Budapest kezd belefulladni a passzív és agresszív nemzeti giccsbe, szakértői testület kezeli a szobortúltermelési válságot

Idén áprilisban Budapest Főváros Önkormányzata létrehozta azt a szakértői testületet, amely a sok-sok év passzív (agresszív) nemzeti giccs után a köztérhasználat rendszerszintű megújítását és szakmai alapokra helyezését hivatott kísérni. Bár a Budapesti Történeti Múzeum - Budapest Galéria keretei között működő testület elméleti fundamentumát már 2022-ben publikálta a fővárosi önkormányzat Budapest Főváros Köztéri Művészeti Koncepciója címen, valódi előrelépést ezidáig aligha tapasztalhattunk. Létezett ugyan a kötelezően kikérendő szakvélemény, csakhogy a lex turulnak nevezett jogszabály-módosítás a szoborállítást önkormányzati jogkörré tette, a szakvéleményeket pedig csupán ajánlásokká minősítette, így még kevésbé meglepő, hogy ezeket az akkori döntéshozók valószínűleg el sem olvasták.

Wehner Tibor szavaival élve: azokat a szervezeteket, amelyek képesek voltak szakmai követelményeknek hangot adni, teljesen ellehetetlenítették. Egyre-másra jelentek meg a sportoló-, az ejtőernyős- és a zsánerszobrok, amelyek konfliktusmentes tömegkulturális áruként kenődtek a térképre. Mellettük pedig az emlékezetpolitikában, az épp aktuális szeszély szerint kéjelgő objektumok kaptak helyet – mint például a Szabadság téren álló német megszállási emlékműve.

A tanács, amely ezek után arra kapta mandátumát, hogy a budapesti köztereken elhelyezni tervezett művészeti alkotások előkészítését és megvalósítását transzparensebbé, szakmailag megalapozottabbá és társadalmilag egyeztetettebbé tegye, üdítően színes grémium. Mélyi József művészettörténész elnök mellett Pótó János történész az emlékezetpolitikai szempontokat, Erőss Nikolett kurátor, a Budapest Galéria főosztályvezetője, az intézményi és esztétikai folyamatokat, míg Erő Zoltán, Budapest főépítésze és Bardóczi Sándor főtájépítész, a városi térszervezés szakértelmét képviselik. A csapatot Benkő Melinda urbanista, Deli Ágnes szobrászművész, Horváth Gideon képzőművész és Szepes Anna drámainstruktor egészítik ki, integrálva az alkotói, térhasználati és közösségi nézőpontokat is. ​

Így a várva-várt fordulat, amely szakítana azzal a szoborállítási gyakorlattal, amely az építészeti, történeti és esztétikai összhangot nem mutató szobortúltermelési válsághoz vezetett, végre megalapozott keretek között valósulhat meg, akkor is, ha a lex turul miatt a tanács mandátuma csupán opcionális véleményezésre szól is. Erőss Nikolett hangsúlyozta: a cél az, hogy legyen szélesebb társadalmi párbeszéd, egyeztetés a környékbeliekkel, valamint egy holisztikusabb köztéralakítási szempontrendszer, amelyben például ajándékozás elfogadása vagy felkérés helyett nyílt pályázatokat részesítenék előnyben – hiszen egy-egy köztéri szobor felállítása örökre, illetve legalább évtizedekre megváltoztatja nemcsak az adott közteret, hanem az adott témáról, személyről való közgondolkodást is.

A testület felkérés esetén fővárosi, kerületi vagy civil kezdeményezéseket véleményez, illetve saját javaslatra is megfogalmazhat ajánlásokat és állásfoglalásokat. Nemcsak az új alkotások előkészítésére jogosult, hanem a már meglévő, vitás vagy történetileg terhelt köztéri objektumokra is reagálhat. Pótó János erre hivatkozva említette, hogy ha más nem indítványozza, saját feladatként foglalkoznak majd például – a gellérthegyi Szabadság-szobor szabadság fogalmát szimbolikusan szűkítő – kereszttel, amely ellen 2024-ben népszavazási kezdeményezést nyújtottak be (hiába) ismert művészek, közéleti szereplők és tudósok.

Első lépésként a tanács a vitatott történelmi hitelességű, de a roma áldozatiságtörténettel szakító 1944-es auschwitz-birkenaui roma lágerlázadás emlékművének ügyével foglalkozott, amelynél a nulladik fázisú társadalmi egyeztetés szükségességét rögzítették, valamint a Fenyő Miklós-szobortervezettel, amelynél nemcsak a szoborral, hanem magával az egész előkészítési folyamattal is gondok voltak, ezért a tanács a kezdeményezés teljes újragondolását javasolta.

Beszélgetésünkben a roma ellenállás emlékműve kapcsán Erőss Nikolett a kisebbségi identitások köztéri megjelenítésének hiányára hívta fel a figyelmet, ami, mint hangsúlyozta, nem csupán a Fidesz-kormányzás öröksége: – A roma közösség története a budapesti őstörténetnek mindmáig halovány része. – (Az emlékmű ügyét egyébként a Fővárosi Közgyűlésben Radics Béla, a Fidesz–KDNP frakció képviselője kezdeményezte.) A politikai önkorlátozás pedig szerinte nem azt jelenti, hogy a korábban elhallgattatottak továbbra is háttérbe szorulnak, hanem éppen ellenkezőleg: több teret kell kapniuk. – A város ugyanis sokféle identitás összessége – vallja.

A Fenyő Miklós-szobortervezettel kapcsolatban Pótó János arra emlékeztetett, hogy egyfajta kegyeleti türelmi időszakra lenne igény, tehát – valakinek a halála után vagy húsz évig ne lehessen se utcát elnevezni róla, se szobrot állítani neki. Ha él még az emléke egy emberöltő után, akkor lehet róla gondolkodni, de az, hogy valaki meghalt tavaly és idén már szobrot akarnak állítani neki, nonszensz – mondta.

Ráadásul felmerül a kérdés, hogy a tiszteletadás legadekvátabb módja mindig az emlékműállítás-e, hiszen nem az a cél, hogy a köztér minden négyzetmétere ezekkel teljen meg. A Tanács szerint sokféleképpen lehet emlékezni – akár tartós, hosszú távú formában is –, nem feltétlenül csak szobrokkal vagy emléktáblákkal, ezért az emlékállítás alternatív formáinak priorizálását javasolja. Ezek között pedig kiemelt szerepet kaphatnának az új művészeti műfajok és az efemer, azaz a múlandó jellegű alkotások illetve események, melyeket akár évente megrendezve is tehermentesíthetőek a közterek. Időleges művekből akár nagyméretű, központi elhelyezésű alkotások is létrehozhatók lennének anélkül, hogy tartósan leuralnák a köztér vizuális vagy funkcionális rendjét. Ugyanakkor – nincs érdemi politikai szándék az ilyen típusú alkotásokra, ezért forrás is alig van rájuk, így tulajdonképpen nincsenek is benne a közgondolkodásban: sem a városlakók szempontjából, sem pedig a város vagy a kerületi autoritás nem látja benne a lehetőséget, amivel pedig sokkal nagyobb hozzáférést adhatna a közterekhez – mondta Erőss Nikolett.

Ami pedig a külföldi művészek szobrainak budapesti elhelyezését illeti, ez egyelőre aligha reális elképzelés. Erőss mégis úgy nyilatkozott: – Én nagyon örülnék, ha egyszer sikerülne egy igazi nemzetközi pályázatot kiírni. Sok esetben anyagi korlátot is jelent az, hogy mindenképpen magyar alkotótól legyen a mű. – De már az nagy előrelépés, ha nem a szokásos meghívásos pályázatokon át gyarapszik a köztéri művészeti gyűjtemény. Hiszen eddig gyakran féltucat szobrásszal dolgoztak a kerületek – akár évtizedes távlatokban.

Az új alkotók megjelenése közben új szempontokat hozhat magával, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a köztéri művek ne csak esztétikailag, hanem tartalmilag is megszólítsák a mai városlakót. A minőség és a társadalmi relevancia összehangolása pedig a Tanács egyik fő célja – ugyanúgy, ahogy a kortárs művészet iránti bizalom visszaépítése is. Szepes Anna szerint közkeletű téveszme a kortárs alkotásokkal kapcsolatban, hogy a szakmai színvonal, a társadalmi beágyazottság és a hozzáférhetőség egymást kizáró szempontok volnának – valójában ezek nagyon is összeegyeztethetők – hangsúlyozta.

Emellett, ha a köztéri művészet társadalmi relevanciájáról beszélünk, nem kerülhető meg a politika kérdése sem. Mélyi József szerint a köztérnek nem kell feltétlenül depolitizálódnia. – Minden összefügg a politikával, tehát ilyen feladata a Tanácsnak nincs. Korszakok jönnek, mennek, és a politika fogalma is változik – mutatott rá. Ezzel együtt a KMSZT tagjai nem tévesztik szem elől a realitást sem. – Ez egy tanácsadó testület, amely elmondja a véleményét, de azért a pénzt még mindig a legtöbb esetben a politikusok adják, és a döntést is ők hozzák – emlékeztetett az elnök. A testület léte mégis intézményi fordulatot jelez: olyan szakmai védőhálót és párbeszéd-platformot kínál, amely az évtizedes lépték-, arány-, irány- és fejvesztett szobordömping után végre olyan alkotásokat hozhat a fővárosi köztereinkre, amelyek minőségükben és jelentőségükben is helytállnak.