Készülhet a Tisza-kormány, a fogorvosoké lehet az első szakmai tiltakozó demonstráció Magyar Péter kabinetjének eddigi történetében

Tiltakozó akcióhoz indítottak aláírásgyűjtést a közfinanszírozott kezeléseket nyújtó fogorvosok. Egyebek mellett kiszámítható, az ellátás költségeit fedező finanszírozást kérnek és azt, hogy a fogászati alapellátás finanszírozása közelítsen a háziorvosi ellátáséhoz. Emellett érdemi tárgyalást szeretnének a döntéshozókkal a közfinanszírozott fogászat hosszú távú működtetéséről. Petíciójukban jelzik azt is, hogy amennyiben nem születik érdemi megállapodás ügyükben, tiltakozó akcióval folytatják. Az aláírások gyorsan gyűlnek, a kitűzött mennyiség több mint felét elérték, ha tartják ezt az ütemet szeptember közepére össze is jöhet annyi, hogy demonstrációt is hirdethessenek.

Lapunknak a kezdeményezés egyik szervezője Poncz Róbert fogorvos hangsúlyozta, hogy a petíció nem politikai akció, hanem segélykiáltás. Szerinte mára fenntarthatatlanná vált a közfinanszírozott fogászati alapellátás, mert a kezelésekért fizetett állami térítés már a legalapvetőbb ellátások költségeit sem fedezik. Például – mint mondta - a foghúzásért az állam jelenleg 600 forintot fizet, miközben "egy orvos vállalkozásának a foghúzás legalább 10 ezer forintnyi költséggel jár. Egyetlen ampulla érzéstelenítő ára körülbelül 300-500 forint" így, ha valakinek két adag érzéstelenítő kell, akkor már a fog eltávolítása előtt "gyakorlatilag a teljes NEAK-finanszírozást felhasználtuk”. Poncz Róbert szerint a NEAK-díjból még telnie kellene az egyszer használatos anyagokra, a sterilizálásra, a műszerek fertőtlenítésére, a veszélyes hulladék elszállíttatására, a bérekre és a piaci alapú rezsi költségekre is. "A rendelőben kell világítani, a gépeket működtetni, a műszereket sterilizálni " - fogalmazott. Szerinte a fogmegtartó kezeléseknél sem jobb a helyzet: "egy nagyobb esztétikus tömésért körülbelül. 3000 forint jár, miközben már a felhasznált korszerű anyagok költsége meghaladja ezt az összeget". A gyökérkezelésnél pedig "a fog megnyitásáért, a csatornák felkutatásáért 400 forintot utal a NEAK, a csatornák tisztításáért alkalmanként 140 forintot fizetnek", miközben csak egy gépi gyökérkezelő tűsorozat ára elérheti a 20 ezer forintot.

Arra a kérdésünkre, hogy számításaik szerint mekkora finanszírozási többletet szeretnének, Poncz Róbert azt válaszolta: a fogászati alapellátás működőképességének megőrzéséhez legalább 60 százalékos emelésre lenne szükség. 

A most formálódó demonstrációnak több előzménye van. A közfinanszírozott fogorvosok 2017 szeptemberében három napon át csak sürgős eseteket láttak el. Akkor azt állították, hogy az állam évente körülbelül 28 milliárd forintot, lakosonként mintegy 2800 forintot fordít az alapellátó fogászat működtetésére, miközben ebből nem lehetett megfelelő színvonalon fenntartani a rendelőket. A legnagyobb tiltakozásra 2019 szeptemberében került sor. Az országos, kéthetes akcióhoz csatlakozó fogorvosok szeptember 2. és 13. között csak az akut, sürgős eseteket fogadták. A résztvevők akkor sem hagyományos sztrájkot tartottak. Mivel az alapellátó fogorvosok jelentős része vállalkozóként vagy önkormányzattal szerződött szolgáltatóként dolgozik, kollektív szabadságként szervezték meg a demonstrációt. Az akkori követelések között a praxis-, a teljesítmény- és a rezsifinanszírozás emelése szerepelt. A fogorvosok azt kérték, hogy az állami támogatás lakosonkénti éves összegét emeljék 7000 forintra. A tiltakozás eredményesnek bizonyult, nőtt a fogászati kassza.

Nagy Ákos keszthelyi fogorvos, a Magyar Orvosi Kamara korábbi alelnöke szerint a támogatás reálértéken körülbelül húsz százalékkal bővült. A háziorvosi és a fogorvosi praxisok finanszírozása közötti különbség azonban nem tűnt el. Sőt az infláció, az energiaárak emelkedése, az importált anyagok drágulása és a munkabérek növekedése részben vagy egészben elvitte a korábbi többletet.

A praxis bevétele nem a fogorvos fizetése

A finanszírozási vita megértéséhez külön kell választani a praxisnak utalt támogatást a fogorvos személyes jövedelmétől. A NEAK-finanszírozott alapellátó fogorvosok többsége nem állami alkalmazott, hanem vállalkozóként vagy gazdasági társaságon keresztül működteti a rendelőt. A praxis bevétele több elemből áll. Az elvégzett kezelések után elszámolható teljesítménydíj, a rezsitámogatás, valamint különféle bér- és területi támogatások. Az egyes praxisok helyzete között jelentős különbségek lehetnek. Más összegből gazdálkodik egy felnőtt-, egy gyermek- vagy egy vegyes körzet, és a támogatás nagyságát a körzet lakosságszáma, a rendelési idő, az elvégzett beavatkozások és a praxisközösségi besorolás is befolyásolja. A szakmai becslésekben egy átlagos fogorvosi praxis havi mintegy 2,3 millió forintot kap. Ez azonban nem hivatalosan közölt, valamennyi körzetre érvényes NEAK-átlag.

Az összeg ráadásul nem a fogorvos fizetése: ebből kell működtetni az egész rendelőt. A bevételből fizetik az asszisztens és más dolgozók bérét és járulékait, a rezsit, a fertőtlenítést, az egyszer használatos eszközöket, a fogászati anyagokat, a műszerek karbantartását, a gépek javítását és pótlását, továbbá a rendelő adminisztratív, informatikai és – ahol van ilyen – bérleti költségeit. A fogászat különösen eszköz- és anyagigényes alapellátási terület. Egy háziorvosi rendelőhöz képest nagyobb kiadást jelenthet a kezelőegység, a kompresszor, a szívórendszer, a röntgenberendezés, valamint a sterilizáló készülékek működtetése és rendszeres szervizelése. 

Fájó pont az is, hogy nem minden fogorvos kapta meg ugyanazt a bértámogatást. A finanszírozási különbségeket tovább növelte a praxisközösségi rendszer. Nagy Ákos szerint a fogorvosok a besorolásuktól függően a bértámogatás 30, 80 vagy 100 százalékát kapták meg. Emiatt a fogorvosi alapellátásban nem valósult meg minden praxisra kiterjedő, egységes bérrendezés. Ez azért is okozott feszültséget, mert ugyanazokat az anyagokat és eszközöket a kisebb támogatásban részesülő rendelőknek is meg kellett vásárolniuk. A rezsi, a sterilizálás vagy a gépek javításának költsége nem lett alacsonyabb attól, hogy egy praxis a támogatásnak csak egy részére volt jogosult. Nagy Ákos szerint most megint gyors kormányzati beavatkozásra volna szükség, mert a finanszírozási különbségek már nemcsak az egyes praxisok gazdálkodását, hanem a betegek ellátáshoz való hozzáférését is befolyásolják.

A fogorvosok szerint a szűk praxisfinanszírozás következménye már az alapellátási térképen is látható. A korábbi szakmai összesítések szerint három év alatt mintegy ötven alapellátó fogorvosi praxis szűnt meg, jelenleg 250 praxisban nincs fogorvos. Körülbelül 140 ezer ember olyan körzetben élhet, ahol megszűnt a praxis, további mintegy 740 ezer ember pedig tartósan betöltetlen fogorvosi körzethez tartozhat. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a különböző nyilvántartások és időpontok miatt az érintetti körök között lehet átfedés. A nagyságrend azonban így is azt jelzi, hogy az ország lakosságának jelentős része nem számíthat folyamatosan elérhető saját körzeti fogorvosra.

A betöltetlen körzetekben az önkormányzatok helyettesítéssel próbálják fenntartani az ellátást. Egy fogorvos ilyenkor gyakran több körzet betegeit fogadja, ami hosszabb várakozást, ritkább rendelést vagy hosszabb utazást jelenthet. A szakellátás egyes területein még súlyosabbak a hozzáférési gondok. A korábbi szakmai adatok szerint a gyermek-fogszabályozásban akár négy-hat éves, a fogágybetegségek kezelésénél pedig több hónapos várakozás is előfordulhat. A késlekedés viszont drágítja a kezelést. A magasabb jövedelmű betegek a hosszú várakozás vagy a betöltetlen körzet miatt magánrendelőhöz fordulhatnak. Az alacsonyabb jövedelmű családoknak azonban erre gyakran nincs lehetőségük.