A Die Presse megállapítja, Orbán Viktor, aki tizenhat éven át a magyar állam intézményeinek nagy részét saját politikai rendszeréhez igazította, most ellenzéki vezetőként beszél önkényről, jogállami veszélyről és „nemzeti ellenállásról”. A bécsi lap szerint ez egy meggyengült párt védekező mozdulata. Orbán hazatérése után azzal magyarázta amerikai útját, hogy a Tisza kétharmados többségével szemben úgysem tudott volna érdemben fellépni. A Die Presse ebből azt olvassa ki: a Fidesz alapítója egyszerre próbál harcos vezetőnek látszani és indokolni, miért volt távol, amikor a régi hatalmi rendszer kulcspozíciói kerültek veszélybe.
A konfliktus középpontjában az Alaptörvény tizenhetedik módosítása áll. A változtatás megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatását, hetvenéves korhatárt vezetett be az alkotmánybíróknál, megnyitotta az utat több Orbán-kori intézményi vezető távozása előtt, és tizenkét évben maximálta a képviselői pályát.
A Die Presse lebontásról, bábokról, a régi rendszer személyi maradványairól ír. A politikai elemzés alapvetően abból indul ki, hogy a Tisza-kormány az állam foglyul ejtésének évei után próbálja visszaszerezni az intézményeket.
Vádból ellenzéki program
A Die Presse ugyanakkor nem hallgatja el a gyors átalakítás jogállami kockázatait sem. Különösen Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész lemondását emeli ki, aki távozó közleményében az ügyészség függetlenségét a demokratikus intézményrendszer egyik alapjaként írta le. A lap ezt félreérthetetlen figyelmeztetésként értelmezi Magyar Péter kormányával szemben: a jogállam helyreállítására hivatkozó személycserék maguk is vitákat kelthetnek, ha az intézményi reform és a politikai leszámolás határa elmosódik.
Orbán válasza a „nemzeti ellenállás” meghirdetése volt. A volt miniszterelnök a Fidesz szervereit érintő ügyészségi akció után nevezte Magyarországot autoriter rendszernek, és békés ellenállásra szólította fel híveit. A hatóságok a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA) kötődő korrupciós ügyben vizsgálódnak, a Fidesz politikai üldözést emleget, a Tisza pedig azt állítja, hogy a múlt korrupciós hálózatainak feltárása nélkül nincs jogállami újrakezdés.
A demokratikus jogállam helyreállításáért küzd a Fidesz, közzétették ellenállási nyilatkozatukatAz osztrák lap szerint Orbán ezzel megfordítja azokat a vádakat, amelyeket éveken át vele szemben fogalmaztak meg. A sajtó, az ügyészség, a választási rendszer és az állami intézmények elfoglalását sokáig az Orbán-rendszer legfontosabb jellemzőjeként írták le magyar és külföldi elemzők.
Most ugyanaz a politikus beszél diktatúráról, aki Tusnádfürdőn egykor az illiberális állam programját hirdette meg. A Die Presse ezért a mostani ellenállási retorikát nem új demokratikus programnak, hanem szerepcserének látja: a volt hatalom saját módszereinek tükörképét véli felfedezni az utód lépéseiben.
A süllyedő hajó képe
A Die Presse legerősebb állítása mégis a Fidesz állapotára vonatkozik. A lap Zárug Péter Farkas és Török Gábor elemzéseire hivatkozva azt írja, hogy a párt jövője kérdésessé vált. A közölt felmérések szerint a volt kormánypárt három hónap alatt mintegy egymillió választót veszített, 18 százalék körül áll, miközben a Tisza támogatottsága 60 százalékra nőtt. Ezek a számok egy rendkívüli választás utáni pillanatot rögzítenek, de a bécsi lap mélyebb válságot lát mögöttük: a Fidesz továbbra is szinte teljesen Orbán személyére épül, hiteles megújulási irány nélkül.
A „süllyedő hajó” képét a látványos távozások erősítik. Szijjártó Péter korábbi külügyminiszter a kínai BYD-nál vállalt munkát, annál a vállalatnál, amelynek magyarországi beruházását miniszterként állami kedvezményekkel segítette. A Die Presse jogi következtetést nem von le, politikai és erkölcsi szempontból mégis súlyosnak tartja a helyzetet. Gulyás Gergely frakcióvezetői lemondása ugyanezt a benyomást erősíti: a Fidesz korábbi fegyelmezett gépezete a vereség után nem találja saját ellenzéki működésmódját.
Závecz: Tisza 74 , Fidesz 19A Die Presse polgári-liberális, jogállami nézőpontból figyeli Magyarországot, és alapvetően az Orbán-rendszer lebontásaként üdvözli a Tisza-kormány irányát. Emiatt kevesebb figyelmet ad annak, hogy a visszamenőleges képviselői időkorlát, az államfő mandátumának alkotmánymódosítással történő megszüntetése vagy több intézményi vezető gyors eltávolítása milyen precedenst teremthet. A szerző nem kívülállóként méricskéli a két fél érveit, hanem abból indul ki, hogy a régi rendszer súlyos károkat okozott.
Orbán Viktor megpróbálja üldöztetésként elbeszélni a választási vereség következményeit, hogy egyben tartsa megmaradt táborát. Magyar Péter kormányának viszont azt kell bizonyítania, hogy a régi hatalmi gépezet lebontása nem önkényes leszámolás, hanem ellenőrizhető intézményépítés. Ha ez sikerül, a Die Presse által leírt „nemzeti ellenállás” könnyen egy korszak utóvédharcává válhat. Ha nem, Orbán új muníciót kap ahhoz, hogy a saját múltjának vádjait fordítsa vissza az új hatalom ellen.
Orbán Viktor: Ahogy nő az önkény, úgy növekszik a Fidesz támogatottsága