Az extrém hőség és az aszály okozta krízisre a miniszterelnök újszerű módon reagált, „bevonó jellegű” válságkezelést alkalmazott – nyilatkozta Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakember a Népszavának.
Magyar Péter nem próbálta azt az érzetet kialakítani, hogy majd mindent megold a kormány, mindenki nyugodjon meg. A kormányfő – miközben konkrét tanácsokat is adott – kifejezetten segítséget kért az emberektől és az üzleti, gazdasági élet szereplőitől. Magyarországon ez szokatlan, kevésbé jellemző megközelítés – konstatálta Bőhm Kornél.
A kríziskommunikációban pozitívumnak számít, ha az érintettek lehetőséget kapnak, hogy tegyenek valamit. Ha ez nincs, akkor könnyen kialakulhat a kiszolgáltatottság érzése.
Az ilyesfajta válságkezelés nem keltheti-e azt a képzetet, hogy a miniszterelnök gyengekezű vezető? Bőhm Kornél kérdésünkre hangsúlyozta, hogy a kormány számára ilyen veszély akkor fenyegetne, ha a társadalom bevonása nem párosulna intenzív és transzparens tájékoztatással, konkrét intézkedésekkel. A miniszterelnök nyilvánosan kiterítette a lapjait, talán túlságosan is részletesen beszélt szakmai-technológiai kérdésekről, például a paksi szivattyúk teljesítményéről. Magyar Péter nem árult zsákbamacskát. Ha tudni lehet, hogy mit tesz a válság elhárításáért felelős kormányzati szervezet, és ez egészül ki a társadalom, illetve a gazdasági szféra közreműködésével, akkor hatékony védekezésről, egymásra építkező megoldásról lehet beszélni.
Magyarország egyelőre a paksi atomerőmű nélkül is elvan, ellátási zavarok láthatóan nincsenek, a költségek viszont jóval magasabbakAkár az is elképzelhető lett volna, hogy szakmai kérdésekről nem a miniszterelnök számol be a nyilvánosságnak, hanem előtérbe enged olyanokat a kormányból, akiknek valóban szakterülete a klímapolitika és az energiaügy – tettük szóvá. Bőhm Kornél részben jogosnak tartja a kritikát. Ha Magyar Péter szakmai ügyekben is megnyilvánul, akkor azt a benyomást kelti, hogy otthon van a témában (ami egyébként nem szükséges ismérve egy miniszterelnöknek, és nem is várható el tőle). Másfelől indokolt lett volna, hogy többet megszólaljanak azok, akik valóban értenek hozzá.
Bőhm Kornél szerint ez nyilván összefügg azzal, hogy még mindig egyszemélyes, vagyis Magyar Péterre van szabva a kormányzati kommunikáció. Más tiszás kormánytagoknak csak marginális szerep jut.
A válság során több miniszter is markánsabb arcélt kaphatott volna. Ki lehetett volna használni a rendkívüli figyelmet arra, hogy a Tisza másokat is „felépítsen” Magyar Péter mellett. A kríziskommunikációs szakember Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter mellett Gajdos László környezetvédelmi minisztert említette.
– Ez kihagyott lehetőség, ennyiben lehet hiányérzetünk – állapította meg Bőhm Kornél, aztán tovább árnyalta a képet. Az, hogy a miniszterelnök ilyen sokat szerepelt, összhangban van azzal, hogy a mostani volt az első olyan válsághelyzet, amelyben a kormány meg tudta mutatni a kompetenciáját, a szakértelmét. Márpedig ennél nincs fontosabb krízis idején. A kabinet tehát tudatos stratégiát követett, ami jól illik Magyar Péter habitusához: a miniszterelnök egyébként is mindenről szereti 0–24-ben tájékoztatni a közvéleményt.
Sok szó esik a rövid távon jelentkező krízis kezeléséről, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy sokkal hosszabb ideig elhúzódó válsághelyzetnek is elszenvedői vagyunk, ami általánosságban a vízgazdálkodást, az energetikai infrastruktúrát érinti – figyelmeztetett Bőhm Kornál. Ahhoz, hogy a hosszabb távú válság megoldásáról érdemi döntések szülessenek, más típusú és kommunikációs szempontból is nagyobb ívű gondolkodásra lesz szükség.
A Tisza-kormánynak erről az energiaprogramjáról egyszer már hallottunk