Együtt hallgat a Tisza és a Fidesz a pótköltségvetésről

Mindössze 25 módosító indítvány érkezett a 2026-os költségvetés módosításához, ráadásul mind az ellenzéktől. Eszerint folytatódik az elmúlt 16 évben megszokott felállás: az épp aktuális kormánypárti képviselők – jelen esetben a Tisza képviselői – úgy tesznek, mintha a feladatuk kizárólag a kormányzat javaslatának megszavazása lenne, nem pedig az alternatív kormánypárti ötletek, a helyi vagy országos ügyek felkarolása, vagy épp a választókörzeti fejlesztésekért való lobbizás.

Szó, ami szó, makrogazdasági szempontból a kormány által beterjesztett költségvetési módosítás – amit joggal nevezhetünk pótköltségvetésnek – teljesen rendben lévőnek és megalapozottnak tűnik, pláne az előző évek költségvetéseihez képest, így a nagy egészhez nem kell hozzányúlni. A részleteken finomítani azonban mindig lehet és kell.

A kormány reális, 2 százalékos gazdasági növekedéssel és 1,6 százalékos inflációs tervvel terjesztette be a pótbüdzsét – ezek alapján számolták újra az adóbevételeket. A kiadásokba belevették az Orbán-kormány választási és más pazarló, ám előirányzattal nem fedezett költéseit, a kormányváltás utáni jóléti kiadások minimális emelését, és 500 milliárdot félretettek az előre nem látható kiadásokra a haváriaalapba.

Sajnos a GDP 7,5 százalékára, 7110 milliárd forintra rúgó rekordméretű államháztartási hiány megalapozott – igaz, a deficitnél egyelőre inkább lefelé mutató kockázatokat látni, bár arra szinte semmi esély, hogy még az idén a GDP 7 százaléka alá benézzen a hiány. Ennek ellenére helye lenne a tiszás képviselők egyéni kezdeményezéseinek a választókörzetük vagy akár az ország érdekében.

De láthatóan az új kormány is rendkívül szoros pórázon fogja a képviselőcsoportot, éppúgy, mint elődje.

Aszályra költene a kereszténydemokrata Latorczai

Így jobb híján az esélytelen ellenzéki képviselők módosító javaslatait vizsgálhatjuk meg. A Fidesz ezen a téren is alulmúlta magát: a párt teljes szétesését jelzi, hogy egyetlen módosító javaslatot sem terjesztett be hétfő délelőttig. Ezzel szemben a Fidesz oldalkocsija, a KDNP egyik képviselője, Latorcai Csaba két indítványt is kiizzadt magából - egy értelmeset és egy kevésbé közérdekűt. Az előbbi az 500 milliárd forintos haváriaalapból 75 milliárdot különítene el a mezőgazdasági termelők extra támogatására az aszály miatt. A haváriaalap egyik célja épp az aszálykárok enyhítése lesz; az elmaradt közüzemi beruházások, vízpótlások támogatása, a paksi védekezés és a nyári extra energiaszámla kifizetése mellett.

Vagyis Latorcai Csaba azt csinálja, ami egy politikus dolga: felhívja egy problémára a figyelmet, amelynek megoldására pénzt allokál, ráadásul úgy teszi ezt, hogy javaslata nem is növelné a hiányt, hiszen a haváriaalap 500 milliárdos keretét 425 milliárdra csökkentené. Ez tipikusan az a javaslat, amelyről folytathat értelmes vitát a parlament: kell-e ezt a 75 milliárdot nevesíteni, vagy sem – majd eldönti a többség.

Latorcai másik javaslata első látásra kevésbé szimpatikus, de ennek is van értelme: 5 milliárd forintot adna azon társasházak támogatására, amelyek elesnek attól a bevételtől, amit a homlokzatra húzott gigahirdetésekből reméltek. A belvárosokban álló társasházak rendre ilyen hirdetésekből finanszírozták felújítási munkálataikat, ám a Tisza egyik első törvénymódosításával betiltotta ezeket a városképi szempontból támadható hirdetési felületeket. A fő cél helyes, de számos társasház költségvetéséből úgy esett ki bevétel, hogy azt nem tudják pótolni. A javaslatról lehet vitatkozni, az ellenzéki indítvány felhívja a figyelmet egy problémára, a többség valószínűleg leszavazza, mondván, ez az ügy nincs benne a magyar társadalom első száz legfontosabb problémájában.

Ezzel ki is fújtak az egykori kormány(ok) országjobbító javaslatai, ami, tegyük hozzá, elég szánalmas teljesítmény egy 51 fős Fidesz–KDNP-képviselőcsoporttól.

A Mi Hazánk felépíti a fél országot

Sokkal szorgalmasabb volt a Mi Hazánk frakciója: három képviselőjük – ez a frakció fele – 23 javaslatot tett a Ház elé. Javaslataik kizárólag fejlesztésekről és bérrendezésről szólnak, ideológiailag abszolút mentesek minden szélsőségtől, szakmailag akár részben támogathatóak is lennének, ha lenne rájuk pénz. A mi hazánkos javaslatok egy-egy fejlesztési igényre tudják ráirányítani a figyelmet még akkor is, ha most épp nem lesz pénz a balatoni körvasút befejezésére vagy az M2-es és az M87-es autópályák határig történő meghosszabbítására.

De lehet, hogy ha most nem, akkor 2027-ben vagy 2028-ban ezen beruházások közül elindulhat egy-egy. Mivel azonban a Mi Hazánk lobbiereje kicsi a Tiszánál, ezeket az ügyeket épp a mindenkori kormánypárti képviselőknek kellene felkarolniuk. (Már csak azért is, mert szinte csak nekik vannak egyéni képviselőik, leszámítva néhány szerencsés fideszes frakciótagot.) Dócs Dávid, Novák Előd és Szabadi István képviselők ezenfelül többek között gimnázium- és kórházfelújításért, út- és vasútfejlesztésekért vagy épp egy bajba jutott önkormányzat (Tiszaföldvár) támogatásáért lobbiznak. 

Ugyanakkor van egy Mi Hazánk-javaslat, amely kissé kényelmetlen helyzetbe hozhatja a Tisza-frakciót. Szabadi István a szociális szférában dolgozók béremelésére tesz javaslatot – erre 85 milliárd forintos, fedezet nélküli, tehát hiánynövelő kiadási előirányzatot javasol. Magyar Péter miniszterelnök a múlt héten arról beszélt, hogy a kormány is készül még az idén béremelésre a szociális ágazatban – ám ennek egyelőre nincs nyoma a parlament előtt fekvő költségvetésben.

Ebből a szempontból a szélsőjobbról érkező javaslat egyfajta elővágás is a kormány felé, amire a kormánynak majd ügyes politikai választ kell adnia, miközben a javaslat az ország egyik sürgősen megoldandó problémájára hívja fel a figyelmet.