A 2024-es párizsi olimpia előtt már egyszer beszélgettünk, akkor többek között Valter Attiláról kérdeztem, akiről jó véleménnyel volt. Ő végül negyedik lett a mezőnyversenyben. Azóta adós a jó eredményekkel. 2026-ra a Visma Lease a Bike-tól a Bahrain Victorioushoz igazolt, nem titkoltan azzal a céllal, hogy végre elindulhasson a Tour de France-on. Végül nem került be a keretbe. Mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt két évben visszaesett a teljesítménye?
Ez egy nehéz kérdés, s közelebbről kellene megvizsgálnom a verseny- és edzésprogramját vagy az egészségi állapotát. Az elmúlt években azt láttam, hogy voltak olyan csapatok, amelyekhez ha csatlakoztál, egyre jobb lettél. Gondolok itt pl. a Team Sky-ra, amely most már Netcompany INEOS néven fut, vagy később a Jumbo Vismára, ahol Attila is versenyzett. Most a Tadej Pogačar vezette UAE Emirates tűnik annak a csapatnak, ahol szinte mindenki remekel. Aki elmegy ezekből a csapatokból, az lehet, hogy nem olyan jó. Persze van olyan, amikor érdemes váltani. Egy új csapatban bizonyítanod kell, kicsit nagyobb a nyomás, és ez lendületet adhat. Ha sok évig ugyanazt az edzésprogramot csinálod, abba belefásulsz. Egy kerékpárosnak mindig fejlődnie kell. Versenyzőként meg kell találnod, mire helyezed a hangsúlyt, gondolok itt a maximális erőre, a kitartásra, a sprintre, vagy hogy a hegyekben jobb legyél. Vannak szituációk, amikor drasztikus változásra van szükség, gondolok itt egy edzőváltásra.
Voigt: „Valter nagyon jó és erős versenyző”A mentális tényezők mennyire játszhatnak szerepet?
Szerintem meg kell beszélni a csapattársakkal, a csapatvezetéssel, hogy mik a reális célok, és közösen kell terveket készíteni, hogyan érheted el őket. Amikor mélyre kerülsz, két verziót tudok elképzelni. Azt mondod, kérek egy hónap pihenőt, aztán a szezon végére visszatérek. A másik lehetőség, hogy keményen gyűjtöd a versenykilométereket. De több információra lenne szükségem ahhoz, hogy igazán megfelelő választ adjak erre a kérdésre.
A Tour de France hatodik etapján szinte el is dőlt, hogy Tadej Pogačar megnyeri a versenyt. A Tourmalet emelkedőjén faképnél hagyta a mezőnyt, és közel három perc előnyt harcolt ki Jonas Vingegaard-hoz képest. A szakaszokon egy kísérőmotoron ülve követi a mezőnyt. Mennyire volt ijesztő, amikor a lejtmenetben 100 kilométer/óra fölötti sebességgel követték Pogačart?
Eléggé hepehupás az út, ráadásul a szél is befúj. Versenyzőként nem szerettem ezt a lejtőt. Megdöbbentő volt számomra, hogy 110-zel mentünk a motorral, és nem tudtunk közelebb kerülni Pogačarhoz. Az egy nagyon jó nap volt, örülök, hogy részese lehettem.
Pogačar barátnője, Urška Žigart is profi versenyző, egy hónapja pedig állkapocstörést szenvedett egy bukás következtében. Hogy látja, nincs emiatt benne pluszfélelem?
Pogačarnak van egy gyermeki énje, amely úgy érzi, vele semmi sem történhet, gyakorlatilag kalandként tekint a versenyre. Ugyanakkor ő rendkívül technikás, a legjobbak egyike a lejtmenetben, szóval nem hiszem, hogy lenne benne félelem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy tele van önbizalommal. Amikor úgy érzed, hogy verhetetlen vagy, akkor a dolgok a helyükre kerülnek. Maradt még energiája arra, hogy a lejtmenetben is maximális tempóval száguldjon.
Az UAE Emirates nagyon domináns, nem sok esélyt hagy a többieknek. A riválisok ennek fényében meg tudják őrizni a motivációjukat?
Már két éve azt érzem, hogy a sportigazgatók bármit is mondanak, beletörődtek abba, hogy a második helyért versenyeznek. Amikor megkérdezem őket, hogy nyerhetnek-e, nem fogják azt mondani, hogy nem, viszont a testbeszédük árulkodó. Ami a Tour de France-on évek óta történik, rendkívül nehéz helyzetbe hozza a kisebb csapatokat. Kérsz 20-30 millió eurót a szponzorodtól, de mit tudsz cserébe felmutatni? Nem tudod megnyerni az összetettet, de még szakaszt sem igazán tudsz nyerni.
Lesznek még szép számmal hegyi szakaszok. Mit gondol, lesz még olyan versenyző, aki megpróbál menni Pogačarral, vagy inkább arra rendezkednek be, hogy a második-harmadik helyért csatázzanak?
Egyértelműen a másodikat mondanám. Pogačar rendkívül kényelmes helyzetben van, most már gyakorlatilag nem kell csinálnia semmit. A közel tízperces hátrányban lévő Egan Bernal biztosan támad majd, amire azoknak a versenyzőknek kell reagálniuk, akik közvetlenül előtte állnak az összetettben. Pogačarék nyugodtan hagyhatják majd dolgozni a többi csapat segítőit.
Szinte sosem látott meleg van most Franciaországban, a hőség miatt kellett már rövidíteni a vasárnapi szakaszon. Ez mennyire befolyásolja a versenyt?
Az országúti kerékpározás szabadtéri sport, a Tour de France pedig mindig júliusban van, ami szinte mindig az év legforróbb hónapja. Szinte minden évben volt néhány nap, amikor akár 34-35 Celsius-fok volt, de ami most van, az valóban rendkívüli. Beszélgettem a Le Parisien újságírójával, aki azt mesélte, a hatóságok kb. napi 30 hőgutát regisztrálnak a nézők körében. Úgy látom, most kevesebb néző áll az utak mentén, ami érthető. Nem nagyon lehet négy-öt órát az út szélén, a napon állni.
Az összetett szempontjából többé-kevésbé a papírforma látszik igazolódni. Van olyan versenyző, aki pozitív meglepetést okozott?
Nagyon tetszik, amit a norvég Uno-X Mobility csinál. Úgy versenyeznek, mint egy nagy és tapasztalt csapat. Ott vannak, amikor fontos, és kihasználják a lehetőségeket. Torstein Træen viselte a sárga trikót, Søren Wærenskjold és Tobias Halland Johannessen révén pedig egy-egy második helyet is szereztek szakaszon. A másik pedig Paul Seixas, aki sokkal erősebb, mint a csapata. Fiatal kora ellenére nagyon éretten versenyez. Nem próbált meg menni Pogačarral a hatodik szakaszon, aztán pedig saját tempóban szépen utolérte a többi riválist. Szerintem fogunk még tőle szép eredményeket látni a második és a harmadik héten.
Van esetleg egy személyes élménye az elmúlt másfél hétről, amit szívesen megosztana?
A „kedvenc” pillanatom most vasárnap történt. A szabályok szerint az autóknak jobbra kell húzniuk, a motoroknak pedig balra. Jött egy másik motor, ami nem fért el, hozzáért a jobb lábamhoz. Kicsit kisodródtunk az út szélére, de végül nem lett nagyobb baj.
Valter Attila: Nem voltam elég jó
„Egész évben az volt a terv, hogy indulok a Tour de France-on, szerepeltem is a listán, de nem kerültem be a nyolc résztvevőnk közé – nyilatkozta Valter Attila az Eurosport hétfői podcastjában. – Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem voltam elég jó. Sokadik csalódásom mostanában, de nem tudok ezzel mit kezdeni, próbáltam a legjobbat nyújtani, ám az év első felében nem mutattam azt, amit tudok. A Tourhoz közeledve fejlődtem, de már túl későnek bizonyult, hogy meggyőzzem a csapatvezetést. Remélem, okkal történt mindez, és kikecmergek az állóvízből” – tette hozzá.
Jonas Vingegaard 2025 végén majdnem visszavonult
Az előző szezon végén komolyan elgondolkozott a visszavonuláson Jonas Vingegaard. A dán klasszis erről ugyancsak a hétfői szünnapon beszélt. „Elmondtam a vezetőségnek, hogy ha a dolgok így folytatódnak, akkor én kiszállok. Ezért változtattunk néhány dolgon. Úgy gondolom, a csapat is megértette a helyzetet, látták, hogy 2025-ben egyáltalán nem voltam boldog. Most mentálisan sokkal jobb állapotban érzem magam. Általánosságban sokkal inkább egyénileg kellene megvizsgálni azt, mi felel meg a legjobban az adott versenyzőnek. Ahhoz, hogy a kerékpársport hosszú távon fenntartható maradjon, valószínűleg ebbe az irányba kell haladnunk.”
