Magyarország;visszaesés;abortusz;demográfia;születésszám;szívhang;

Műanyag magzatok a képviselők asztalain a parlamenti ülés kezdete előtt 2026. július 6-án

A szívhangrendelet nem ért célt, Magyarországon drámaian visszaesett az élveszületések száma

Visszatérő téma a parlamentben a szívhangrendelet, tágabb értelemben véve az abortusz. A kérdést demográfiai szempontból jártuk körül Kapitány Balázs demográfussal, de kitértünk arra is, miért elrettentő  példa a szaksajtóban az Orbán-kormány családtámogatási rendszere.

A Mi Hazánk az új Országgyűlésben rárepült a Fidesz által 2022-ben bevezetett szívhangrendeletre, amit a Tisza egészségügyi minisztere, Hegedűs Zsolt szakmaiatlan, politikailag vezérelt döntés eredményeként született rendeletnek tart, ráadásul egészségügyi szempontból is káros lehet a magzat szívhangjának kihangosítása, és a kívánt hatást, az abortuszok csökkenését sem érte el. A Mi Hazánk az egészet egy abortuszellenes retorikává alakítja a parlamentben. Novák Előd pártalelnök szerint az abortuszt sokan egy fogászati beavatkozás szintjén kezelik, a párt pedig tízhetes magzatok műanyag mását rakta ki a képviselők elé a parlamentben.

De vajon mekkora a súlya a kérdésnek demográfiai szinten, mennyire interpretálják helyesen a számokat, adatokat a politikusok? Ennek próbáltunk utánamenni Kapitány Balázs demográfussal.

– A Mi Hazánk a vezető haláloknak tartja a világban és Magyarországon is az abortuszt, de ez semennyire sem igaz – mondta Kapitány. Kitért arra, hogy most évi 20 ezer esetet tartanak nyilván, miközben a daganatos, a szív- és érrendszeri megbetegedések ennél jóval több emberéletet követelnek.

Mit látunk az abortusz trendjeiben évtizedes távlatban itthon és külföldön? Kapitány szerint

az élveszületések számához viszonyítva érdemes nézni az abortuszok számát. Ebben Magyarországon stagnálás van, a legjobb arány 2021-ben volt: 1000 élveszületésre 233 abortusz történt, azóta némileg növekszik, 2025-ben 283 volt ez a szám. A szívhangrendelet bevezetése óta tehát nőtt a szám, de nincs oksági viszony a kettő között.

Nemzetközi összehasonlításban Kapitány inkább a környező országokkal való hasonlítás híve a hasonló hagyományok és történelem miatt. „Sajnos elég magas” a mi adatunk e tekintetben – mondta –, a Szlovákiával vagy Romániával való összehasonlításban is. A szabályozás persze nagyon fontos – a legtöbb abortusz Európában Spanyolországban, Franciaországban és a balti államokban történik. A mi adatunk a régióban rossznak számít, lehetne mit javítani rajta, „nyilván nem a betiltás segítségével”, de ez egy létező probléma, semmi sem indokolja, hogy Romániában vagy Szlovákiában alacsonyabb legyen ez a szám; utóbbinál 1000 élveszületésre 120 abortusz jut.

– A terhességmegszakításnak sokkal kisebb népesedési hatása van, mint gondolnánk – emelte ki Kapitány, hozzátéve: „Ezt 25 éve mondogatom.” A jobboldal szereti ismételgetni, hogy hány millióval lennénk többen ma, ha nem lett volna ennyi meg ennyi abortusz korábban. „Ez tárgyi tévedés.” Ez abból a hitből születik, hogy a nők egy abortusz után már nem vállalnak gyereket, ám ez nincs így.

Az abortusz sokszor korán történik az emberi életben: egy házibuliban megtörténik a baj, s ha 18 évesen nem vetetheti el a gyerekét egy lány, akkor jóval kisebb esélye van annak, hogy 10 év múlva egy boldog házasságban háromgyermekes anyuka lehessen.

 „Megmentettünk egy magzatot, de a hosszú távú hatás nem plusz egy, hanem mínusz kettő”, ez is lehet egy elmaradt terhességmegszakítás demográfiai hatása – mondott példát.

Az élveszületések számában drámai a visszaesés. Erről is kérdeztük Kapitányt, és hogy a NER ennek mennyire lehet oka, illetve mit lehet tenni ellene. Szerinte itt bezuhanásról lehetne beszélni, 92 ezerről 70 ezer körülire esett vissza az élveszületések száma, és évi 20 ezer baba fog hiányozni az óvodákból, iskolákból. „Ennek következményeivel jelenleg nincs tisztában a politikai elit.” S ez nem egyedi, Szlovákiában is hasonlóak a számok, és rengeteg más helyen is. A Covid után radikális termékenységcsökkenés indult be, váratlan visszaesés történt Kínától Finnországon át Dél-Amerikáig.

A magyar csökkenés még ebben a keretben is átlagon felüli. Nálunk az is történt, hogy 2021 körül mesterségesen, támogatásokkal néhány ezer baba születését előre lehetett hozni, vagyis az egyébként is tervezett gyerekek előbb megszülettek. Utána viszont az eredetileg tervezett időpontban nem született gyerek. Csak reménykedni lehet, hogy ez a trend véget ér – mondta.

Az előző kormány családpolitikája szerinte ugyan bőkezű volt, de rosszul célzó eszközökkel, drágán adott támogatást a családoknak, korlátozott hatásokkal. 

Magyarországon 1980 óta fogy a népesség, ez már meghatározza a politika alapvető hozzáállását, külföldön pedig sok helyen csak most váltja ki a népességfogyásra adott reakciókat. Mindenféle kísérletek zajlanak, 1,3-es teljes termékenységi arányszámnál (azaz egy nő ennyi gyereket szülne statisztikailag egész élete során) már a legtöbb demográfus véleménye szerint is indokolt a népességpolitikai ösztönző eszközök bevetése. (A népesség fenntartásához a szakértők szerint 2,1-es arányszámra lenne szükség.)

Magyarország, illetve a NER népesedéspolitikája és ösztönzői kedvelt témája a szaksajtónak, de nem mint jó példa, hanem mint a rengeteg anyagi ösztönző után létrejött korlátozott eredményesség példája

 – mondta. A termékenység ma már nem átlagosan csökken, hanem a gyermektelenség nő. Akik gyereket vállalnak, ugyanannyit vállalnak, mint régen, csak a gyermeket vállalók aránya csökkent le 15-20 százalékkal. Egy alapvetően gyermeket vállalni akaró párnál a támogató állami környezet talán el tudja érni, hogy kettő helyett három gyerek szülessen. De ahol nincs gyerekvállalási kedv, vagy nincs párja valakinek, ott az állami eszközrendszer is erősen korlátozott – tette hozzá.

A Tiszának ugyan nincs demokratikus ellenzéke a parlamentben, de a lapunk által megkérdezett Galgóczi Eszter, Novák Zoltán és Zsolt Péter egyetért abban, hogy többféle formában így is megvalósul a kormányzati munka ellenőrzése.