Feltűnően pozitív hangon fogadta a külföldi sajtó Baka András köztársaságielnök-jelölését. A legnagyobb európai és nemzetközi lapok többsége nem a pártpolitikai alkuk felől közelített a döntéshez, hanem Baka korábbi főbírói szerepét, az Emberi Jogok Európai Bíróságán eltöltött éveit, valamint az Orbán-kormánnyal vívott konfliktusát emelte ki.
A visszatérő kép szerint a Tisza olyan jogászt emelhet a Sándor-palotába, akinek neve már korábban összeforrt a bírói függetlenség és a hatalommegosztás védelmével.
A nemzetközi tudósítások ugyanakkor azt is felidézik, hogy Magyar Péter korábbi államfőjelölési kísérlete Polgár Judittal kínos fiaskóba torkollott, és több lap megjegyzi Sulyok Tamás mandátumának vitatott megszüntetését is.
A Der Standard egyértelmű méltatása
A leglelkesebb értékelés az osztrák Der Standardban jelent meg. Gianluca Wallisch kommentárja szerint Baka jelölése a végleges és mindenekelőtt hiteles szakítást jelképezi Orbán Viktor illiberális politikájával. A lap úgy értelmezi a döntést, hogy Magyar Péter olyan személyt választott, aki nem csak beszél a jogállami fordulatról, hanem saját pályájával testesíti meg azt. A szerző Baka korábbi strasbourgi bírói munkáját, főbírói függetlenségét és 2011-es eltávolítását annak bizonyítékaként kezeli, hogy a jelölt személyes története is ellentétes az Orbán-korszak közjogi logikájával.
Az osztrák Die Presse visszafogottabb, de szintén Baka függetlenségét és korábbi konfliktusát állítja a középpontba. Felidézi, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Orbán-kormány igazságügyi reformjának bírálata után távolították el, és azt is, hogy emiatt az Emberi Jogok Európai Bírósága később elmarasztalta Magyarországot.
A tudósítás világos összefüggést teremt Baka jelölése és az Orbán-korszak igazságügyi rendszerének öröksége között.
Ugyanaz a történet sok nyelven
A francia Le Monde már a címével is erős képet választott: Baka Andrást úgy mutatta be, mint a „bírót, aki nemet mondott Orbán Viktornak”. A lap felidézte, hogy a főbírót idő előtt mozdították el posztjáról, miután nyíltan bírálta a bírák kényszernyugdíjazását és az igazságszolgáltatás átalakítását.
A francia olvasó tehát elsősorban olyan személyiséget ismerhet meg benne, aki már akkor szembement a kétharmados hatalommal, amikor ennek komoly személyes következményei voltak. A megfogalmazás különösen kedvező Baka számára, mert nem technokrata jelöltként, hanem egy korábbi alkotmányos konfliktus főszereplőjeként helyezi el.
Hasonló keretet használt a német Der Spiegel is. A hetilap a hatalomváltás részeként, Orbán-kritikus államfőjelöltként ír Bakáról, és hangsúlyozza, hogy Magyar Péter az előző rendszer hatalmi struktúráinak lebontására törekszik.
A tudósítás alapvetően hírügynökségi jellegű, ezért jóval óvatosabb a véleménynyilvánításban, de az összeállítás szerkezete mégis sokatmondó: Baka múltját a bírói függetlenségért folytatott konfliktussal kapcsolja össze, miközben a Fidesz bojkottját és autoriter vádjait is ismerteti.
A spanyol El País szintén szimbolikus lépésként értelmezte a jelölést Magyar Péter Orbán utáni átalakításában. A lap azt emeli ki, hogy Baka kinevezése összekapcsolható a bírói függetlenség és a demokratikus intézmények helyreállításának ígéretével. Az írás nem hallgatja el, hogy a Tisza kétharmados többsége révén a választás lényegében eldöntöttnek tekinthető, és azt sem, hogy Sulyok Tamás mandátumának megszüntetése komoly politikai vita tárgya. A jelölt személyét azonban ettől függetlenül az Orbán-rendszerrel szembeni jogállami ellenállás egyik ismert alakjaként mutatja be.
A lengyel sajtóban talán még erősebb politikai címkét kapott. A Polskie Radio úgy írt róla, mint az Orbán Viktor kormányzása alatti visszaélésekkel szembeni ellenállás arcáról. A megfogalmazás azért figyelemre méltó, mert Lengyelország az elmúlt évtizedben maga is mély konfliktusokat élt át az igazságszolgáltatás függetlensége körül. Baka története így ott különösen könnyen értelmezhető: egy magas rangú bíró, aki nyíltan kifogásolta a politikai hatalom intézményi beavatkozását, elveszítette tisztségét, majd Strasbourgban jogi elégtételt kapott.
A Politico és a Reuters tárgyilagosan tudósított, de a két médiumnál is ugyanaz a történeti ív jelenik meg. Baka az Orbán-korszak egyik ismert jogállami konfliktusának szereplője, jelölése pedig szimbolikus része annak, ahogy Magyar Péter megpróbálja lebontani elődje hatalmi örökségét.
A nemzetközi visszhangban alig jelenik meg az a kép, amelyet a Fidesz próbál kialakítani Bakáról, vagyis hogy egy politikai bosszú résztvevője és a Tisza későbbi engedelmes államfője, bábja lenne.
A külföldi tudósítások természetesen idézik a Fidesz bírálatait, a fő narratíva azonban máshol van. Baka esetében a korábbi strasbourgi ítélet olyan erős, dokumentált életrajzi elem, amelyet nehéz pártpolitikai kommunikációval felülírni. A nemzetközi sajtó számára ő elsősorban az a főbíró, akit mandátuma lejárta előtt mozdítottak el, miután nyilvánosan kritizálta az igazságügyi reformot.
Ez a kép Magyar Péter számára komoly politikai nyereség. A Tisza első államfőjelölési próbálkozása Polgár Judit nevének meggondolatlan bedobásával azt az érzetet keltette, hogy a kormány még nem érzi a közjogi tisztség súlyát. Baka jelölése ezzel szemben szinte azonnal érthető történetet kínál a külföldi közönségnek: a korábbi rendszer által félreállított, európai jogi tekintéllyel rendelkező ember kerülhet annak az államnak az élére, amelynek intézményi rendszerét egykor bírálta. Ennél világosabb szimbolikus váltást nehéz lett volna találni.
