Korábban a Népszava is megírta, hogy lemondott Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészséget (KNYF) vezető főügyész. A Legfőbb Ügyészség Kommunikációs és Sajtófőosztálya akkor úgy tájékoztatott, hogy Fürcht Pál a június 8-án benyújtott lemondását elsődlegesen az ukrán aranykonvoj-ügyben közte és a KNYF nyomozásának felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya közötti szakmai nézetkülönbségekkel indokolta.
A 444-hez azonban most eljutott a június 8-án, Budapesten kelt hét oldalas dokumentum, amelyben Fürcht részletesen is megindokolta az időközben szintén lemondott Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek távozása okait. Kiderült, eddig nem a teljes történetet ismerte a nyilvánosság.
Fürcht Pál a dokumentumban egyebek között azt írta,
mind az aranykonvoj-ügyben, mind a Gundalf-Henry-ügyben őt megkerülve, informális nyomásgyakorlással érte el a Legfőbb Ügyészség, hogy ne nyomozzanak a magyar titkosszolgálat után.
Mint jelezte, egy legfőbb ügyészségi vezető az ő beosztottjának „ténylegesen nem utasításokat adott, hanem instrukciókat, azzal az elvárással, hogy azokkal azonosuljon”, vagyis úgy alakította az eljárást, hogy annak ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezethető. A lemondott főügyész az indoklásban kijelentette, utólag úgy látja, Szabó Bencének igaza volt abban, hogy a sajtó nyilvánossága elé tárta az ügyet ahelyett, hogy az ügyészségen tett volna feljelentést.
Fürcht Pál további súlyos állításokat is megfogalmazott: úgy értékelt, hogy amikor a Gundalf-ügyben az Alkotmányvédelmi Hivatal által közzétett videón a titkosszolga arról beszél a fiatal tiszás informatikusnak, hogy ha együttműködik vele, akkor neki nincsen feljelentési kötelezettsége, az „pont az a beszervezési magatartás, amely a rendszerváltozás előtt a III/III-as ügyosztályra volt jellemző, és teljesen jogellenes”.
„Az Európai Unióban jogállami követelmény, hogy a titkosszolgálatok nem befolyásolhatják az igazságszolgáltatást titkosszolgálati eszközökkel. Többször jeleztem Legfőbb Ügyész Úrnak, hogy az utóbbi időben olyan, a Legfőbb Ügyészség és az Alkotmányvédelmi Hivatal közötti viszonyt észleltem, amely nem fér össze szakmai meggyőződésemmel, és egyedi ügyekben károsan befolyásolja a tisztességes eljárás és az anyagi igazság felderítésére törekvés követelményét” – írta Fürcht Pál a levélben.
Lemondott a KNYF főügyésze az ukrán aranykonvoj miattAz ukrán aranykonvoj-ügyről szólva Fürcht Pál arról írt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal megtévesztette a Legfőbb Ügyészséget, olyan bűnügyet „kreált”, amellyel elérte, hogy „a Legfőbb Ügyészség kijelölje a NAV-ot egy pénzmosás miatti nyomozásra, amelyre egyébként annak nincsen hatásköre”. Ezt állítása szerint hetekkel korábban jelezte is Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek. Úgy folytatta: „aggasztónak tűnt, hogy a titkosszolgálat már a feljelentés elkészültét megelőzően magához rendeltette a NAV bűnügyi vezetőit, ahol kvázi eldőlt tényként hivatkoztak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség a NAV hatáskörébe utalja az ügyet. Valószínűtlen, hogy ilyen kijelentéseket előzetes egyeztetés nélkül tehet a titkosszolgálat a Legfőbb Ügyészség nevében.”
A volt főügyész a levélben azt is írta, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal
„lényegében elismerte, hogy a feljelentés politikai megrendelésre történt, és a cél az volt, hogy az aranykonvojon március 5. napján rajtaüssenek”.
Ez egybevág a Telex június elején megjelent cikkével, amely szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal közölte, március elején a Miniszterelnöki Kabinetiroda Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat Felügyelő Államtitkársága irányából jött a döntés, miszerint „a pénzszállító autókon történő rajtaütésnek március 5. napján kell megtörténnie”.
A levél szerint egy legfőbb ügyészségi ügyész a lemondását megelőző héten magához rendelte az aranykonvojügyben eljáró Fővárosi Nyomozó Ügyészség vezetőjét, úgy, hogy ő az illető főnökeként nem vehetett részt a megbeszélésen. Zárójelesen megjegyzi, „azzal a körülménnyel, hogy beosztottam előtt engem »idiótának« és »Isten barmának« nevezett, együtt tudok élni”.
Úgy folytatta: „A megbeszélésen a főosztályvezető ügyész a nyomozás iratainak ismerete nélkül arra instruálta beosztottamat, fogadja el, az egész jogellenes fogva tartáshoz a titkosszolgálatnak nincsen köze, és hallgassa ki tanúként azt a titkosszolgálati vezetőt, aki a nyomozás adatai szerint maga is személyesen vett részt abban az akcióban, amelynek során a NAV-os nyomozás leple alatt a nemzetbiztonsági szolgálat emberei hallgatták meg a megbilincselt ukrán pénzszállítókat, ki tudja, milyen eljárási keretek között.”
Felfüggesztette a NAV a nyomozást az ukrán aranykonvoj ügyébenFürcht Pál megjegyezte, „a nemzetbiztonsági szolgálat által nyomozásra kényszerített” NAV-os vezetők és beosztottjaik „egyebekben beszorított helyzetükhöz képest tisztességesen jártak el, amikor nem voltak hajlandóak a pénzt és az aranyat lefoglalni, és a pénzszállítókat gyanúsítottként kihallgatni. Ez a magatartásuk vezetett el oda, hogy előbb egy kormányhatározat, majd egy törvény született arról, hogy a NAV-nak, mint nyomozó hatóságnak nemzetbiztonsági okokból titkos információgyűjtést kell végezni a nyomozással párhuzamosan”. Úgy folytatta:
„Nyilvánvaló, hogy ugyanazon tényekre vonatkozóan nem lehet párhuzamosan nyomozást és titkos információgyűjtést végezni, különösen nem egy nemzetbiztonsági szolgálatnak nem minősülő nyomozó hatóságnak nemzetbiztonsági érdekből. Az, hogy az alkotmánybírói múlttal rendelkező köztársasági elnök nem ismerte föl ennek alkotmányellenességét, legyen az ő felelőssége”
– írta a Magyar-kormány által azóta pozíciójáról eltávolított Sulyok Tamásról, hozzátéve, az ügyészségre viszont ráég, ha nem határolódik el a nemzetbiztonsági szolgálat magatartásától.
A Gundalf-ügyről szólva Fürcht Pál arról is írt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal kijátszotta azon törvényi kötelezettségét, hogy feljelentés esetén az összegyűjtött adatait át kell adnia a Nemzeti Nyomozó Irodának. Ez, mint írta, oly módon történt, hogy írt vagy íratott egy névtelen feljelentést, majd mind a médiahatóságnak, mind a nyomozó hatóságnak jelezte, hogy tudomása szerint érkezni fog egy névtelen bejelentés, amit komolyan kell venni. A Tisza párt informatikusaival szemben valóban egy névtelen bejelentés alapján indult meg az eljárás, gyermekpornográfia birtoklásának gyanújával, amely, mint kiderült, teljesen valótlan volt. „Ez a magatartás már-már a Tanú című filmet idézte, mivel a komoly, (számító)géppel írt névtelen feljelentés csakugyan megérkezett a Nemzeti Nyomozó Irodához a médiahatóságon keresztül nem sokkal a titkosszolgálati jelzést követően. Ezután a Nemzeti Nyomozó Irodát a nemzetbiztonsági szolgálat arra késztette, hogy a névtelen feljelentések esetén megszokott felderítő tevékenység helyett egyből nagy erőkkel végezzen kutatást és lefoglalást, a lefoglalt adathordozókról készített másolatának egy példányát pedig az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársa átvételi elismervény nélkül elvitte, megtévesztve az előadót azzal, hogy ez a felsőbb utasítás” – írta a lemondott főügyész.
Fürcht Pál azt is közölte, hogy amikor kifejtette a fentebb említett legfőbb ügyészségi vezetőnek az álláspontját, miszerint hivatali visszaélésben kellene nyomozni, megtiltotta azt, helyette a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség nyomozást végző helyettesét kezdték instruálni. A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészséget arra utasították, hogy munkaértekezletet kell tartani annak az Alkotmányvédelmi Hivatalnak a munkatársaival, amelynek befolyása miatt Szabó Bence a nyilvánosság elé állt.
Fürcht Pál ellen jelenleg fegyelmi eljárás zajlik, amelyben képviseletét Horváth Lóránt ügyvéd látja el.
Gyanúsítottként hallgatták ki Hajdu Jánost, a TEK volt főigazgatóját az ukrán pénzszállítók ügyébenBelső levélben figyelmeztette a Központi Nyomozó Főügyészség a legfőbb ügyészt, hogy az aranykonvojügyben az ő felelőssége is napirendre kerülhet