Már bő két éve éve nincsen önálló művészettörténet tantárgy az állami középiskolákban, ezért megkérdeztük az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumot, hogy tervezik-e azt visszahozni a középiskolai oktatásba, és ha igen, mikor? Illetve bár még nincsen új Nemzeti Alaptanterv és az iskolák önállósága nőtt, mit lehet és kell tennie az intézményeknek e téren egy ilyen átmeneti időszakban?
Kérdéseinkre a következő választ kaptuk: „A művészettörténeti ismeretek átadását a közoktatás fontos és értékes területének tartjuk. A tantárgy jövőbeni helyéről és formájáról jelenleg még nincs végleges döntés, ezért konkrét időpontot nem tudunk megjelölni. Az átmeneti időszakban az intézmények saját pedagógiai programjuk és lehetőségeik szerint továbbra is teret adhatnak e tudás közvetítésének. Kérjük az érdeklődők türelmét a szakmai egyeztetések lefolytatásáig és az új szabályozás kialakításáig.”
Kortárs felől nézni a klasszikusokat
A kérdéssel művészettörténész tanárokat is megkerestünk annak kapcsán, hogy az átmeneti helyzetben a pedagógusoknak és intézményeknek milyen lehetőségeik vannak. – A művészettörténet ismeretkörébe tartozó tudás nemcsak önálló tárgyként volt jelen a középiskolai oktatásban, hanem megjelent a rajzórákon, később a vizuális kultúra tárgyban, vagy a média- és mozgóképkultúra órák anyagában is. Kivezetésének több éves folyamata tetőződött be azzal, hogy önálló tárgyként, önálló érettségi tárgyként megszűnt létezni 2024. január 1-től. A művészetről szóló ismereteket lenne fontos visszahozni az oktatásba, ha lehet a művészettörténet tárgy újra bevezetésével – mondja Uhl Gabriella művészettörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Művészettudományi Intézetének vezetője. Úgy véli, hogy az átmeneti helyzetben megoldás lehet, hogy a művészettörténeti ismeretkörök hangsúlyosabban beépülhetnének az irodalom- és a történelemoktatásba, ahogy illusztrációként, forrásként eddig is jelen voltak a tankönyvekben, tananyagban.
Azért is fontos ez, mert hétköznapjainkat, kommunikációnkat egyre inkább képekben, képekkel éljük.
Radák Judit Budapesten oktató művészettörténész szerint ez fordítva is igaz, vagyis a műalkotásokat is lehetne tágabb kontextusban vizsgálni, például társadalomtörténeti szempontból, melynek megvalósításához megfelelő tanárképzésre lenne szükség, de addig is ebben az átmeneti időszakban művészettörténeti fakultációkat is lehetne indítani.
– A diákoknak a történetiséget fiatalkorban muszáj megérteniük, és miután már van rálátásuk a különböző művészettörténeti korszakok kronológiájára, akkor arra építve tematikusan is lehet tanítani őket. Meg lehet vizsgálni, hogy a klasszikus kultúra hogyan van ma is jelen, például ki lehet indulni olyan populáris témákból is, amelyek a mai fiatalokat érdeklik, mondjuk a szuperhősöket párhuzamba lehet állítani az antik görög hősökkel – mondja Radák Judit.
Kisebb tömeg tüntetett Budapesten azért, hogy ne szűnjön meg jövőre a művészettörténet tantárgyBoros Lili az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem művészettörténésze, dékánhelyettese, tanszékvezető egyetemi docense szerint nem biztos, hogy csak abban kell gondolkodni, hogy a művészettörténetet újra kötelező és önálló tantárggyá kell tenni, hanem – ha szakmai érvek nem teszik lehetővé – a vizuális kultúra tárgyat kellene a jelenlegi heti egy kötelező óra helyett több órában és évfolyamban tanítani több művészettörténeti tartalommal, és aktuálissá téve a kortárs művészet helyes fogalmával, tartalmával. – Ezt úgy lehetne megvalósítani, ha kiterjedt szakmai egyeztetések folynának aktív pedagógusok, felsőoktatási és oktatásügyi szakemberek bevonásával az új Nemzeti Alaptanterv kialakításában – mondja Boros Lili.
Dekódolni a vizualitást
A tanároktól azt is megkérdeztük, hogy bár a művészettörténet tantárgyról sokaknak az lehet a véleménye, hogy megfoghatatlan, és nincsen gyakorlati haszna, miért is érdemes azt tanulni. – A művészettörténet egy olyan tudomány, mely a vizuális jeleket dekódolja, és egy olyan általános keretet adhat a környezetünk értelmezéséhez, ami feltétlenül szükséges egy intelligens emberi élethez és létmódhoz. Így ha felismerünk egy adott tárgyat egy festményen, például egy almát, akkor tudatosítanunk kell magunkban, hogy azt nem feltétlenül értjük, de a művészettörténeti tudás segítségével azt a műalkotás kontextusában, jelrendszerében tudjuk értelmezni – mondja Boros Lili, hozzátéve:
Van egy másik haszna is, hogy ez a tantárgy képes a független kritikai gondolkodásra megtanítani,
ami az önálló véleményformáláshoz és demokratikus léthez szükséges, és ennek a képviselete a közoktatásban rendkívüli fontossággal bír.
Uhl Gabriella szerint a tárgy azért is fontos, mert általa a diákok megismerhetnék, hogy mi a kép, hogyan lehet azt olvasni és értelmezni, illetve hogyan lehet felismerni és elkerülni a képekkel való manipulációt. – Szövegközpontú kultúrában éltünk eddig, és a sorok között is meg tanultunk olvasni. A művészettörténet tárgy kivezetésével azonban egyre kevesebb lehetőségük maradt a diákoknak ennek elsajátítására. Egy képtudományi szemléletű gondolkodásmód megismertetésével viszont ez a képcunami, ami elönt minket, sokkal inkább rendszerezhető lenne, és erősítené a kritikai gondolkodást, mivel felismernénk, hogy mi hamis és mi nem.
Azt tapasztalom, hogy a fiatalok túlontúl hisznek a képeknek és a képekben, morálisan pedig nem ismerik fel a manipulációt
Radák Judit szerint úgy kell tekinteni a művészettörténetre, mint vizuális nyelvre, melyre nagy szükség van, mivel iszonyúan sok manipulált kép vesz minket körbe, és ezért kell érteni ennek a nyelvnek a működését. – Vizuális ingereket kapunk mindenhonnan, és már sokkal kevesebben olvasnak, és inkább néznek rövid videókat, és mindent elfogadnak igaznak. A vizualitás viszont egy nyelv, amit dekódolni kell, és ennek elsajátításáról szól a művészettörténet. Másrészt ahogy manapság már elvárt, hogy angolul mindenki tud, úgy kellene mindenkinek értenie a képek elemzéséhez és értelmezéséhez – vallja az oktató.
