Pontosan ötven évvel ezelőtt, 1976. augusztus 20-án Jack Tramiel és üzlettársai fogták a vállalatukat, és immár új néven, annak székhelyét áthelyezték a Bahama-szigetekre, s aznap ez a cég került be a New Yorki-tőzsdére.
Az új társaság neve Commodore International Limited lett, amely anyavállalatként, mintegy ernyővállalatként jelent meg céghálójuk felett.
A gazdasági manőverre a szorult helyzete miatt kényszerült a vállalkozás, miután a cég a teljes megsemmisülés szélén táncolt. Az addig főként zsebszámológépek gyártásával foglalkozó Commodore ugyanis kritikus helyzetbe került, hiszen a konkurensei lényegében dömpingáron árasztották el a boltokat saját számológépeikkel, amivel teljesen sarokba szorították Tramieléket. A cégvezetőnek muszáj volt valami radikális megoldást kitalálni, hogy életben maradjanak.
A megoldást egy kanadai milliárdos befektető, Irving Gould pénzügyi mentőöve és az 1976. augusztus 20-i tőzsdére lépés jelentette. Ez a manőver nem egyszerű papírmunka volt, hanem egy nagy ívű terv eleme, amelynek a fókuszában a túlélés állt. A Bahamákon a vállalati nyereségadó ugyanis nulla százalék volt, így az új székhellyel a cég kiszabadult az amerikai adóhatóság jelentette szorításból, pontosabban a felőlük érkező forráselvonás terhe alól. A lényeg a nemzetközi tőke és a leányvállalatoktól befolyó források teljes megtartása volt, ezen felül veszteség nélkül tudták a banki hiteleket is a trópusi adóparadicsomban összegyűjteni. Nem kellett a pénzt hazautalni Amerikába, így a profitot nem apasztották a súlyos amerikai adók.
Az USA betiltotta az új kínai humanoid robotok és más fejlett technológiai eszközök importjátA forrásgyűjtés olyan dinamikával sikerült, hogy a Commodore rövid időn belül képes volt felvásárolni a csőd szélén álló MOS Technology chipgyárat. Ez a tranzakció volt a kulcs, és a Commodore innentől saját maga gyártotta a mikrochipeket, így olyan filléres áron tudott hardvert előállítani, amilyenre addig szinte senki más nem volt képes. Ma már egyértelmű, hogy ha nincs ez az 50 évvel ezelőtti tőzsdei manőver, akkor vélhetően soha nem születik meg a legendás Commodore 64 számítógép, sőt, talán a későbbi tech-popkulturális forradalom is elmarad.
Út az ikonig
A saját chipgyár birtoklása nem mindennapi lehetőségeket adott Tramielék kezébe. Miután 1977-ben piacra dobták az első, kezdetleges személyi számítógépüket, a PET-et, ami összességében sikert hozott, a következő nagy dobás az egymilliós példányszámot átlépő VIC-20 volt. A globális áttörést és korábban nem látott pénzügyi emelkedést viszont a már említett, 1982-ben bemutatott Commodore 64 (C64) hozta.
Miközben a korszak nagy riválisa, a Steve Jobs-féle Apple méregdrága prémium termékként pozícionálta az Apple gépeit – amelyek akkor valóban csillagászati, típustól függően akár 1400 dollár körüli összegbe is kerültek –, a Commodore a tömegtermelés felé fordult, és a saját chipek miatt megtehette, hogy a C64-et az Apple termékeihez képest döbbenetesen olcsón, 595 dolláros bevezető áron dobja piacra. Az árháború ráadásul itt nem is ért véget, mert folyamatosan csökkentették az árat, amely a nyolcvanas évek közepére 200 dollár körüli szintre zuhant.
Az Apple, az IBM vagy a Texas Instruments lényegében tehetetlenül nézte a Commodore gőzhengerét. A cég pedig igazi innovátorként – ahogyan ma sokszor az Apple tetszeleg ebben a szerepben – szakított a hagyományokkal, és a C64-et nem elitista módon szaküzletekben, hanem játékboltokban, sőt egyszerű élelmiszeráruházakban is értékesítette.
A stratégia brutális gazdasági sikert hozott. A C64-ből a gyártás 1994-es leállításáig egyes becslések szerint legalább 12,5 millió darabot adtak el, de Jack Tramiel egyes interjúiban 22–30 millió közé tette az eladott példányszámot. A cég bevétele a csúcson megközelítette az évi 1 milliárd dollárt, amivel akkor nem mellesleg a világ egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő techvállalatává vált a Commodore.
Bécsi buszok és a vasfüggöny mögötti áhítat
A C64 globális diadalmenete a nyolcvanas évek végén érte el a keleti blokkot, ahol a gépet szinte vallásos áhítat övezte. Ez a szürke kis gép nem csupán egy technológiai eszköz, hanem a tiltott nyugati jólét és szabadság szimbóluma volt.
Már az FBI is nyomoz az AI-ügynök ellenőrizetlen támadása utánA gép beszerzése igazi gazdasági kalandnak számított. Amikor azonban a nyolcvanas évek végén a politikai enyhülés részeként megindultak a Bécs felé irányuló bevásárlóutak, akkor a legendás Gorenje hűtőládák mellett Commodore 64-es gépeket is vásároltak a magyarok. A gép itthoni ára a feketepiacon több havi bér is lehetett, de erre vágyott szinte mindenki. A korszak jellemzője volt, hogy maga a cikk szerzője is rendre járt osztálytársaihoz „gyűlésre”, ahol aztán a korai időkben még egy magnókazetta számlálóját lesve, majd floppylemezekről indítva várták a játékok betöltését.
A bukás anatómiája: Miért nem lett belőle Apple vagy Microsoft?
Hogyan képes egy olyan vállalat alig tíz év alatt csődbe menni és 1994-re teljesen eltűnni, amely a világ egyik legkelendőbb számítógépével uralta a piacot, és éves szinten közel egymilliárd dolláros forgalmat generált? A bukás hátterében klasszikus gazdasági és vezetési feszültségek húzódtak meg. A Commodore pontosan ott vérzett el, ahol az Apple, a Microsoft vagy éppen az egyedi igényekre építő Dell és HP naggyá vált.
Az első törés még 1984-ben, vagyis a legendás gép piacra kerülése után nem sokkal következett be, amikor egy belső hatalmi harc során a részvényesek gyakorlatilag kiszorították a cég éléről az alapító Jack Tramielt. A vállalat irányítását olyan pénzügyi szakemberek vették át, akik egyáltalán nem érezték a technológiai trendeket. Bár a Commodore a C64 után megalkotta a forradalmi Amiga számítógép-családot – amely grafikában és hangzásban évekkel megelőzte a korát –, a menedzsment képtelen volt azt jól pozícionálni. Úgy reklámozták, mint egy drága játékgépet, miközben professzionális munkaállomásként lett volna helye a piacon. Ha így tettek volna, akkor mai elemzők szerint akár köröket is verhettek volna az Apple akkori termékeire.
Talán ennél is nagyobb baj volt, hogy alábecsülték az IBM által elindított PC-vonalat, amelyre például Bill Gates Microsoftja később a Windows operációs rendszert építette rá.
Míg a Commodore makacsul ragaszkodott a saját, zárt rendszereihez, a PC egy olyan platformként fejlődött, amelyhez bárki gyárthatott olcsó alkatrészt. Mire a Commodore-nál észbe kaptak, az unalmasnak tartott irodai PC-k versenyében totális vereséget szenvedtek. Olyan hardvergyártók maradtak, akik mellett elszáguldott az IT-világ.
1994. április 29-én pedig, alig egy évtizeddel legnagyobb termékük piacra dobása után a Commodore hivatalosan is bejelentette a felszámolási eljárás megindítását, amellyel végleg lezárult a globális számítástechnika történetének egyik meghatározó korai fejezete.
