„Egymást védik, nem a gyereket” – Juhász Péter Pál egykori áldozata nem tud szabadulni a gondolattól, hogy társadalomra veszélyes emberek nem a börtönben ülnek

Nagyjából egy hónapja érkeztek az első hírek arról, hogy a letartóztatottak közül két embert házi őrizetbe helyeztek – írta a Népszavának Lili, Juhász Péter Pál egykori áldozata, aki szerepelt a Babák című RTL-es filmben, és aki segített lebuktatni a Szőlő utcai intézmény letartóztatásban jelenleg is letartóztatásban lévő egykori vezetőjét.

Lili azzal összefüggésben szólalt meg, hogy a hvg.hu megtudta, megszüntették az egykori Szőlő utcai javítóintézet volt „rendészeti és biztonsági” vezetőjének letartóztatását. A férfi a gyanú szerint több kiskorú fiút megvert, az ágyról a földre dobott vagy a falhoz szorítva fenyített meg. Egyiküket kifejezetten azért bánthatta, hogy ne merjen beszélni az őt és más fiúkat szexuálisan molesztáló akkori igazgató, Juhász Péter Pál ügyeiről. A volt igazgató egykori bizalmi embere együttműködik a hatóságokkal, így bűnügyi felügyeletbe került, de négy áldozatával szemben távoltartásra kötelezték.

„Az is biztossá vált, hogy a rendészeti vezetőn kívül Kovács-Buna Károly számára is véget ért a letartóztatás” – folytatta Lili. Mint fogalmazott: „az első érzésem ezzel kapcsolatban a döbbenet volt. Miközben a nyilvánosság számára ez egy újabb hír az ügyben és megnyugtató is lehet, hogy vádalkut kötöttek, én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy társadalomra veszélyes emberek nem a börtönben ülnek. Számomra ez annak a rendszernek az emléke, ami évtizedeken keresztül lehetővé tette, hogy kiszolgáltatott gyerekekkel azt tegyenek, amit csak akarnak.”

Ezek az emberek gyerekeket bántalmaztak – folytatta Lili. „Nem csak őket tartom felelősnek az ügyben, egy ilyen rendszer nem egy-két ember műve. Azok is kellettek hozzá, akik hallgattak, akik elfordították a fejüket, akik megfélemlítettek. Mind azt az üzenetet közvetíti, hogy itt senki sem fog segíteni” – fogalmazott.

Mint mondta, ezt a rendszert belülről ismeri, pontosan tudja, milyen megtanulni, hogy felesleges segítséget kérni. Senkit nem érdekel, a felnőttek egymást védik, nem a gyereket.

– hangsúlyozta.

Lili mentette ki a videófelvételeket, tudja milyen kockáztatni azért, hogy egyszer végre valaki felelősséget vállaljon. „Ezért is különösen nehéz elfogadni, hogy többen már házi őrizetben vannak azok közül, akiknek meghatározó szerepe volt ennek a rendszernek a fenntartásában. Tudom, hogy a büntetőeljárás szabályai ezt lehetővé teszik, lehet, hogy a jog ezt indokoltnak tartja, de én például még távoltartást sem kérhetek és információhoz is a hírekből kell jussak. Ez önmagában sokat elmond arról, hogy Magyarországon mennyire nehéz valódi biztonságérzetet adni azoknak, akik kiállnak az igazság mellett. Amikor valaki megszólal egy ilyen ügyben, nemcsak a múltjával kell szembe néznie, hanem azokkal is, akiknek az érdekeit sérti az igazság” – fogalmazott.

Ha tényleg azt akarjuk – folytatta a lány –, hogy ne történhessen meg ilyen a gyerekekkel, akkor nem elég néhány embert felelősségre vonni, a rendszert kell megváltoztatni.

A gyermekvédelemben dolgozók számára valódi elszámoltathatóságra van szükség. Nem fordulhat elő, hogy valaki éveken át tud egy bántalmazó működéséről, vagy olyan légkört tart fenn, ami elhallgattatja a gyerekeket, és ennek ne legyen következménye. A hallgatásnak is ára kell legyen.

A gyerekeknek biztonságos, független bejelentési lehetőségekre van szükségük. Olyan emberekhez kell tudniuk fordulni, akik nem ugyanannak az intézménynek az alkalmazottai, amitől félnek. Mert amíg egy gyerek csak annak szólhat, aki a rendszer része, addig sokszor valójában nincs kinek szólnia.

Szükség lenne arra is – mondta –, hogy a gyermekvédelmi intézményekben rendszeresen jelen legyenek független gyermekjogi szakemberek és pszichológusok, akikhez bizalommal fordulhatnak a gyerekek. Nem kampányszerűen, nem évente egyszer, hanem folyamatosan.

 – hangsúlyozta, hozzátéve: van még egy dolog, amiről meglepően keveset beszélünk, a gyermekotthonból kikerülő fiatalok anyagi biztonsága.

Sokan úgy kerülnek ki a rendszerből, hogy életükben nem tanították meg nekik, hogyan osszák be a pénzüket, hogyan intézzék a hivatalos ügyeiket, hogyan béreljenek lakást, vagy hogyan építsenek fel egy önálló életet. Miközben ezt a legtöbb családban hosszú évek alatt, természetes módon sajátítják el a fiatalok.

Nem elég azt mondani egy tizennyolc évesnek, hogy mostantól boldoguljon, eszközöket is kell adni hozzá. Pénzügyi ismereteket, mentori támogatást, lakhatási segítséget. Olyan anyagi stabilitást, amely nem luxust jelent, hanem emberi méltóságot.

„Lehet, hogy kívülről apróságnak tűnik, de egy kamasznak az is számít, hogy ne érezze magát kevesebbnek a társainál azért, mert nincs egy normális cipője, egy márkás pulóvere vagy egy olyan telefonja, amely miatt nem válik céltáblává. Nem azért, mert a márkák tesznek valakit értékessé, hanem mert a gyerekek világában ezek sokszor az elfogadottság jelképei. A kizsákmányoló felnőttek pontosan tudják, mire vágyik egy olyan gyerek, akinek egész életében hiányzott a biztonság. Néha elég egy új cipő, egy telefon, egy kis pénz, egy mekizés. Valaki, aki végre figyel rá.

– magyarázta Lili.

A gyermekvédelemnek ezért nemcsak az a feladata, hogy megvédje a gyerekeket a bántalmazástól. Hanem az is, hogy olyan életet segítsen felépíteni számukra, amelyben nem a kiszolgáltatottság lesz az egyetlen fizetőeszközük.

„Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mi volt a legrosszabb abból, amin keresztülmentem. A válaszom ma már az, hogy nem maga az erőszak, hanem a közöny. Az, amikor felnőttek tudtak, sejtettek vagy észrevehettek volna valamit, mégsem tettek semmit. Amikor fontosabb volt az intézmény hírneve, a pozíció vagy a saját kényelmük, mint egy gyerek biztonsága. Mert a közöny az, ami teret ad az erőszaknak. A közöny az, ami azt üzeni az áldozatnak, hogy nem számítasz” – mondta a lány.

„Én nem bosszút szeretnék. Hanem egy olyan gyermekvédelmet, ahol egy gyereknek nem kell éveket várnia arra, hogy végre valaki komolyan vegye. A következő gyereket nem az fogja megvédeni, hogy meghallgatjuk az előző történetét. Hanem az, ha végre megváltoztatjuk azt a rendszert, amely lehetővé tette, hogy ez egyáltalán megtörténhessen” – zárta nyialtkozatát.