„Az Ír Köztársaság katonailag semleges, nem politikailag. Bár nem vagyunk tagjai a NATO-nak, de az EU-nak igen” – mondta Micheál Martin ír kormányfő Cork városában külföldi újságíróknak múlt héten. Írország júliustól vette át az EU soros elnökségét hat hónapra, és egyik prioritásuk a biztonság kérdése lesz. Ők ugyanakkor jócskán el vannak maradva a feladataikkal.
Írország 1922-ben nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól, és azóta büszke katonai semlegességére. Kimaradt a második világháborúból és a hidegháborútól is távol tartotta magát, ám az évtizedek során számos ENSZ békefenntartó misszióban vett részt. Közben mintegy harminc évig tartott kisebb-nagyobb intenzitással az Észak-írországi konfliktus, ami időnként átterjedt az Ír Köztársaság területére is. Az Ír Köztársasággal való egyesülést akaró nacionalisták (katolikusok) és Észak-Írország Egyesült Királysághoz tartozását támogató unionisták (protestánsok) közötti konfliktusnak 1998-ban a nagypénteki egyezmény vetett véget.
A semlegességet eddig lényegében úgy kívánták fönntartani, hogy nem költöttek semmire. Légiereje nincs az országnak, a légtér védelmét a volt gyarmatosító britek látják el. Bár szárazföldi hadseregre talán valóban kevéssé volna szüksége a szigetnek, de még a haditengerészetük is szinte értelmezhetetlen.
A teljes haderő az 5,5 milliós országban mindössze 7500 fő. Miközben a valóság jócskán megváltozott körülöttük. Oroszország vagy Kína nyilvánvalóan a nyugati blokkhoz tartozóként tekint az országra, és a 21. században a fenyegetések már messze nem csak a hagyományos módokon érkeznek.
Írország az egész kontinens számára egy gyenge pont lehet, ugyanis az Európába érkező tenger alatti távközlési kábelek hetven százaléka a sziget körüli tengereken halad át, ezek biztosítják a globális internet összeköttetését is. Ahogy számos elektromos- és gázvezeték is a tenger alatt húzódik, és az egyre bővülő tengeri szélerőmű-parkok is ki vannak téve a kockázatoknak. Orosz kémhajók és az orosz árnyékflottához sorolt, zavaros hátterű tankerhajók is rendszeres haladnak el a sziget közelében. Idén márciusban egy Oroszországhoz köthető hajó éppen egy adatkábel mellett húzta el a horgonyát, nem sokon múlt az infrastruktúra sérülése.
Az ír kormány állítja, hogy tisztában vannak a veszélyekkel, a NATO országokkal szoros együttműködést kezdeményeztek. A kormányon belül fölállítottak egy új tengeri biztonsági egységet is.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a nyílt óceánon senkinek nincs mindenre kiterjedő információja a történésekről, viszont az együttműködéssel tisztulhat a kép.
Az írek bíznak a technológiai újításokban is. A Népszava részt vett egy bemutatón az írországi Cork városában található Tyndall kutatóközpontban, ahol tudósok olyan technológia kifejlesztésén dolgoznak, amelynek segítségével nagyobb biztonságban lehet tudni a tenger alatt húzódó infrastruktúrát. A víz alatti kábelekbe olyan hajszálvékony szenzorokat szerelnek be, amelyek a hullámhossz alapján meg tudják állapítani, hogy a tengeralatti rezgéseket egy bálna vagy egy bizonyos méretű hajó kelti-e, ezzel fölfedve azt is, ami egyébként nehezen lenne látható.
Ahogy a kibervédelemre is kénytelen Írország egyre többet áldozni. A szigeten található a legtöbb globális techóriás (Google, Facebook, Amazon) európai központja, és mivel hatalmas adatközpontok vannak itt, az európaiak adatainak mintegy 30 százalékát itteni szerverek őrzik. A kormány nem véletlenül hozott létre egy új kiberbiztonsági egységet, amely szorosan működik együtt más uniós és NATO tagokkal.
Amikor Oroszország 2022 februárjában elindította az Ukrajna elleni nyílt háborút, két történelmileg szintén semleges ország, Svédország és Finnország gyorsan váltott: szinte teljes társadalmi konszenzussal csatlakoztak a NATO védelmi szövetségéhez. Ilyen politikai vagy társadalmi fordulat viszont nem történt Írországban.
Igaz, Dublin hangsúlyozza, hogy politikailag nem semlegesek az orosz-ukrán konfliktusban sem: egyértelműen a megtámadott Kijev mellett állnak. Az elmúlt években több mint 210 millió euró humanitárius és halált nem okozó katonai felszerelést (védelmi eszközöket, aknamentesítőket) adományoztak Ukrajnának.
A 27 EU tagállamból mindössze négyen nem tagjai a NATO-nak. Amíg a szintén történelmi okokból semleges Ausztria sokat költ a védelemre és vannak saját katonai képességei, addig Írország magában lényegében védtelen. Rajtuk kívül csak a kicsiny Málta és Ciprus szigetországok nem tagjai a NATO-nak.
Donald Trump amerikai elnök második ciklusának kezdete óta egyre több európaiban vetődik föl, hogy számíthatunk-e egyáltalán Washingtonra, ha katonai segítségre volna szükség. Az EU alapszerződésében van egy kitétel a kölcsönös védelemről, de eddig valójában senki nem tudta, hogy ez mit is jelent, adódnak-e kötelezettségek és van-e egyáltalán gyakorlati megvalósulása ennek a kitételnek. Az idei év első felében a katonailag szintén semleges Ciprus töltötte be az EU soros elnökségét, számukra ez egy kiemelt téma volt. A szigeten, amelynek északi harmadát a NATO-tag Törökország tartja megszállva, akkor vált húsbavágó kérdéssé a védelem, amikor az Egyesült Államok és Izrael február végén háborút kezdett Irán ellen. A konfliktus második napján Teherán rakétát indított a Cipruson található brit katonai támaszpont felé. A rakéta nem ért célt, de a reakció nem maradt el, öt tagállam Ciprus segítségére sietett: görög, francia, spanyol, holland és olasz hajókról biztosították a légvédelmet ezek után.
A kölcsönös uniós segítségnyújtás kereteiről kezdett egyeztetéseknek eddig még nem lett konkrét eredménye. Kérdés, lesz-e előrelépés a kérdésében abban a hat hónapban, amíg Írország a soros elnök, ha az önálló ír katonai radarrendszer fölállítására 2028-ig mindenképpen várni kell.
Trump megalázó poszttal támadta Melonit, a NATO-csúcson robbanhat a feszültségNATO-csúcs: Donald Trump nagyon csalódott a szövetségesekben