jogszabályok.
Ma már asztaltársaságok is vitatkoznak azon, érdemes, elegáns-e bevetni az alkotmánymódosítás eszközét, vagy jobb lenne először megalkotni egy új alkotmányt, és már ahhoz kapcsolni a személycseréket.
A fejtáguláshoz szinte mindennap hozzásegít mostanság valami. Megtudtuk, mi az Integritás Hatóság, mi a probléma a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerével, milyen pályán szerezhetők vissza az uniós pénzek. Az energiaválságból végre nemcsak a Barátság kőolajvezeték sorsát látjuk, hanem a sajnálatos iráni háború fényében komoly világgazdasági összefüggéseket is. Kezd kibontakozni, mi is a migránspaktum, bár ezzel kapcsolatban még mindig sok a homályt őrző állásfoglalás.
Információs áradat
Kétségtelen, hogy a legtöbb új információ botrányokhoz, visszaélésekhez, bűnügy gyanúját felvető esetekhez kapcsolódik. Ezek körül mindig feltárulnak tanulságos dolgok. De most olyan koncentráltan, akkora mennyiségben zúdulnak ránk, hogy tágabb, rendszerszintű összefüggések is kiolvashatók belőlük. Kérdés, mennyire leszünk beavatva a hétköznapi közéletbe, politikába. Félő, hogy mivel sok törvényt, intézkedést az uniós pénzek miatt most rendkívül gyorsan kell meghozni, elmaradnak a kiterjedtebb társadalmi egyeztetések. A politikai szféra itt bizonyára szűkszavúbb lesz. A médiának azonban nem kell egy pillanatra sem lecsendesednie. Ráirányíthatja a figyelmet minden fontos kormányzati lépésre, informálhat, elemezhet, kritizálhat. És jó esély van rá, hogy ebben szerves tájékoztatási kapcsolatot tud kiépíteni a politikusokkal is. Akik egyelőre általában nem menekülnek a nyilvánosság elől. Vitézy Dávid bármikor szívesen kezd kiselőadásba a közlekedés logisztikai és műszaki rejtelmeiről, és nincs egyedül ezzel az attitűddel.
Magyar Péter miniszterelnök sem sajnálja közszereplésre az időt. Kár, hogy egy részét csipkelődésre használja, mert jól tud lényegre törően helyzeteket, problémákat, döntéseket exponálni és kifejteni.
Akárhogy is, pillanatnyilag biztató közéleti állapotban kavargunk. Talán életben is marad, és sikerül végre kiszabadulni a manipulatív narratívák, mítoszok ketrecéből. Demokratikus szervezetet, intézményrendszert nem lehet tudatlanságra építeni. Az egyedül az elitek korlátlan hatalmát szolgálja. A polgároknak joguk van az alapos tájékozódásra, és ha lehetőségük nyílik rá, az kötelességük is. Minél jobban meg kell ismernünk, milyen világban élünk, hogyan működik a gazdaság, a jog, a közigazgatás. Politikai döntés, mennyire nyílnak meg ez előtt a kapuk. Ki kell küzdenünk.
