Érdekes posztot láttam nemrégiben a Facebookon: egy budapesti lakos azt mesélte el, hogyan mentette meg egy gesztenyefa életét. Egy közepes méretű fáról volt szó, amely egy budapesti belső udvaros társasház udvarán áll. A kora nyári hőkupola idején azonban a levelei elszáradtak, és csupasz lett, akár az ünnepek után utcára került karácsonyfa. Ugyan voltak, akik locsolták korábban – egy földszinti lakos, illetve a takarítónő, de előbbi elköltözött, utóbbi pedig már hanyagolja, így a fa víz nélkül maradt.
A posztoló nem maradt tétlen, elment egy kertészeti szaküzletbe, vett egy rövid slagot szórófejjel és menettel, hogy az udvaron álló kútról vizet adhasson neki. Megfogadta, hogy mindennap locsolni fogja, és a dolga végeztével minden egyes nap sietett hozzá.
A fa körülbelül két hét elteltével meghálálta a gondos törődést, és újra kihajtott – gondviselője azóta a leveleit is spricceli, hogy ezeken keresztül is vehessen fel vizet. Nincs még 25 évem arra, hogy másik fa nőjön az udvaron” – hangsúlyozta az önkéntes famentő.
A pusztulás nem látványos, ezért veszélyes
Kora tavasszal előfordul, hogy a fagyok károsítják a virágokon kívül a rügyeket is – a növények ekkor hónaljhajtásukból új leveleket növesztenek. Hasonló történik a fákkal extrém szárazság idején, amikor lombkoronájuk „ledobásával” szűkítik le keringési rendszerüket, minimálisra csökkentve ezáltal a párolgási felületet és rajta keresztül a vízveszteségüket, hogy majd amikor vízhez jutnak, ismét kihajtsanak.
Egy városi fa pusztulása ritkán látványos. Nem egyik napról a másikra történik, arról nem is beszélve, hogy a nagy rohanás közepette észre sem vesszük, ha a szokásos útvonalunkon egy-két fa eltűnik.
Először csak a levelük lesz kevesebb, aztán korábban sárgulnak a lombok, egy-egy ág elszárad. A következő évben azonban már a korona egy része sem hajt ki. A fa egyre kevesebb vizet képes felvenni, bezárja gázcserenyílásait, növekedése lelassul, illetve megáll; a betegségek és kártevők könnyebben megtámadják. Mire kívülről egyértelművé válik, hogy komoly baj van, sok esetben már nehéz vagy lehetetlen visszafordítani a folyamatot.
Budapest fáinak éppen ez lehet az egyik legnagyobb problémája. A Greenfo augusztus eleji beszámolója szerint a következő 10–15 évben a fővárosi felnőtt faállomány legalább harmada elveszhet. Dezsényi Péter, a Budapesti Közművek kertészeti divíziójának igazgatója és Bardóczi Sándor, a főváros főtájépítésze egy sajtóbeszélgetésen osztották meg, hogy a veszteség akár ennél is nagyobb lehet, így több százezer fa pótlására lehet szükség.
A helyzet azért is drámai, mert egy idős fa nem pótolható egy facsemetével: az öreg fák olyan összetett ökoszisztémát, élő rendszert jelentenek, amelyet egy új ültetés csak évtizedek alatt képes elérni. A meglévő faállomány ráadásul azért is van halálra ítélve, mert a mai forró városi klíma már nyomokban sem emlékeztet arra a hűvösebb környezetre, amelyben ezek a fák évtizedekkel ezelőtt növekedni kezdtek.
Nem az a kérdés, hogy lesz-e aszály
A HungaroMet 1991–2020 közötti adatai szerint a főváros átlagos csapadékösszege mintegy 586 mm. A mennyiség még nem is annyira okoz gondot, inkább az, hogy a csapadék nem egyenletesen érkezik. A jövőt illetően Budapest saját klímastratégiája is azzal a szakmai előrejelzéssel számol, hogy csökkenhet a nyári csapadékösszeg, miközben hosszabbodhatnak a csapadékmentes időszakok.
„Egy normális világban mindenki zöld lenne, amikor a nagymamánk nyáron befőttet rakott el, hogy legyen gyümölcs télre, az maga a fenntarthatóság”A 2026-os nyár aláásta a reményeket: az ország területének több mint felén az elmúlt 30 nap csapadékösszege a 10 millimétert sem érte el, miközben a növények számára hasznosítható talajnedvesség aránya sokfelé 15–20 százalék alá esett. A vízhiány a telítettséghez képest 150–190 milliméterrel alulmaradt. De mit is jelent mindez a fákra nézve?
– A túlburkolt, hőszigetekkel terhelt belvárosban, a sekély termőrétegű Gellért-hegyen és a Tabánban, valamint a homokos Pesti síkon lévő területeken a legrosszabb a helyzet. De egy ekkora aszály valójában az összes fővárosi zöldfelületet egyetemlegesen sújtja
– magyarázta el lapunknak Bardóczi Sándor.
A FŐKERT szerint a helyzet visszafordíthatatlan: a budapesti faállomány háború után ültetett, egyébként is idős, a városi élet sok évtizedes hátrányait elszenvedő fáit éri most egy olyan klimatikus csapás, aminek része a légszárazság, a talajvízszint-süllyedés, a csapadékhiány és a hősokk. A városi fa gyökérzetét ugyanis járdák, utak és tömörödött talaj veszi körül. A burkolt felületek felmelegszenek, a levegő szárazabb lehet, a gyökerek rendelkezésére álló talaj pedig sokszor korlátozott. Megfelelő talajnedvesség hiányában pedig romolhat a fák egészségi állapota is.
„A fáknak nincsenek jogaik!”
– húzta alá Bardóczi Sándor.
– Elsősorban a kiemelt állami beruházások jelentik a problémát, és a favédelmi törekvéseinkben eddig nagyon kevés kerület követett bennünket. Groteszk jogi környezet működik az országban: az útnak és a közműveknek törvényei vannak és jogai, a fák védelméről csak egy kormányrendelet szól, ami a jogi ranglétrán sokkal lejjebb van. Továbbá Budapesten egyedül a fővárosi önkormányzatnak nincs felhatalmazása favédelmi rendeletet hozni – emelte ki Budapest főtájépítésze.
Budapest az extrém aszály következtében a vízhasználatban is kénytelen rangsort felállítani: a fiatal fák után a frissen telepített cserjék és évelőágyások következnek, a gyep pedig a lista legvégére kerül. A cél utóbbi esetében már nem az, hogy mindenáron zöld maradjon, hanem elsősorban az életben tartás és a talajélet megőrzése. Mindez azonban hosszú távon felvet egy kardinális kérdést:
Egy olyan városban, ahol a nyarak egyre szárazabbak, vajon meddig lehet tartálykocsikkal pótolni a természetes vízháztartás hiányát?
– Nem fog javulni a helyzet, viszont lassítható a folyamat. A fő szempont inkább az, hogy meg tudjuk határozni a céljainkat és hogy milyen távlatokban tudunk gondolkodni. Jelenleg az egyik legnagyobb probléma az, hogy az emberek rövid távon gondolkodnak, ráadásul a politikai kommunikáció része lett a faültetés és a fakivágás témaköre. Nagyon káros ez a hosszú távú, realista tervezés szempontjából – jegyezte meg a Népszavának egy favizsgáló és faápoló szakmérnök.
Térkép készült az ingyen szüretelhető magyarországi gyümölcsfákról, 143 városban csaknem 22 ezer fa szerepel rajtaA változások pedig tulajdonképpen egy új városi kertészeti szemléletmód kezdetét is jelentik. Az alapprobléma az, hogy az esővíz jelentős része egyszerűen eltűnik a csatornarendszerben. A klímaváltozás egyik legfontosabb feladata ezért az lehet, hogy a vizet akkor tartsuk meg, amikor van, és akkor használjuk fel, amikor szükség van rá – emelte ki nemrégiben Gajdos László, Magyarország élő környezetért felelős minisztere.
Nem elég ültetni, életben is kell tartani
A FŐKERT az elmúlt hat évben mintegy 13 ezer növénnyel gyarapította a fővárosi önkormányzat kezelésében álló, közel 177 ezer fa állományát. 2025 őszén pedig újabb 9500 facsemete telepítését jelentették be. A szervezet szerint a fiatal fák életük első öt évében még nem képesek külső segítség nélkül átvészelni egy városi nyarat. Ezért hiába ültetünk tízezer új fát, ha azok közül több ezer nem éri meg azt a kort, amikor már önállóan is képesek életben maradni.
A fővárosban a szűrt Duna-víz mellett egyre nagyobb mennyiségben igyekeznek a tisztított ipari vizet is használni a zöldfelületek fenntartására. Ígéretes lehet a vízáteresztő burkolatok alkalmazása, esőkertek kialakítása, a fák körüli talaj vízmegtartó képességének javítása, valamint az olyan szerkezetű talajok használata is, amelyekben a fa gyökérzete nagyobb térhez juthat, hogy ne egy néhány köbméteres, tömörödött földdarabban próbáljon évtizedeken át életben maradni, miközben körülötte beton és aszfalt van.
A főváros közismert, a kormányváltás óta egyelőre még változatlan finanszírozási helyzetében évi 1,5 milliárd forint megy el közvetlenül a faállomány fenntartásra, tehát telepítésre, fiatal fák fenntartására, felnőtt fák ápolására. Ennek az összegnek minimum a kétszeresére lenne szükség, ezenfelül közel 10 milliárd forintra az átfogó faállomány-rekonstrukció elindításához – tudtuk meg a FŐKERT-től az anyagi nehézségeket illetően.
Ha egy idős fa elpusztul, az nem csak egy fa elvesztését jelenti. Megszűnik egy olyan ökológiai szolgáltatás, amelyet egy új fa csak évtizedek alatt tud visszaadni.
A következő évek kérdése az lehet, hogy hány idős fát sikerül életben tartani, illetve mennyivel nőtt vagy csökkent az árnyékolt közterületek aránya.
A pusztulás viszont, ahogy fentebb is írtuk, fokozatos lesz, nem feltétlenül szembetűnő.
A klímaváltozás a városi flórát is lecseréli: a közeljövő másik nagy dilemmája, hogy milyen fafajokat ültessünk. Az a fafaj, amely húsz-harminc évvel ezelőtt jól érezte magát Budapesten, nem feltétlenül lesz ugyanolyan sikeres 2050-ben is. Sokkal inkább olyan változatos faállományra lehet szükség, amelyben különböző szárazságtűrésű, a városi stresszt jobban viselő fajok kapnak helyet.
Az erdő nem díszlet, hanem társ: a természetkapcsolat sokkal több, mint egy túra vagy mezítláb járkálni a fűbenA FŐKERT szerint rendszerszintű változásra van szükség: az államnak és az önkormányzatoknak meg kell szüntetni a jogi kiskapukat, a közmű- és útépítő cégeket felelősségre kell vonni a fák kivágásáért, az autósokat pedig a parkolási szabályok megszegéséért és a légszennyezésért. A felelősség tehát közös és egyetemes. Ha a szakemberek egyetlen dolgon változtathatnának a következő 15 évben, az a főváros finanszírozása lenne: a döntéshozóknak el kellene ismerniük az olyan alapvető közfeladatok valós költségeit, mint a városi zöldfelületek kezelése.
Zöldítő módszerek „kicsiknek és nagyoknak”
Budapest Főváros honlapján elérhető egy ingyenes, gyakorlati tudástár és kézikönyvsorozat, amely a városi zöldfelületek klímatudatos tervezéséhez és gondozásához nyújt részletes szakmai útmutatást tájépítészeknek, mérnököknek, döntéshozóknak és a téma iránt érdeklődő városlakóknak. Olyan témák között böngészhetünk, mint a belvárosi belső udvarok megújításának lehetőségei, a zöldtetők és zöldhomlokzatok vagy a fahelyek és zöldsávok védelme a városi utak mentén.
A Zöldfüzetek sorozat legaktuálisabb része a Szivacsváros koncepcióját feldolgozó kötet. Ez a hiánypótló anyag a fővárost érintő egyre szélsőségesebb időjárásra – a hosszú aszályos időszakokra és a hirtelen lezúduló, extrém felhőszakadásokra – reagál. A kézikönyv olyan komplex, kék-zöld infrastruktúrán alapuló műszaki megoldásokat mutat be, amelyek segítségével a csapadékvíz nem a csatornába folyik, hanem helyben tározható és szikkasztható, ezzel közvetlenül javítva a város mikroklímáját és a talajvízszintet.
