A helyzet drámai – foglalta össze az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) új vezetője a magyar egészségügy állapotát a szakmai konferencián. Szerinte a rendszer nemzetközi és hazai összehasonlításban is soha nem teljesített még ilyen rosszul. „És azt hiszem, hogy a nyitottság, őszinteség jegyében nem hazudhatjuk el, hogy ilyen mélyen még nem voltunk”. Az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetője szerint „baj van”: az ellátás egyszerre küzd orvos- és szakdolgozóhiánnyal, alacsony finanszírozással, rosszul működő finanszírozási ösztönzőkkel, elöregedett eszközparkkal és sok helyen leromlott infrastruktúrával. A rendszer leírása szerint számos kórház 50–140 éves, többször átépített, toldozott-foldozott épületekben működik, miközben az utolsó nagy uniós fejlesztési hullám több mint tíz éve zárult le. Tótth Árpád emlékeztette a hallgatóságát arra is, vannak olyan létesítmények, amelyek állapota olyan rossz, hogy ha nem betegellátás zajlana bennük, be kellene zárni őket.
Az OKFŐ vezetője szerint mindehhez az elmúlt években a kórházi menedzsmentek mozgásterének jelentős beszűkülése társult. A vezetők kevés eszközt kaptak a teljesítmény ösztönzésére, korlátozottan dönthettek a beszerzésekről és a létszámról, miközben a központi irányítás gyakran változó adatkérésekkel és utasításokkal terhelte az intézményeket. A finanszírozás jelentős része fix díjakból és bértámogatásokból áll, amelyek felhasználására a kórházvezetőknek kevés ráhatásuk van.
Az OKFŐ „nonszensznek” nevezte, hogy szinte minden lényeges döntés központilag, Budapesten született.
Úgy fogalmazott: az a gyakorlat, amely szerint Excel-táblákból, Budapestről lehet irányítani a magyar egészségügyet, nem működött. A helyi viszonyokat és szükségleteket az intézményekben jobban ismerik, ezért a döntések egy részét vissza kell vinni oda, ahol az ellátás történik. Az új OKFŐ működését ezért a „nyitottság, őszinteség, partnerség” elveire építené. Nagyobb jogkört – és ezzel együtt nagyobb felelősséget – adnának a kórházi menedzsmenteknek, csökkentenék a felesleges adminisztrációt és kontrollt.
Tótth Árpád szerint nem „elnyomó”, „bántalmazó” fenntartóra és nem „ostorra” van szükség, hanem olyan OKFŐ-re, amely támogatja és nagyobb önállósághoz juttatja az intézményi vezetőket.
A hibák feltárásában is más gyakorlatot ígért. Ha az OKFŐ vizsgálatot indít egy intézményben, nem bűnbakot akar keresni, hanem azt szeretné feltárni, mi történt a folyamatokban, és hol vannak a rendszerhibák. Ehhez szerinte olyan munkahelyi légkörre van szükség, amelyben a hibákról nyíltan lehet beszélni. Ennek ugyanakkor világos határai lesznek. Tótth „vörös vonalat” húzott, és zéró toleranciát ígért a korrupcióval, a közpénzek pazarlásával és saját célra történő elcsatornázásával, a hivatali és vezetői hatalommal való visszaéléssel, valamint a fizikai és lelki munkahelyi bántalmazással és zaklatással szemben. Ezekben az esetekben jogi és etikai eszközökkel is fellépnének.
Az OKFŐ június óta már több korábbi kötöttségen lazított. Feloldották a kórházak kommunikációs tilalmát, enyhítettek a létszámgazdálkodás szabályain, megszüntettek egyes teljesítménybecsléshez kapcsolódó adatszolgáltatásokat és beszerzési kötöttségeket. Feloldották a peren kívüli egyezségek korábbi – Tótth Árpád szerint írásba soha nem foglalt – tilalmát is. Október közepére elkészítenék a peren kívüli vitarendezés új protokolljának tervezetét, amelyet az intézményekkel is megvitatnának.
„Nem körmöst adunk, hanem segítséget” – július óta külön vizsgálja az Okfő a kórházak súlyos betegbiztonsági eseményeitA következő időszak tervei között regionális irányítási modell kialakítása, egyes eddig nem publikált adatok közzététele, a digitális egészségügy fejlesztése és a 2028–2034-es uniós fejlesztési ciklusra való felkészülés szerepel. Új betegút- és kapacitástervezési módszereket is kipróbálnának: elsőként az Észak-Alföldön, a Debreceni Egyetemmel együttműködve indulhat ilyen pilotprogram. Októbertől pedig országjárásra indul, hivatala vezetői valamennyi hozzájuk tartozó intézményt felkeresik; hangsúlyozta, hogy előre egyeztetett látogatásokat terveznek, nem váratlan ellenőrzéseket.
Az intézményvezetői pályázatok szabályain is változtatnának.
Tótth szerint a szakmai szervezetek bevonásával formálódik egy javaslat az új pályázati kritériumokról és a kiválasztás menetrendjéről. Az elmúlt hónapok vezetőváltásaira utalva azt mondta: az országban nincs „két csere sor”, a kórházi vezetők sem korlátlanul pótolhatók, „mindenkire szükség van”. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a vezetők ismerjék a következő időszak elvárásait, és azokhoz igazítsák intézményük működését.
Az előadását követő fórumon az egyik budapesti kórházi vezető azt tudakolta, hogy azok a kórházak, amelyek már kérték irányított státuszuk felülvizsgálatát, mikor számíthatnak döntésre. Tótth Árpád konkrét határidőt nem mondott. Azt válaszolta: az OKFŐ is lát anomáliákat a jelenlegi rendszerben, Budapest esetében pedig szerinte különösen komoly átgondolásra és átstrukturálásra van szükség. A státuszokról azonban nem akarnak a minisztériumban induló stratégiai tervezéstől függetlenül dönteni. A tervezés során előbb az irányelveket határoznák meg, majd azt, hogy az ország egyes pontjain milyen ellátásokra és kapacitásokra van szükség, és ezek hogyan finanszírozhatók fenntarthatóan. Tótth Árpád szerint nem lenne célszerű egy kórháznak most önállóságot adni, majd fél évvel később egy új intézményi struktúra miatt ismét megváltoztatni a helyzetét. Az irányítói státuszok felülvizsgálatát ezért a szerkezeti átalakítással együtt akarják kezelni.
Egy másik kérdés a humánerőforrás-hiányt érintette: elképzelhető-e, hogy ismét nagyobb lehetőséget adnak a személyes közreműködői formában történő foglalkoztatásra az egészségügyi szolgálati jogviszony mellett. Jelezte: a kérdés folyamatosan napirenden van, és a minisztériummal is rendszeresen tárgyalnak arról, miként lehetne lazítani az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényből, annak végrehajtási szabályaiból, illetve az OKFŐ előírásaiból fakadó kötöttségeken.
Az OKFŐ teljes körű vizsgálatot indít a szombathelyi kórházban történtek miattA rugalmasabb foglalkoztatás szerinte jelentősen megdrágíthatja az ellátást, bizonyos helyzetekben ugyanakkor éppen ez garantálhatja annak biztonságát. A jelenlegi finanszírozás mellett azonban a többletköltséget lényegében csak a kórházi adósság növekedésének terhére lehetne előteremteni. Egyszerre kell tehát biztosítani a gazdasági egyensúlyt és azt, hogy legyen elegendő dolgozó a betegek ellátásához. Tótth Árpád személyes álláspontja szerint valószínűleg nem lehet megkerülni a foglalkoztatási kötöttségek lazítását.
– Bármennyire nem szeretnénk ezt a Pandora szelencéjét kinyitni, jelenleg – egy kis képzavarral élve – azért a rendszer nagy sebességgel fut egy crash felé – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezt mind a szakdolgozói, mind az orvosi területen érzékeli. Szerinte, ha nem sikerül forráshoz juttatni az ellátórendszert, és ezt a pénzt megfelelően a humánerőforrás megtartására vagy növelésére fordítani, akkor „az ellátás jelen formájában nem fenntartható”.
Felmentette a hatvani kórház vezetőjét az OKFŐ főigazgatójaMit várnak a kórházak a változástól?
Négy kérdés köré rendezte a Magyar Kórházszövetség 38. konferenciájának megnyitóját Tóth Gábor, a szervezet elnöke: honnan jött a magyar kórházügy, hol tart most, mi változik körülötte, és milyen egészségügyet szeretnének a jövőben.
A jelen legfontosabb problémái között a szakemberhiányt, a finanszírozás kiszámíthatatlanságát, az infrastruktúra és a technológia megúításának szükségességét, a betegutak szervezetlenségét és a várakozási időket említette. Ugyanakkor hangsúlyozta: a magyar kórházrendszer mindezek ellenére naponta ellátja a betegeket, ezt pedig olyan értéknek nevezte, amelyet meg kell őrizni.
Tóth szerint közben alapvetően változnak a kórházakkal szembeni elvárások is. Átalakul a társadalom, a demográfia, a betegségek szerkezete és a munkaerőpiac, fejlődik az orvostudomány és a technológia, miközben a betegek tájékozottabbá és tudatosabbá váltak, és egyre inkább személyre szabott ellátást várnak.
A kórházvezetés ezért szerinte már nem egyszerű adminisztráció, hanem összetett vezetői felelősség. Ehhez az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, a felsőoktatás, a szakmai szervezetek és a kórházak együttműködésére van szükség. A Kórházszövetség feladatát olyan szakmai fórumként határozta meg, ahol lehet vitázni, kritikát megfogalmazni és közösen megoldásokat keresni.
