Európa! Európa! – a Battyhány téri tömegből a választás estéjén spontán kitört skandálást idézve kezdődik a Népszava külpolitikai rovatát vezető Rónay Tamás legújabb könyve. A felütésnek biztosan örült a kötetet kiadó Európa Kiadó.
Mi meg annak örülhetünk, hogy ilyen kollégánk van: a magyarországi kormány- és rendszerváltás nemzetközi hatásait vizsgáló munka kéziratát április 18-án zárta le, ami nem azt jelenti, hogy hat napot dolgozott, aztán leült megpihenni. Először is hosszú ideje írt átfogó, akkor még papíron is megjelent cikkeket a témában, s a kötet java már nyilván április 12. előtt összeállt, a választási eredmények nyomán csak frissíteni kellett. Másodszor Tamás nem az a pihenős típus, fogadni mernénk, hogy április 19-én már egy új könyvön járt az esze.
Az Orbán után – A Tisza Párt győzelme és az európai populista jobboldal igényes, akár tankönyvként is forgatható mű, amelyet tudományos szintű jegyzet- és forrásanyag lista egészít ki.
Azonban nem kell tőle megijedni, a világpolitika iránt kicsit is érdeklődő olvasóra számos „aha!” élmény vár: a felidézett nyilatkozatok vagy történések könnyen követhető, egységes logikai láncba rendeződnek, a különálló események közös értelmet kapnak és megmutatják a tendenciákat.
Elsőként azt tárgyalja, mitől is lett olyan népszerű Orbán Viktor az amerikai trumpisták és az európai populista jobboldal körében. Rónay is azon a véleményen van, hogy főként a Fidesz permanens kétharmados országgyűlési többsége, a sorozatos választási győzelmek miatt, amelyek „azt az üzenetet hordozták, hogy a politikai tér átrendezése, az állami erőforrások központosítása és a médiafölény kialakítása révén véget lehet vetni a parlamenti váltógazdaságnak, és évtizedekre hegemónia szerezhető a törvényhozásban”. Ez persze előrevetíti azt, amit azóta látunk kibontakozni: a legyőzhetetlenség nimbuszának szertefoszlásával azonnal meggyengült az orbáni modell vonzereje. Kiderült, hogy olykor a leghatékonyabb hatalomkoncentráció és a meredeken lejtő politikai játéktér sem elég, az abszolút diktatúra bevezetése híján még egy illiberális rezsimnek is számolnia kell a választási kockázatokkal.
Rónay Tamás módszeresen, országról országra, pártról pártra haladva veszi végig Orbán „barátainak”, vagyis inkább reménykedő utánzóinak helyzetét és reakcióit.
Elemzi azt a fura helyzetet, hogy a „szuverenista” politikus a választási kampány hajrájában kénytelen volt elfogadni az amerikai kormányzat beavatkozását: a direkt ezért Budapestre érkező J. D. Vance alelnök és a kihangosított telefonon megszólaló Donald Trump precedens nélküli nyíltsággal állt ki Orbán mellett – aki persze a maga részéről ugyanilyen nyíltan támogatta három elnökválasztás előtt is Trumpot. De sorra kerül az elvben eredetileg szociáldemokrata szlovák Robert Fico, a liberális milliárdos létére az elitellenes „patrióták” közé keveredett cseh kormányfő, Andrej Babis és persze a szövetségesből bírálóvá vált lengyel Jaroslaw Kaczynski is.
Külön fejezetek foglalkoznak Orbán balkáni partnereivel és az ottani folyamatokba a szerb és orosz érdekek mentén való beavatkozásának részleteivel. Végül pedig nem maradnak ki a német, francia, olasz, holland, spanyol és portugál „testvérpártok” sem. Az olvasó szeme előtt pedig a mozaikdarabokból összeáll kép: Orbán Viktor időt és a hazai adófizetők pénzét nem kímélve megpróbálta minél több országban elterjeszteni a maga modelljét, csak hát beleütközött a már legyőzöttnek hitt magyarok vágyába: Európa! Európa!
Infó
Rónay Tamás:
Orbán után – A Tisza Párt győzelme és az európai populista jobboldal
Európa Könyvkiadó
2026.
