Tarthatatlan a bérhelyzet a felsőoktatásban, 20-30 százalék a különbség az alapítványi, illetve az állami egyetemek dolgozóinak a fizetése között

A rektorok és hallgatók képviselői után múlt héten felsőoktatási szakszervezeti képviselőkkel találkozott Katz Sándor felsőoktatásért felelős államtitkár, hogy megvitassák, mik a rövid-, közép- és hosszútávú fő célkitűzések az ágazat átalakításával kapcsolatban. Az egyeztetésen részt vett civil szervezetként az Oktatói Hálózat és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselője is a munkáltatói oldalról. „Nem volt lekeverve egyetlen vélemény sem. Reménykeltő volt, hogy az államtitkár hangsúlyozta, szeretnék lefektetni a közvetlen véleménynyilvánítás és részvételiség alapjait a különböző oktatási stratégiák vagy éppen a felsőoktatási törvény véleményezésével kapcsolatban. Vagyis nem csak egyetemvezetők fogják tudni megjegyzéseikkel és meglátásaikkal ellátni a javaslatokat, hanem az egyetemi polgárságon belül a diákoknak és a dolgozóknak is beleszólási lehetőségük lesz. Ez elképesztő felelősséget ró innentől kezdve az egyetemi polgárokra. Nem lehet feltenni a kezüket és azt mondani, hogy kérem szépen, a fejem felett döntenek. Élniük kell azokkal a csatornákkal ‒ például a szakszervezet által nyújtott lehetőségekkel ‒ amelyekre így most ráadásul fenntartói részről is van egy nyitottság, sőt felhívás” – számolt be az egyeztetésről a Népszavának Gregor Anikó, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) ELTE-s elnöke.

„A szakszervezetek is jobban elkezdték keresni egymással a kapcsolatot, és létrejött egyfajta partnerség, ami nagyon fontos, mert a különböző helyzetben lévő, különböző fenntartású egyetemek érdekképviselői együtt tudják kialakítani a javaslataikat a felsőoktatási stratégiához” – tette hozzá Bigazzi Sára a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) képviselője a Pécsi tudományegyetemről.

Az új kormány terveiről annyit tudni biztosan, hogy 2027. augusztus 01-én az egyetemeket fenntartó közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) végleg befejezik a működésüket. (A felsőoktatási intézményekhez nem kapcsolódó kekvák már első körben, idén augusztus végén megszűnnek.) Az államtitkár úgy tájékoztatta az érdekképviselőket, társadalmi egyeztetés útján fogják kialakítani a stratégiát arról, mi következik a felsőoktatásban az alapítványok megszűnése után.

A szakszervezetek a legfontosabb kérdésnek a bérek rendezését tartják. Az állami fenntartású intézményekben ugyanis nem történtek meg azok a bérfejlesztések, amelyek a modellváltó egyetemeken lezajlottak, így kialakult egy szakadék a különböző egyetemeken dolgozók között.

– Átlagosan 20-30 százalékos a különbség az alapítványi, illetve az állami egyetemek dolgozóinak fizetése között, amit nagyon fontos lenne rendezni. De a támogató munkakörben dolgozók helyzetére is felhívtuk a figyelmet, hiszen ők nem másodlagos szereplők, nélkülük az egyetem ugyanúgy összeomlana, mint bármilyen jobban látható dolgozói csoport nélkül. Az ő munkakörülményeik igazságos és méltó szabályozását is meg kell oldani – emelte ki Gregor Anikó. Bérolló ugyanakkor nem csak a különböző egyetemek között alakult ki, de akár egy intézményen belül is. Ugyanis a modellváltó egyetemeken is jelen vannak a bérkülönbségek, egyes karok nyertesei, mások vesztesei voltak az alapítványosodásnak, például az alapján, hogy mely területek voltak piacképesebbek, vagy az indikátorokat meghatározó vezetők mely karok érdekeit képviselték inkább. Éppen ezért a szakszervezeteknek kiemelt prioritása az ágazati bértábla kiharcolása.

Ezen felül nagyon fontosnak tartják a rendkívül alacsony doktorandusz ösztöndíjak emelését, a havi 140-180 ezer forintos juttatás ma már a szegénységi küszöb alatt van, amiért cserébe teljes állású kutatói munkát kellene végezni. Az ELTE-n például a magyar képzésre járó doktoranduszok 90 százaléka dolgozik emellett.

A felsőoktatásban működő szakszervezetek hangsúlyozzák, hogy a felsőoktatás egy közjó, ami azt jelenti, hogy az államnak fontos felelőssége van annak fenntartásában, illetve a társadalmi mobilitás elősegítésében. Amennyiben a kormány is így kezeli az ágazatot, nem fordulhat elő, hogy a piacosítás határozza meg a felsőoktatási stratégia irányát. – Ha a minisztérium közjóként tekint a felsőoktatásra, az önmagában kijelöli az irányt és bizonyos kereteket, amiket nem lehet átlépni. Nem a piaci logika mentén kell irányítani az egyetemeket, nem lehet úgy tekinteni rájuk, mint vállalatokra, amik egyszerűen csak kibocsátják magukból a publikációkat meg a diplomás diákokat, mint egy gyár. Ennél sokkal fontosabb a szerepük, és fontos lenne, hogy ne a munkáltatók nézőpontjából kerüljön értékelésre, hogy egy egyetem sikeres vagy nem, jól működik-e vagy sem – véli Gregor Anikó. – Az egyetem akkor tud igazán innovatív lenni, ha nem kizárólag rövid távú piaci igényekhez kell igazodnia. Ebben az autonóm térben olyan tudás és szemlélet alakulhat ki, amelyet a hallgatók később a gazdaság világába is magukkal visznek, és hosszabb távon magát a piac működését is formálhatják vele – tette hozzá Bigazzi Sára.