Lengyelország;Ukrajna;történelem;tiltakozások;látogatás;szolidaritás;feszültségek;házelnökök;Bizottság a Demokrácia Védelméért;volhíniai mészárlás;ukrán menekültek;

A kölcsönös bizalom megújítását szorgalmazta a lengyel és az ukrán házelnök

Házelnöki szinten próbálták enyhíteni a hét elején a lengyel-ukrán viszonyban keletkezett feszültséget, melyet egyrészt Kijevnek a lengyelek történelmi sérelmeivel szembeni érzéketlensége, másrészt az ukrán menekültekkel szemben megszaporodott lengyelországi atrocitások éleztek ki.

Meg kell újítani a Lengyelország és Ukrajna közötti bizalmat – jelentette ki Wlodzimierz Czarzasty, a lengyel alsóház elnöke hétfőn Ruszlan Sztefancsuk ukrán házelnökkel közös sajtótájékoztatóján. Találkozójukra egy nappal azután került sor, hogy civil kezdeményezésre Lengyelország-szerte tiltakoztak az ukrán menekülteket érő, egyre gyakoribb fizikai és verbális támadások ellen.

A szejm és a verhovna rada elnöke az alkalomból tartottak megbeszélést, hogy egy szczawnicai nyári táborban meglátogattak 45, a varsói parlament meghívására ott üdülő ukrán gyereket.

A találkozó célja, hogy a két ország "kilábaljon a válságból" – utalt Wlodzimierz Czarzasty a lengyel-ukrán kapcsolatokat az utóbbi időben beárnyékoló, a közös történelmi múlt körül kiújult vitára.

Czarzasty elítélt minden "rossz magatartást", amelyet az elmúlt hónapokban a lengyelek az ukránok iránt, vagy az ukránok a lengyelek iránt tanúsítottak. A szejm elnöke az MTI jelentése szerint szorgalmazta a kapcsolatok "igazságon alapuló" helyreállítását. "Az igazság pedig az, mutatott rá, hogy a lengyelországi munkavállalók 5 százaléka ukrán", a lengyel GDP 2,7 százalékát ők termelik meg, 2024-ben 5 milliárd zloty (mintegy 422 milliárd forint) személyi jövedelemadót fizettek”, nem beszélve az általuk befizetett 13 milliárd złoty társadalombiztosítási és 3,8 milliárd zloty egészségbiztosítási járulékról.

Czarzasty fontosnak találta a "racionális gondolkodást" a kölcsönös biztonság vonatkozásában is. "Biztonságos Ukrajna nélkül nincs biztonságos Lengyelország" – jelentette ki. Bizalmát fejezte ki, hogy Ukrajna megnyeri a háborút, és hangsúlyozta: Lengyelország segíteni akar Ukrajna háború utáni újjáépítésében. "Előbb vagy utóbb" sor kerül Ukrajna uniós csatlakozására is – jelentette ki, megerősítve, hogy ő támogatná ezt a lépést. Megjegyezte ugyanakkor: ehhez arra van szükség, hogy az ukránok "átgondolják történelmük minden vonatkozását".

Sztefancsuk a tájékoztatón köszönetet mondott azért, hogy Lengyelország táboroztat olyan ukrán gyermekeket, "akiknek gyermekkorát Putyin elrabolta". X-bejegyzésben a verhovna rada elnöke szintén úgy vélekedett, hogy a két országnak jó szomszédoknak és stratégiai partnereknek kell maradniuk, akiket az európai családon belüli közös jövőjük is egyesít. Beszámolt róla, hogy találkozott Pawel Kowallal, a szejm külügyi bizottságának elnökével, aki egyben az Ukrajnával való Együttműködési Tanács vezetője is, s egyebek közt megvitatták „az országaink közötti nyílt párbeszéd fenntartásának fontosságát”.

„Megköszöntem Lengyelország Ukrajna iránti rendíthetetlen támogatását az orosz agresszió elleni küzdelemben.”

Sztefancsuk kifejtette, megfelelő választ kell adni a Lengyelországban menedéket talált ukránokkal szembeni ellenségeskedés minden megnyilvánulására, ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az egyes incidensek ártsanak a két nép közötti barátságnak és bizalomnak.

Évtizedekre visszanyúló történelmi vita

Lengyelország a szomszédos Ukrajna egyik leghűségesebb támogatója lett, miután Oroszország 2022-ben elindította teljes körű ukrajnai invázióját: széles körű katonai és humanitárius segítséget nyújtott és közel egymillió háború elől menekülő embert fogadott be. A két ország évtizedekre visszanyúló történelmi vitája azonban ismét felizzott, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök május végén az „Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) Hősei” nevet adományozta a különleges műveleti erők egyik egységének, általános felháborodást váltva ki a lengyel politikában.

Míg ugyanis Ukrajnában sokan hősnek tartják az UPA egykori tagjait, akik a második világháború alatt egy független ukrán állam megteremtése reményében felváltva harcoltak a szovjet Vörös Hadsereg és a náci Németország megszálló erői ellen, a lengyel történetírás azzal vádolja az UPA-t, hogy 1943 és 45 között etnikai tisztogatást követett el Volhíniában és Kelet-Galíciában, mintegy 100 ezer lengyel legyilkolásával. Zelenszkij rendeletét Karol Nawrocki lengyel államfő „banditák és gyilkosok dicsőítéseként” ítélte el, és kezdeményezte az ukrán elnök megfosztását a 2023-ban neki adományozott legmagasabb lengyel kitüntetéstől, a Fehér Sas-rendtől.

Fokozódó ellenszenv az ukrán menekültekkel szemben

A történelmi sérelmek újbóli felszínre kerülését ugyanakkor megelőzte az ukrán menekültekkel szembeni ellenszenv fokozódása, az őket és más kisebbségek tagjait érő verbális és fizikai támadások számának megugrása, amely miatt vasárnap Lengyelország-szerte tüntetéseket tartottak.

Huszonkét városban zajlottak ilyen szolidaritási megmozdulások, köztük Varsóban, Krakkóban és a balti-tengeri kikötővárosban, Gdańskban is. Jakub Karyś, az országos akciót szervező Bizottság a Demokrácia Védelméért (KOD) elnöke leszögezte, hogy az ukránok a lengyel társadalom fontos részévé váltak, s az ellenük irányuló erőszak elfogadhatatlan.

A KOD aktivistái „Ne legyetek közömbösek” feliratú matricákat osztogattak, s arra biztattak mindenkit, hogy ezeket üzletek, vállalkozások és autók ajtajára ragasszák fel, jelezve az ukránok felé, hogy ezeken a helyeken „számíthatnak segítségre, biztonságban érezhetik magukat és támogatást kaphatnak”.

A TVP World angol nyelvű lengyel hírtelevízió jelentésében felidézte, hogy a lengyel rendőrség 2026 első felében 180 bejelentést kapott ukránok elleni feltételezett gyűlölet-bűncselekményekről, s ez a szám több mint 30 százalékkal magasabb, mint az előző év azonos időszakában volt. A vasárnapi megmozdulások előtt egy sor hasonló szolidaritási kezdeményezés volt már Lengyelországban.

Szíria és Oroszország másfél éves tárgyalássorozat után megállapodott a tartúszi és hmeimimi támaszpontok jövőjéről. A polgári infrastruktúra szír ellenőrzés alá kerül, a katonai objektumok közös képzési központokká alakulnak, miközben az orosz személyzet és nehéztechnika jelenléte jelentősen csökken.