Ötven–hetvenezer lakos ellátását szervező integrált egészségügyi centrumok létrehozása, a járóbeteg-szakellátás megerősítése és a betegutak követése is szóba került a Medicina 2000 balatonfüredi konferenciájának egészségpolitikai fórumán. Kőrösi László, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy a beteg sokszor magára marad a diagnózis után a további ellátás megszervezésével, Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos pedig egy új, viszont elkerülhető járványra hívta fel a figyelmet. Idén már száz veleszületett szifiliszes esetet regisztráltak, szemben a tavalyi egész éves hetvennel. Az egészségügyi kormányzat új vezetői mintegy három órás fórumon válaszoltak a szakmát gyakorlók kérdéseire.
A több mint négyszáz résztvevővel megrendezett konferencia első napján az Egészségügyi Minisztérium, az országos tisztifőorvos, a NEAK és az OKFŐ képviselői reagáltak a Medicina 2000 állásfoglalásában megfogalmazott problémákra és javaslatokra.
„Baj van” – Zéró toleranciát hirdet az OKFŐA betegutak és az ellátás korszerűsítésére formálódó kormányzati tervek része az úgynevezett integrált egészségügyi centrumok létrehozása. Az elhangzottak szerint egy-egy ilyen centrum körülbelül 50–70 ezer lakos ellátását szervezhetné, és működésükhöz külön finanszírozási ösztönzőket is kapcsolnának. A centrumokban a háziorvosok mellett más egészségügyi és szociális szakemberek is részt vennének az ellátásban. A pontos működési modell ugyanakkor még nem ismert: a konferencián sem hangzott el, mikor és hol indulnának az első centrumok, milyen szolgáltatásokat kellene biztosítaniuk, illetve hogyan kapcsolódnának a jelenlegi háziorvosi praxisokhoz és szakrendelőkhöz.
Buga László, az Egészségügyi Minisztérium szakellátásért felelős államtitkára a fórumon azt mondta: az új minisztériumban már megkezdődött az adatok feldolgozása és a stratégiai javaslatok kidolgozása, de a feladatokat sorolni kell. Úgy vélte: a magyar ellátórendszerben túl nagy a kórházi ellátás súlya, és ez igazából nem nagyon fenntartható – fogalmazott. Szerinte ezért ösztönözni kell azokat a járóbeteg-ellátásokat, amelyekkel kórházi kezelést vagy a kórházban töltött idő egy részét lehet kiváltani. Ehhez finanszírozási, infrastrukturális és ellátásszervezési változtatásokra is szükség lehet. Az államtitkár arról is beszélt, hogy stratégiai szempontból fontos a járóbeteg-szakellátás bizonyos fokú autonómiájának megőrzése, függetlenül attól, hogy önálló szakrendelőről vagy kórházhoz tartozó intézményről van szó.
„Nem körmöst adunk, hanem segítséget” – július óta külön vizsgálja az Okfő a kórházak súlyos betegbiztonsági eseményeitA Medicina 2000 állásfoglalása ugyanezt sürgeti. A szövetség szerint a járóbeteg-szakellátás sok helyen a kórházi ellátás „előszobájává” vált. A kórházhoz rendelt szakrendelőknél ezért funkcionális önállóságot és olyan felelős vezetőket szeretnének, akik az intézményen belül a járóbeteg-ellátás szakmai és gazdasági érdekeit is képviselni tudják.
Kőrösi László: ne a betegnek kelljen megszerveznie a saját ellátását
Kőrösi László, a NEAK főigazgató-helyettese szerint az alapellátásnak és a járóbeteg-szakellátásnak a jelenleginél szorosabban kellene együttműködnie. Kritikusan beszélt a szoros praxisközösségekről is. Megítélése szerint ez a konstrukció „nem vezetett sehová”, mert önmagában attól, hogy a praxisok a magasabb bértámogatás érdekében praxisközösségbe szerveződtek, még nem jött létre valódi közös betegellátás.
(Emlékezetes, hogy a praxisközösségek 2021-es bevezetése a háziorvosi rendszer szervezeti modernizációs kísérlete volt. Lényegében a 2021-es háziorvosi béremeléshez kapcsolt pénzügyi ösztönző volt: a magasabb, illetve teljes összegű bértámogatás feltétele lett az együttműködés. Az állam ezzel a prevenció, a közös helyettesítés, a megosztott szakemberkapacitás és a járási szintű ellátásszervezés erősítését célozta. Hogy ebből egy adott helyen valóban több dietetika, gyógytorna, pszichológiai támogatás vagy jobb krónikusgondozás lett-e, az már nagymértékben függött a helyi szervezeti kapacitástól, a pályázati forrásoktól és a rendelkezésre álló egészségügyi munkaerőtől.)
Kőrösi László szerint ma sokszor maga a beteg kénytelen megszervezni az ellátását: „jelentős részük kap valahol valamiféle diagnózist, aztán menjél Isten hírével, és próbáld megoldani a te saját ellátásodat. Nem, ennek nem így kell működni”
– fogalmazott.
Szerinte a betegnek a diagnózis után vissza kellene kerülnie a háziorvosához, akinek a feladata lenne a további betegút megszervezése. A NEAK főigazgató-helyettese azt is hangsúlyozta, hogy ezen a területen nem feltétlenül a pénzhiányt tartja a legnagyobb problémának. Szerinte a jelenleg rendelkezésre álló források mellett is sokkal jobban működő ellátást lehetne kialakítani megfelelő szervezéssel.
Követnék, hol akad el a beteg
Buga László szerint ehhez betegút-monitoringra is szükség van. Olyan rendszer kialakításáról beszélt, amelyben a szűréstől, illetve a háziorvostól indulva a diagnózison és kezelésen keresztül egészen a rehabilitációig követhető lenne a beteg útja. Az indikátorokból azt is látni lehetne, hol akad el a páciens: például a szűréshez való hozzáférésnél, a képalkotó diagnosztikánál, a leletezésnél vagy a műtéti ellátásnál. Az államtitkár szerint az okokat területenként is vizsgálni kellene, mert más probléma okozhatja a késést az ország különböző részein. Az így kialakított mutatókra ösztönző finanszírozást építenének. Buga a területi ellátási kötelezettség rendszerének újragondolását is szükségesnek nevezte. A Medicina 2000 ugyancsak változtatást sürget ezen a területen: állásfoglalásuk szerint az EgészségAblakon keresztül történő kötelező előjegyzés felülírta a járóbeteg-szakellátás területi ellátási kötelezettségét, miközben a fekvőbeteg-intézményeknél az megmaradt.
Szondi Zita: a tervezhető ellátást előjegyzéssel kell megszervezni
Szondi Zita, az OKFŐ egészségügyi ellátórendszerért felelős főigazgató-helyettese az akut és a tervezhető ellátások szétválasztását hangsúlyozta. Mint mondta, az akut sürgősségi ellátást mindenkinek meg kell kapnia, a többi ellátás azonban tervezhető. Szerinte a tervezhető ellátásoknál kötelező előjegyzésre van szükség, és a járóbeteg-szakellátásban jelenleg is több kapacitás van annál, mint amennyit ténylegesen kihasználnak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha egy krónikus betegséget nem kezelnek megfelelően, a páciens előbb-utóbb a sürgősségi ellátásban jelenik meg.
A Medicina 2000 eközben a hosszú előjegyzési idők csökkentését sürgeti. A szövetség szerint azokban a járóbeteg-szakmákban, ahol különösen sokat kell várni, ki kellene terjeszteni a kórházi várólisták csökkentésére már alkalmazott programokat, vagy emelni kellene az ellátások finanszírozását.
Oroszi Beatrix: a szifiliszjárvány „lakmuszpapír”
Oroszi Beatrix országos tisztifőorvos a veleszületett szifilisz példáján mutatta be, milyen következménye lehet a betegutak megszakadásának. Oroszi szerint a veleszületett szifilisz száz százalékban megelőzhető lenne, ennek ellenére hetente 40-50 esetet regisztrálnak. A konferencián elhangzott: 2026 júliusának végére a veleszületett szifiliszes esetek száma már meghaladta a százat, míg tavaly összesen 70 ilyen baba volt.
„Ez egy jelentős szifilisz járvány, ami most zajlik Magyarországon” – mondta.
A tisztifőorvos szerint önmagában a szűrés sem oldja meg a problémát, ha a pozitív eredményt követően a beteg nem jut hozzá időben a kezeléshez. A helyzetet súlyosbítják a területi különbségek is: éppen egyes, erősebben érintett térségekben nehéz hozzáférni a bőr- és nemibeteg-ellátáshoz.
Mi történik, ha már nem bízunk az egészségügyben?
