Fantasztikus volt maga az ötlet, hogy legyen egy olyan könyv, melyben Imre hangja a szó szoros értelmében megszólal, és kvázi Imre nyilatkozatain lehet azt a pályaívet, intellektuális ívet végigkövetni, amit bejárt – mondta Fehér Dávid, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI) igazgatója az Írók Boltjában, a Bak Imre Alapítvány gondozásában megjelent, Bak Imre – Válaszok / Answers 1969–2020 című kötet bemutatóján, melyen őt és Deim Réka művészettörténészt kérdezte Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője.
A könyvet a Bak Imre Alapítvány adta ki, a művész özvegye, Albert Zsuzsa szerkesztette, és három interjút tartalmaz, melyek Bak Imre különböző életszakaszaiban készültek: Frank János 1969-ben, Hajdu István 1993-ban, Deim Réka pedig 2020-ban interjúvolta meg az alkotót, míg a kötethez az előszót Fehér Dávid írta.
A beszélgetés során számos emléket felidéztek: Fehér Dávid például azt, amikor 2022-ben Bak Imrével együtt készültek a következő évi, a balatonfüredi Vaszary Galériában rendezett kiállítására és az ahhoz készült könyvre, melyek megvalósulását a mester már nem élhette meg. Fehér elmondta, hogy nagyon szeret művészekkel együtt dolgozni, és közülük Bak Imre volt az első és az egyik legfontosabb, akivel együttműködött. Hozzátette,
Eltávozott az absztrakció mestere – Bak Imre haláláraegyszer érdemes lenne egy olyan könyvet is megjelentetni, mely Bak Imre teljes írásos tevékenységét tartalmazná, amire nemzetközi példákat is lehet találni, mint Gerhard Richter 2009-es Text című könyve, vagy Sean Scully hasonló kötete.
Fehér számára lenyűgöző volt, hogy Bak Imre nemcsak művészként, de gondolkodóként is következetes volt, hiszen ha a kötetben elolvassuk, mit mond Frank Jánosnak 1969-ben, akkor abban lényegében sok minden benne van, amit 1993-ban és 2020-ban, a másik két interjúban mondott. A kutató szerint Bak művészetfelfogása érdemben nem változott, csak a helyzet, amiben mozgott, vagyis a társadalmi, politikai, művészeti és művészettörténeti szituáció. Emellett problémaérzékeny volt, mert pontosan látta, hogy melyek a Zeitgeistnak, a korszellemnek azok a fontos kérdései, melyekre neki reflektálnia kell egészen a 2020-as évekig.
Deim Réka a kötetben olvasható interjúja kapcsán mondta el, hogy nagyapja, Deim Pál – akinek a hagyatékát 2016 óta kezeli – csoporttársa volt Bak Imrének a Képzőművészeti Főiskolán, illetve eljártak a Zuglói Kör nevű képzőművészeti csoport keretén belül a háttérbe szorított klasszikus avantgárd művészek műtermeibe, és később is kapcsolatban maradtak, például sosem mulasztották el egymás kiállításainak a megnyitóit. Deim Rékának úgy sikerült meginterjúvolnia Bak Imrét, hogy 2020 körül az Artportalnak dolgozott, ahol Nagy Gergely szerkesztő felvetette, hogy kellene készíteni interjút az alkotóval, mivel közeleg a nyolcvanadik születésnapja, amire a művészettörténész azonnal igent mondott, mert mindig is érdekelte Bak művészete, illetve nagyapja halála után kereste az alkalmat, hogy a generációjához tartozó alkotókat a múltról kérdezze.
Így olyan érzékeny témákat is érintettek, mint hogy Bak Imre miként viszonyul a rendszerváltás körüli átpolitizált helyzethez, vagy mi a véleménye a Kádár-korszakot feldolgozó művészeti kiadványokról.
Topor Tünde kiemelte, hogy Bak Imrének hihetetlen információéhsége, tájékozottsága volt, a fiatalok kiállításait is nézte, és az utolsó pillanatig képben volt azzal, hogy mi jelent meg a nemzetközi és a magyar szaksajtóban. Ennek kapcsán megkérdezte Fehér Dávidot, hogy milyen volt olyan művész teljesítményével foglalkozni, aki a saját művészetének is pontos leírását tudja adni. A kutató elmondta, hogy elképesztő élmény ilyen művészektől tanulni, és különösen sokat lehet megtudni, ha az illetőnek nagy ismeretanyaga van.
Fehér szerint továbbá azt a szikár tényt is leszögezhetjük, hogy
Bak Imre minden elképesztő teljesítményével a háta mögött is, a nyolcvanadik születésnapi kiállítását egy magángaléria négy szűk helyiségében tudta megrendezni.
Hozzátette, hogy két komoly összefoglaló kiállítása volt az életében: 1999-ben Székesfehérváron, és 2016-ban a Paksi Képtárban. Fehér szerint a szakma megbocsáthatatlan szégyene, hogy Bak Imrének az életében nem valósulhatott meg retrospektív kiállítása Budapesten.
