- Mekkora a baj?
- Nagyon nagy, de ma már kicsit optimistább vagyok. Egy hete még azt mondtam volna, szomorú és kilátástalan, hiszen egy június eleji találkozót kivéve, ahol Lőrincz Viktória miniszter asszonnyal afféle ismerkedési-bemutatkozó megbeszélést folytattak az önkormányzati szövetségek képviselői, nem történt semmi. Legalábbis semmi érdemi. Augusztusban aztán előbb a szövetségek jutottak konszenzusra s határoztak a közös fellépés mellett, ami azért nagy dolog, mert eddig nem sikerült érdemben leülni egymással, most viszont megértette mindenki, hogy együttműködésre van szükség. Persze volt egy diszkrét bája, amikor a korábbi kormánypárti településvezetők lelkesedtek, milyen jó, hogy végre sikerült összefogni s félretenni a pártpolitikát, amire ironikusan csak annyit mondanék: üdv a klubban! Merthogy eddig sem rajtunk múlott. És elkészült egy közös szakmai anyag, csakhogy akkor még úgy látszott, nem foglalkozik vele, velünk senki. Pedig sok helyen nagy a baj, a kistelepülések jelentős része veszteséges, lassan működésképtelen, de nemcsak a falvakban akadnak komoly gondok, hanem nagyvárosokban is, például Érden. Készültünk is egy közös nyilatkozatra az egyeztetés sürgősségéről, amikor jött a meghívó a minisztériumból a csütörtöki fórumra. Majd újabb kellemes meglepetés: az elmúlt szombaton tudtam meg, végre kinevezték az önkormánytokért felelős államtitkárt.
- Hoffmann Istvánt. Akit a szakmai és tudományos múltja alapján mintha csak erre a feladatra találtak volna ki.
- Szinte felkiáltottam örömömben, amikor meghallottam a hírt. Egyike volt azon szakértőknek, akik segítettek kidolgozni a Magyar Önkormányzatok Szövetsége szakmai anyagát.
- Akkor most úgy látja, van remény?
- Feltétlenül. Átlátja a teljes területet, persze a költségvetés aktuális helyzete azért befolyásolhatja a munkája eredményességét. Viszont a szakmai tudása, a gondolkodásmódja alapján tényleg ő a megfelelő ember, ráadásul pozíciójából adódóan talán a kormánnyal is meg tudja értetni az önkormányzatok, az önkormányzatiság fontosságát, szerepét: hogy az emberek településeken élnek, s ha ott jól érzik magukat, akkor áttételesen a kormánnyal is elégedettebbek.
- Az önkormányzatok által jegyzett szakmai anyagban megannyi területet felsorolnak, ahol radikális változtatásokra van-lesz szükség. Egyértelmű, hogy mindegyik fontos a maga nemében, ám ha egyet kell megnevezni, mi kapjon prioritást?
- A legfontosabb a 2026-os esztendő önkormányzati finanszírozásával kapcsolatos döntés, enélkül több település bedőlhet vagy hitelcsapdába esik. A következő lépés pedig a 2027-es költségvetés, melyben mindenképpen több forrást kell az önkormányzati szektorba irányítani a korábbiaknál.
Önkormányzatok: lépni kell, nem lehet tovább várniEgyelőre hiába várnak a kormányra a pénzügyi vészhelyzet szélére sodródott önkormányzatok- Tehát Montecuccoli-parafrázissal élve: pénz, pénz, pénz. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége korábbi elnöke, Tab egykori fideszes polgármestere bő két hónapja a lapunknak adott interjújában az önkormányzatok hiányát cirka 50 milliárd forintra tippelte.
- Valós összeg lehet, a nagyságrend bizonyosan. Jenővel politikai ügyekben lehetnek vitáink, ám az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésekben jellemzően egyetértettünk. Annyit hozzátennék, hogy ez a vidékre értendő, Budapest külön kérdés.
Már idén legalább 50 milliárd forint többlettámogatásra van szüksége az önkormányzatoknak, rövid távon kell stabilizálni a működést- És ebben a nehéz gazdasági helyzetben lebeg pallosként a települések feje felett a szolidaritási hozzájárulás befizetésének októberi határideje.
- Budapesttel zajlanak egyeztetések, de nem csak őket sújtja ez az elvonás. Az önkormányzatok álláspontja szerint a szolidaritási hozzájárulás mértékén mindenképpen változtatni kell. Persze az egyértelmű, hogy a tehetősebb településeknek hozzá kell járulniuk a többiek támogatásához, de azért ne olyan szinten szipolyozzanak ki egyeseket, hogy nettó befizetők lesznek, vagyis többet vonnak el tőlük, mint amennyit a kötelező feladatokra az állam ad. Elengedhetetlen, hogy egy településnek maradjon elegendő forrása fejlesztésekre, karbantartásokra, főleg, ha mindezt a saját bevételeiből kell előteremtenie. És ennek már a jövő évi költségvetésben jelentkeznie kellene! Ahogyan a kötelező feladatok arányos finanszírozásának is, mert jelenleg sok esetben ezeknél az állami dotáció még az 50 százalékot sem éri el. Vagyis a kötelező, azaz államilag ránk ruházott feladatok ellátására az állam nem ad elég pénzt. Egy szerencsésebb gazdasági helyzetű önkormányzat ezt még ki tudja pótolni, igaz, a fejlesztésekre szánt összegből, ám ahol nincs érdemi bevétele egy településnek, ott valójában megoldhatatlan a feladat.
A tisztességes eljáráshoz fűződő jogot is sértette a szolidaritási adó behajtása, de ezt a háborút Budapest még így sem nyerte meg- A centralizáció megszüntetése, de legalábbis jelentős csökkentése is sokak követelése.
- Bizonyos feladatok, mint a védőnői hálózat működtetése, az építési hatósági jogkörök, az iskolák helyzete szerintem egyértelműen települési feladatok. Nem véletlen, hogy a gazdagabb önkormányzatok szeretnék visszakapni az iskoláikat, persze az állami alapnormatívát megtartva. Ahol ez nem lehetséges, ott pedig a tankerületek helyett társulások vegyék át az iskolákat, s ehhez adjon támogatást az állam. Fontos lenne megérteni, hogy figyelembe kellene venni a helyi igényeket és adottságokat, mert az teljesen hatástalan, eredménytelen s sokszor romboló, amikor nagy központi állami szervezetek mindenkire ugyanazt a formát erőltetik rá. Pedig a felzárkóztatást éppen a helyi problémák feltárásával és az arra adott egyedi megoldásokkal lehet elkezdeni és megvalósítani.
- Hasonlóan komoly fejszecsapásokra lesz szükség az egészségügyben is.
- A legfontosabb, hogy az alapellátásba be kell vonni az önkormányzatokat! Amúgy pedig itt valóban egy teljes, átfogó reformra lesz szükség. Kell egy normális, mindenki számára elérhető, megfelelő színvonalú állami egészségügy, illetve egy olyan biztosítási rendszer, hogy ha valaki ennél többet igényel, akkor lehetővé teszi számára a magánegészségügy használatát. Persze a teljes egészségügyi átalakítás, amely talán az egyik legnehezebb feladat lesz, már nem önkormányzati kompetencia.
Svéd Tamás: Jelen pillanatban még nemes verseny zajlik aközött, hogy a fejünkre omlik-e a rendszer, vagy meg tudjuk állítani az összedőlését- Ahogy jelenleg az iparűzési adó, a gépjárműadó, a szolidaritási hozzájárulás vagy a Versenyképes Járások Program (VJP) sem települési „kompetencia”, hiszen ugyan helyi bevételek, ám mégis az államkasszát gazdagítják.
- A VJP a jelenlegi formájában elfogadhatatlan, ahogyan Navracsics Tibor másik „találmánya”, a beköltözések elbírálását s így a kirekesztést lehetővé tevő önazonossági törvény is. Előbbi helyett olyan rendszert kell létrehozni, melyben a környező települések közös megoldást és forrást tudnak találni a közös problémáikra, s ehhez ad támogatást az állam. Cseppet sem mellékesen, erre adtak lehetőséget anno a kistérségek, a térségi társulások, melyeket a Fidesz felszámolt, s ehelyett erővel és diktatórikus intézkedésekkel kényszerítették együttműködésre az önkormányzatokat, sokszor oly módon, hogy a gazdagabbtól elvették a pénzt, amit kiosztottak a kormánybarát településeknek, a VJP érdemi finanszírozója pedig sokszor nem kapott semmit, mint ahogy az Hódmezővásárhellyel is történt. A gépjárműadó eredeti célja az utak felújításának, fejlesztésének finanszírozása, vagyis logikus lenne, ha ezt fokozatosan visszaadnák a településeknek. A helyi iparűzési adó a települések saját bevétele, ám az elfogadható, hogy egy bizonyos szint felett, azzal arányosan csökkenjen az állami forrás vagy akár kiemelkedően magas helyi bevétel esetén ne kapjon állami normatívát. De nettó befizető nem lehet egyetlen település sem!
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezek nélkül lenne annyi pénz a költségvetésben, amiből támogatni tudnák a szegényebb önkormányzatokat, hiszen az államkassza mélysége az adóbevételektől függ.
- Osztom Magyar Péter sokszor emlegetett állítását: ha nem lopják el a közpénzt, akkor sokkal több jut minden területre. De rendben, egyezzünk ki úgy, hogy az állam teherbíró képességének alakulásához igazítva, fokozatosan kapják vissza a települések az őket megillető forrásokat. Arra viszont gyors megoldás szükséges, hogy ne legyen senki nettó befizető, illetve egyetlen település se kerüljön csődhelyzetbe, önhibáján kívül!
- A tervek, a szakmai program kész az önkormányzatok részéről. Menyi idő szükséges a rendszer átalakításához?
- Talán két-három év.
- Kevésnek tűnik. Legalábbis túl optimistának.
- Természetesen függ a gazdaság állapotától a tempó, ám ha marad a kormányváltással kialakult kedvező-pozitív gazdasági hangulat, akkor ennyi idő alatt el lehet jutni addig, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete annyiban megváltozik, hogy marad pénzük fejlesztésekre, s nem a csőd elkerülése lesz a többség célja évről évre.
Több mint 1,2 milliárd forintot osztott szét a Tisza-kormány az önkormányzatok között- Az első lépést csütörtökön tehetik meg ebbe az irányba. Mit vár az egyeztető fórumtól?
- A legfontosabb, hogy jöjjön létre egy intézményesített, rendszeres egyeztetési fórum az állam és az önkormányzatok között. Hoffmann István teljesen képben van, hiszen, mint említettem, az egyik szakértője volt az önkormányzati szakmai programnak, vagyis pontosan tudja, mi a feladat, mik a prioritások, azaz leginkább a Pénzügyminisztériummal kell egyeztetni, mikor, milyen formában és ütemben valósulhatnak meg a reformok. Fontos azonban, hogy az ágazati minisztériumok vegyenek részt ezeken az egyeztetéseken, hisz a teljes reform szinte minden területet érint. Persze nem olyan egyeztetésekre gondolok, mint a Fidesz-érában a látszatfórumok, az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, az ÖNET összejövetelei, ahol egyszerű tájékoztatók voltak, s csak közölték, mi lesz. Javaslati, véleményezési lehetőségünk elvileg volt, de nulla tartalmi hatással.
- Van-lesz erre sansz? Négy hónapot vártak az első valódi találkozóra.
- Szeretném azt hinni s úgy értelmezni, azért húzódott el a történet, mert keresték a kompetens, a területet ismerő és értő személyt. Most úgy látom, megtalálták, s ez a kinevezés garancia lehet rá, hogy felpörögnek az események.
- Csak négy hónap van vissza az évből…
- Arról gyorsan lehet döntést hozni, mennyi pénz kell a csődközeli települések megmentéséhez, s az is könnyen kikereshető a minisztériumi adatbázisokból, hogyan, kik között és milyen mértékben kell ezt szétosztani. A legégetőbb problémákról Budapesttel is hamar meg lehet egyezni, akár a hónap végéig, de a legrosszabb esetben október közepéig. Utána pedig el lehet kezdeni tárgyalni a folyamatokról s nekivágni az átalakításnak. Elég sokat várt rá mindenki, a 16 év után rombolása után ideje, hogy az önkormányzatoknál is megtörténjen a rendszerváltás.
