A közösségi média gúnyolódása mentette meg a teljes bukástól a Niu Lai című kínai animációs filmet – írta a The Guardian. Az augusztus 5-én bemutatott alkotás az első tíz napban mindössze nagyjából tízezer jüan bevételt termelt, országosan háromszáznál is kevesebben váltottak rá jegyet. Egyes napokon a bevétele a kétszáz jüant sem haladta meg.
A fordulat akkor következett be, amikor terjedni kezdtek az interneten a film különösen kezdetleges számítógépes animációjáról készült képek és részletek. A szereplők külsejét a hozzászólók egyebek mellett csúnyának, nyugtalanítónak és az olcsó mesterségesintelligencia-videóknál is rosszabbnak nevezték. A negatív kritikákból mém lett, a mém pedig nézőket vitt a mozikba.
A Niu Lai augusztus 17-én már 8,2 millió jüant keresett egyetlen nap alatt, csaknem háromszázezer eladott jeggyel. Teljes bevétele másnap délelőttre a Maoyan kínai filmes adatbázis szerint megközelítette a 19 millió jüant. A szám folyamatosan emelkedik: a film a kínai mozik napi bevételi rangsorának élmezőnyébe került, noha korábban még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán műsoron marad-e.
A cím körülbelüli jelentése: Jön a tehén. A 86 perces film egy újszülött borjúról szól, ami családja támogatásával próbál felnőni; története egy pacsirta társaságában, absztrakt álomképek sorozatán keresztül bontakozik ki.
A közönség reakciója nem teljesen egységes. Sokan ironikusan ajánlják egymásnak a filmet, olykor egyfajta tréfaként küldve moziba ismerőseiket. Mások ugyanakkor őszinteséget és kézműves jelleget látnak a kezdetleges megoldásokban: szerintük az alkotás éppen tökéletlensége miatt üdítő ellenpontja a túlságosan csiszolt, részben mesterséges intelligenciával előállított képi tartalmaknak.
A kínai filmiparban ennél jóval kevésbé lelkes a fogadtatás. Egy névtelenül nyilatkozó filmes szakember szerint a Niu Lai a történettől a látványon át szinte minden szempontból rosszul sikerült, és pontosan ez keltette fel a közönség kíváncsiságát. Mások attól tartanak, hogy a mémként fogyasztott produkció olyan, szakmailag értékesebb filmektől vonja el a figyelmet, amelyek nem képesek hasonló internetes felhajtást kelteni.
A film mögött ugyanakkor van egy jóval kevésbé ironikus történet is. Xin Yumeng és édesanyja, Sun Lifang öt éven át kettesben dolgozott az alkotáson: ők írták és rendezték, vállalták a produceri feladatokat, és a szereplők hangját is ők adták. Munkájuk eredménye szakmailag aligha nevezhető sikerültnek, a közös vállalkozás kitartása és személyessége azonban részben megmagyarázhatja, miért látnak egyes nézők őszinteséget a film ügyetlenségében.
A produkció mögött nem állt hagyományos reklámkampány: nem rendeztek sajtókörutat, nem volt érdemi előzetes promóció, sőt még hivatalos filmelőzetes sem készült hozzá. A forgalmazó a kínai lapoknak azt mondta, az anya és fia alkotópárost többen is megpróbálták lebeszélni a bemutatóról, ő azonban a barátságuk miatt vállalta a kockázatot.
