A rák gyógyítása nem lehetetlen cél, csak ma még nem értünk minden részletet – lényegében ezt az optimizmust képviseli Karikó Katalin abban a nagyinterjúban, amelyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölt vele.
A Nobel-díjas magyar biokémikus a beszélgetésben egyszerre tekint vissza az mRNS-technológia kialakulásának hosszú és sokszor kudarcot valló történetére, beszél a személyre szabott rákvakcinák első eredményeiről, valamint arról, milyen veszélyesnek tartja a tudomány és a hétköznapi közvélemény közötti egyre szélesebb szakadékot.
A daganat egyéni sajátosságaihoz igazítanák a kezelést
A beszélgetés legfontosabb tudományos része a daganatos betegségek elleni mRNS-alapú vakcinákról szól. Karikó hangsúlyozza: a koronavírus elleni oltás és a rák elleni vakcina feladata alapvetően különbözik. A Covid esetében egy vírus ellen kellett megtanítani az immunrendszert védekezni, vagyis a betegség közvetlen kiváltó okát lehetett célba venni. A daganatok esetében azonban sokféle genetikai és sejtszintű változás vezethet ahhoz, hogy egy sejt ellenőrizetlenül osztódni kezdjen. A vakcinának ezért nem egy külső kórokozót kell felismernie, hanem magukat a megváltozott tumorsejteket.
„A magyar orvosok és egészségügyi dolgozók hősök” – Díjazás nélkül vállalta Karikó Katalin az egészségügyi miniszter tanácsadói posztjátKarikó szerint ezen a területen már kézzelfogható eredmények vannak. Az egyik legígéretesebb út az individualizált vakcinák fejlesztése. A beteg daganatszövetéből mintát vesznek, megvizsgálják a mutációkat és a tumorsejtek jellegzetes tulajdonságait. Ezekből az információkból olyan vakcina készíthető, amely az adott beteg immunrendszerét arra tanítja, hogy felismerje és elpusztítsa a rosszindulatú sejteket. A módszer nem egyetlen, mindenkire alkalmazható készítményt keres, hanem a daganat egyéni sajátosságaihoz igazítja a kezelést.
A biokémikus a BioNTech hasnyálmirigyrákos-vizsgálatát hozza példaként. Tizenhat beteg kapott személyre szabott vakcinát, közülük nyolcan nem reagáltak a kezelésre, nyolcan viszont igen. Karikó szerint a reagáló betegek közül hat évvel később még heten életben voltak. A kutatás következő feladata annak megértése, miért működik ugyanaz az elv egyes pácienseknél, míg másoknál nem vált ki megfelelő immunválaszt.
Arra a kérdésre, hogy eljuthatunk-e valaha a rák gyógyításáig, Karikó határozottan derűlátó választ ad. Szerinte valamit pusztán azért nem szabad lehetetlennek nevezni, mert ma még nem tudjuk megvalósítani. A tudományos előrelépéshez ugyanakkor először sokkal pontosabban kell érteni magát a betegséget.
A koronavírus elleni vakcina gyors megszületését Karikó Katalin nem valamiféle hirtelen csodának tekinti. Uğur Şahin, a BioNTech vezetője már 2015-ben felvetette neki, hogy a vállalatnak a daganatos immunterápia mellett fertőző betegségekkel is foglalkoznia kellene. 2018-ban a Pfizer azzal kereste meg a BioNTechet, hogy közösen fejlesszenek mRNS-alapú influenzaoltást. Amikor 2020 januárjában nyilvánosságra került az új koronavírus genomszekvenciája, a kutatók tehát nem nulláról indultak: megvolt a technológia, a szállítórendszer és a kísérleti tapasztalat.
A sikertörténet mögött kudarcok és elutasítások álltak
Saját szerepét Karikó feltűnően visszafogottan írja le. Azt mondja, soha nem tartotta magát nagy víziókat megfogalmazó embernek. Egyszerűen kutatta azt, amit elé tettek, majd az egyik probléma vitte tovább a következőhöz. Ez jól illik ahhoz a képhez, amelyet évek óta igyekszik közvetíteni a tudományról: a nagy áttörések mögött rendszerint hosszú, aprólékos munka, tévedések, elutasítások és sokszor évtizedekig láthatatlan eredmények állnak.
A fiatal kutatóknak ezért szerinte a nehézségekről is többet kellene beszélni. Felidézi, hogy 58 éves korában a Pennsylvaniai Egyetem gyakorlatilag félreállította: nyugdíjazták, holmiját pedig kitették a folyosóra. Akkor ez súlyos vereségnek tűnt. Karikó ma úgy látja, ha ez nem történik meg, talán soha nem kerül a BioNTechhez, és nem születik meg ugyanazon az úton a Pfizerrel közös koronavírus-vakcina.
Először a CureVacnál próbálkozott, de ott azt mondták neki, nincs szükségük a módosított RNS-sel kapcsolatos munkájára. Másnap Mainzba utazott, előadást tartott a BioNTechnél, és közölte: csak akkor marad, ha nukleozidmódosított RNS-sel foglalkozhat. Így kezdődött az az együttműködés, amely később világtörténelmi jelentőségűvé vált.
Az interjú másik erős témája a mesterséges intelligencia és a tudományellenesség. Karikó olyan manipulált videókról beszél, amelyekben látszólag gyógyszereket ajánl. Leveleket is kapott olyan emberektől, akik ezek alapján vásároltak készítményeket, majd neki panaszkodtak, hogy azok nem hatnak. Számára ez azt mutatja, hogy a technológia már most képes a tudományos tekintélyt megtévesztésre felhasználni.
Karikó ugyanakkor mélyebb problémát lát abban, hogy az Egyesült Államokban erősödött a tudománnyal és a kutatókkal szembeni bizalmatlanság. A tudósok felelősségét sem kerüli meg: szerinte túl nagy lett a távolság a kutatók tudása és az átlagember ismeretei között, a szakemberek pedig sokszor nem tudják egyszerűen elmagyarázni, mit csinálnak, és az miért fontos. Ha ezt nem teszik meg, mások fogják kitölteni az üres teret – gyakran hamis magyarázatokkal.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung interjújából így kevésbé a világhírű Nobel-díjas önarcképe rajzolódik ki, inkább egy kutatóé, aki továbbra is a következő problémát keresi. A rák elleni személyre szabott vakcináknál ugyanazt a türelmet hangsúlyozza, amely az mRNS-technológiát is eljuttatta a laboratóriumból a világjárvány elleni oltásokig. A legnagyobb veszélyt pedig nem abban látja, hogy a tudomány kifogy az ötletekből, hanem abban, ha a társadalom és a kutatók már nem értik egymás nyelvét.
Karikó Katalin fogja vezetni az egészségügyi miniszter melletti tanácsadó testületet