A Putyin-rezsim időt akar, gyakorlatilag összeomlottak a Mol tárgyalásai a szerb NIS orosz többségi tulajdonosaival

Kudarcba fulladhattak a Mol és a Gazprom-csoport hónapok óta tartó tárgyalásai a szerb Naftna Industrija Srbije, a NIS többségi tulajdonrészének eladásáról. A Forbes Srbija egy, a szerb kormányhoz közel álló és az ügyet ismerő forrásra hivatkozva azt írta: az orosz fél valójában nem akarja eladni részesedését, a tárgyalások pedig gyakorlatilag összeomlottak. A lap szerint a hallgatással a Putyin-rezsim időt nyerhet abban a reményben, hogy az amerikai szankciós nyomás később enyhül. A Mol eddig nem erősítette meg, de nem is cáfolta a szerb portál értesülését. A magyar társaság hivatalosan továbbra is olyan amerikai engedéllyel rendelkezik, amely lehetővé teszi az egyeztetések folytatását a következő hetekben is.

Az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának külföldi vagyonellenőrzési hivatala, az OFAC szeptember 30-án október 30-ig meghosszabbította a NIS működési engedélyét. Ezzel a pancsovai finomító tovább üzemelhet, a társaság importálhat kőolajat, és folytathatja a szerb piac ellátását. Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter a döntést úgy értelmezte, hogy további idő nyílt a tulajdonosi rendezésre.

A Gazprom Neft és a Gazprom együtt mintegy 56 százalékos részesedést birtokol, a szerb állam tulajdona csaknem 30 százalék. Az amerikai szankciók célja kezdettől az volt, hogy az orosz irányítás megszűnjön, miközben Washington igyekezett elkerülni, hogy a korlátozások azonnali ellátási válságot idézzenek elő Szerbiában.

A Mol januárban szándéknyilatkozatot írt alá a Gazprom-csoport 56,15 százalékos csomagjának megvásárlásáról. Tavasszal és nyár elején a magyar társaság több közleményben is arról számolt be, hogy az egyeztetések a végső szakaszba jutottak, júniusban pedig a szerb kormánnyal részvényesi megállapodást is kötött a NIS jövőbeli irányításáról. Ez rögzítette, hogyan működne a vállalat, ha a Mol valóban többségi tulajdonossá válna, és azt is, hogy Belgrád további öt százalékot vásárolna a társaságból.

A mostani szerb értesülés tehát élesen ellentmond annak a képnek, amelyet az elmúlt hónapok hivatalos nyilatkozatai sugalltak. Májusban még arról szóltak a hírek, hogy már csak a tranzakciós dokumentumok véglegesítése van hátra, az OFAC pedig egymás után hosszabbította meg a tárgyalási határidőket. Augusztus végén a Mol újabb amerikai engedélyt kapott az egyeztetések folytatására. A szeptember végi hosszabbítás formailag ezt a folyamatot viszi tovább, de nem bizonyítja, hogy a felek érdemben közelebb kerültek volna a megállapodáshoz.

A belgrádi vezetés számára a kudarc beismerése politikailag és gazdaságilag is kellemetlen lenne. A szerb vezetés hónapok óta arra építette kommunikációját, hogy a magyar vevő megjelenésével elkerülhető a NIS működésének megbénítása és az amerikai szankciók hatályba lépése. A Forbes Srbija forrása szerint az amerikai fél eddig azért adott újabb és újabb haladékokat, mert a korlátozások közvetlenül sokkal nagyobb kárt okoznának Szerbiának, mint az orosz tulajdonosoknak.

A szerb energiaellátás helyzete amúgy is feszült. A kormány szeptember végén ötezer tonna dízelt szabadított fel az állami tartalékokból, miközben a magas világpiaci árak és a Duna alacsony vízállása nehezítik az importot. A pancsovai finomító leállása korábban már megmutatta, milyen gyorsan nőhet az ellátási kockázat, ha a NIS működése akadályba ütközik. Emiatt Belgrád számára a tulajdonosi vita nem pusztán geopolitikai kérdés, hanem közvetlen gazdasági és társadalmi kockázat.

Ha a Mol és az orosz fél között valóban megszakadnak a tárgyalások, ismét előtérbe kerülhet a szerb állami beavatkozás. A Forbes Srbija forrása szerint a kormány végső esetben átvehetné a NIS irányítását, és kifizethetné az orosz tulajdonosok részesedését, még akkor is, ha az ellenértékhez a szankciók miatt nem férnének hozzá azonnal. Belgrád korábban ezt csak végső megoldásként emlegette, mert egy ilyen lépés súlyosan megterhelné az orosz–szerb kapcsolatokat.

Ha a jelenlegi tárgyalási folyamat hivatalosan lezárulna eredmény nélkül, új vevő keresése is szóba kerülhetne. Tavasszal egy szerb üzletember, Ranko Mimović azt állította, hogy kétmilliárd eurós ajánlatot tett az orosz részvénycsomagra, a Gazprom Neft azonban akkor közölte, hogy kizárólag a Mollal tárgyal. A magyar cég korábban az abu-dzabi ADNOC kisebbségi részvényesként való bevonását is mérlegelte.

Magyar szempontból a NIS megszerzése a Mol délkelet-európai pozícióinak egyik legnagyobb bővítését jelentené. A tranzakcióval a társaság ellenőrzése alá kerülne Szerbia egyetlen finomítója, és tovább erősödne a régiós finomítói és kiskereskedelmi hálózata. Ha viszont a szerb értesülés helytálló, a hónapok óta készített ügylet újra teljesen nyitottá válhat. A következő határnap október 30.: addig a NIS működhet a jelenlegi feltételekkel, és addig derülhet ki az is, hogy az amerikai engedély még egy utolsó tárgyalási kört jelent-e, vagy csupán időt ad Belgrádnak egy másik megoldás előkészítésére.

A hír megjelenése után a következő kérdéseket küldtük el a Molnak: 

• Meg tudják-e erősíteni vagy cáfolni a Forbes Srbija értesülését, amely szerint a MOL és a Gazprom közötti tárgyalások a NIS többségi részesedésének megvásárlásáról gyakorlatilag meghiúsultak?

• Folynak-e jelenleg érdemi tárgyalások a MOL és az orosz fél között a NIS többségi tulajdonrészének megvásárlásáról, illetve továbbra is reálisnak tartja-e a MOL a tranzakció lezárását?

• Valóban az akadályozza-e a megállapodást, hogy a Gazprom jelenleg nem hajlandó értékesíteni a NIS-ben meglévő részesedését, ahogyan azt a Forbes Srbija forrása állítja?

A cégtől ezekre a következő választ kaptuk: „2026 szeptember 30-án a Mol hivatalos engedélyt kapott az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyoni Ellenőrzési Hivatalától (OFAC), hogy 2026. október 30-ig folytassa a tárgyalásokat a Naftna Industrija Srbije a.d. (NIS) többségi részesedésének megvásárlásáról. A folyamat tehát folytatódik, miközben a tranzakció végrehajtásához többek között az OFAC és más illetékes hatóságok jóváhagyása szükséges.”