Szakértők szerint a szokásosnál is méretesebb valótlanságokon és csúsztatásokon alapulnak az uniós orosz olajembargó elleni magyar kormányzati érvek.
Ha most elfogadnák a javaslatot, lehetetlen lenne beszerezni a Magyarország gazdaságának működéséhez szükséges kőolajat - ismételgeti Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mostanság naponta legalább egyszer.
Ezzel szemben a valóság, hogy az Adria-vezetéken, a horvátországi Omisalj kikötőjéből a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítója most is hozzájut a világ bármely olajfajtájához.
Számos szakértő véli úgy - hol névvel, hol a függőségi viszonyok miatt név nélkül -, hogy az Adria vezeték alapvetően most is alkalmas a magyar és a szlovák igények kielégítésére. Ezt Huff Zsolt, a Mol illetékese korábbi nyilatkozatában is lényegében csak az őszi betakarítási időszakra nézvést kérdőjelezte meg. Az ekkor jelentkező többletigényt azonban számos szakértő - üres horvátországi vagy hazai tartályok révén - tervezett tartalékolással fedezhetőnek tartja.
A horvát fél az Adria vezeték bővítését is tervezi, ami azonban szakértők szerint nem "akadály" - amiként azt a kormány beállítja -, hanem üzlet, ami, ha Magyarország csatlakozna a beszerzési korlátozásokhoz, bizonyára megérné a horvát félnek. (Sőt némelyek szerint a horvátok éppenséggel akkor akadékoskodnának, ha Magyarország egyedüliként vétózná az uniós embargót, avagy maradna ki belőle.) Ha kis arányban is, de Százhalombattán jelenleg is dolgoznak fel nem orosz nyersanyagot. Az uniós olajembargó "azonnali" elfogadása (amiként arra más összefüggésben a külügyér is utal) a tagállamok számára alapesetben csak az év végén lépne érvénybe. A kiszivárgott hírek szerint ráadásul Magyarországgal és Szlovákiával - azaz a Mollal - kivételt tennének: e két állam ugyanis 2024 végéig haladékot kapna. Az EU olajipara tehát legalább 6-7, a Mol pedig akár 30 hónapig is szőhetné új kereskedelmi kapcsolatait. Ehhez képest egy hozzáértő forrásunk a tárgyalások megkezdésétől a szállítmányok megérkezéséig egy hónapot se tart feltétlen szükségesnek.
Szijjártó Péter szerint az olajembargó bevezetése 55-60 százalékos üzemanyag-drágulást, illetve „700 forintos benzin- és 800 forintos gázolajárat” hozna. Szerinte ennek elkerülése érdekében öt év alatt 15-18 milliárd euróból (5700-6800 milliárd forintból) a teljes energiarendszert át kellene alakítani.
Ez szintén valótlanság, aminek legfőbb bizonyítéka épp a kormány által november közepén bevezetett árstop. Az Orbán-kabinetnek ugyanis minden körülmények között joga üzemanyag-árstopot hirdetni. Az azóta eltelt idő ráadásul bebizonyította, hogy a kormány nem vagy alig törődött az intézkedés árnyoldalaival, így legfőképp a „kis”, „márkátlan” kutak anyagi ellehetetlenülésével. De a lépés a „márkás” láncokat még inkább sújtja. Mióta pedig február-márciusban az Orbán-kormány - szintén saját hatáskörben - a nagykereskedelmi árplafont is 480 forintban húzta meg, illetve számos adóból és járulékból engedett, a hazai nagykereskedelem immár 90 százalékát képviselő Mol és az állami költségvetés is tízmilliárdos nagyságrendű bevételtől esik el.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy az Orbán-kormány, az olajembargóra hivatkozva, de valójában tényleges kényszer nélkül feloldaná az üzemanyagár-stopot, a benzin- és gázolajtarifák nem „700-800 forinton”, hanem az akkori térségi piaci szinten állnának be. Azt a szakértők sem tagadják, hogy az olajembargós előkészületek – legalábbis középtávon – többletköltséget okoznának a Molnak. Maga az olajtársaság az átállás költségigényét 500-700 millió dollárban – 180-250 milliárd forintban – határozta meg.
Szakmai forrásaink ezt kissé túlzó, de kiindulópontként értelmezhető adatnak ítélték. Azt a Mol nem részletezte, hogy a kiadások milyen ütemezésben merülnének fel, de egy biztos: a Mol 2022 első negyedévi, az olajtársaság által legfontosabbként kezelt, rekord-közeli úgynevezett EBITDA-nyeresége 272 milliárd forintra rúgott. Az olajcsoport elmúlt évi, illetve első negyedévi, kiugró teljesítménye alapján tehát a céget legalábbis nem tennék tönkre a - valójában évtizedek óta, sokak által nemcsak nemzetstratégiai, de üzleti alapon is sürgetett - beruházások. Mindettől függetlenül közgazdasági alaptétel, hogy egy cég (amíg legalábbis lát reményt a profitra) nem a költségei, hanem a piac alapján áraz. Ez a Molra is igaz: az olajcég legalább negyed évszázada nemzetközi kereskedelmi elvek szerint működik. Bár egyes szakértők szerint a Molnak viszonylag tág az ármegállapítási mozgástere, a csoportnak nem érdeke a piacvesztés. Vagyis nem szeretné, ha a hazai töltőállomások átszoknának más, környékbeli finomítókra. Így a legrosszabb esetben is csak némiképp romlana - nem először - a hazai árak térségbeli helyezése. De egy esetleges túlzott áremelésnek a versenyhivatal is gátat szabna.
Számos szakértő egyébként azzal magyarázta a Mol kiugró nyereségét, hogy az egyre emelkedő világpiaci árhoz képest a csoport által vásárolt orosz nyersolaj a háborús hatások miatt egyre olcsóbb. (Ezek közé tartozik, hogy több nyugati multi etikai okokból ellenáll az olcsó, de „véres” orosz olaj csábításának.) Bár a Mol üzemanyaga jó részét most a piaci árnál jóval olcsóbb, hatósági áron kénytelen értékesíteni, a szakértők egybevágó - bár a Mol által ismereteink szerint megkérdőjelezett - számításai szerint a csoport többet nyer az olcsó orosz olajon, mint amennyit veszít a hatósági áron. Az eredmények a szakértőket látszanak igazolni.
Nem lényegtelen, hogy a Mol történetének messze legmagasabb, tavalyi nyereségéből rekordosztalékot fizetett a cég immár harmadát birtokló, „Orbán-közelinek” nevezhető alapítványoknak is. Innentől tehát a Mol-nyereség növelése a NER közvetlen érdekévé vált.
Az, hogy mi köze a teljes energiarendszer átalakításának – vagy épp a kormányfő által felhozott Paks 2-nek – az orosz olajbehozatalhoz, rejtély. Bár a hazai közlekedést egy öt évnél bizonyosan sokkal hosszabb programmal elektromos alapúvá lehetne átállítani, ha az összes EU-tagállam ilyen valószerűtlen és drága igényt támasztana az olajembargó fejében, a végrehajthatóság költsége és időigénye ködbe veszne. Szijjártó Péter „55-60 százalékos üzemanyag-áremelkedésről”, illetve „700-800 forintos” benzin- és gázolajárakról szóló bejelentése tehát szintén valótlan, illetve értelmezhetetlen.
A külügyminiszter friss „javaslatai” közé tartozik, hogy a vezetékes olajszállítást vonják ki az embargó alól. Bár tény, hogy az EU orosz olajbehozatalának a vezetékes szállítás csupán 4-8 százalékát teszi ki, kérdés, ennek ellenértékével miért fedezné az EU beláthatatlan ideig Vlagyimir Putyin háborús költségeit.
Az Európai Unió egyébként a lehetőségekhez képest rugalmas. Nemcsak a kivételezést kérő államoknak adna további éveket az átállásra (ami egy esetleges új geopolitikai helyzetben kilazítható), de forrásokat is ígér hozzá. Ennek pontos mértéke nem ismert, de a mindvégig együttműködő tagállamok berzenkedését már kiváltotta. Ebben a keretben a Mol 500-700 millió eurós fejlesztési igénye legalábbis értelmezhető – amiként az EU-támogatás elől az olajtársaság sem ugrik el –, az Orbán-kormány által e héten a köztudatba bedobott 15-18 milliárd eurós igény viszont már kevéssé. A kabinet tavalyi számításai szerint a hazai energiarendszer teljes szén-dioxid-kibocsátás-mentessé tetele 2050-ig 14-25 ezer milliárdot igényelne. Az EU erről is hajlana a tárgyalásokra, bár a két fél folyamatos vitái miatt az időszerű kifizetéseket is visszatartja.
Szijjártó Péter szerint most várják az Európai Uniótól az általa teremtett probléma - észrevételeiket is figyelembe vevő - megoldási javaslatát. Ezek szerint az ügyben a kabinet fő problémának nem azt tartja, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, hanem hogy az EU emiatt olajembargót hirdetne, illetve a megoldás felelősségét az EU-ra tolják. Pedig a végrehajtás valójában attól függ, az Orbán-kormány és a Mol változtat-e szakmainak látszó – hozzáértők által részben megkérdőjelezett –, Magyarország érdekeit nem az EU-éval, hanem Vlagyimir Putyinéval összehangoló véleményén.
A külgazdasági és külügyminiszter megismételte a kormánypropaganda fő üzenetét is, miszerint „az ukrajnai háború árát ne a magyar emberekkel fizettessék meg”.
Valójában azonban az Orbán-kormány már most is „a magyar emberekkel” fizetteti meg Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni háborújának az árát. Csak éppen ezt az árat nem Brüsszelnek, hanem Moszkvának utalja, mégpedig az orosz olaj és gáz sok százmilliárdos ellenértékeként.
Szakmai számítások szerint egy esetleges váltással a többletköltségek nem a „magyar embereket”, hanem a Molt terhelnék.
A Mol is az ellenérveket ismétli
A Mol elsődleges célja és feladata, hogy biztosítsa Magyarország, Szlovákia és a térség ellátását - közölte korábbi megkeresésünkre az olajtársaság. A két finomítónak tengerparttól elzárt, hegységekkel körülvett országok adnak otthont. Ez jelentős földrajzi akadály, különösen nagy mennyiségek szállítása esetén. Eme, az orosz olaj feldolgozására beállított finomítókat csövön látják el. A Mol az elmúlt 8 év során 170 millió dollárból egyharmadrészt képessé vált más forrású kőolaj szállítására és feldolgozására. Ezt a munkát a jövőben is folytatják. Ha a piacon bármely okból nem állna rendelkezésre orosz nyersolaj, logisztikai és műszaki okok miatt a Dunai Finomító termelése 20, a pozsonyié pedig 30 százalékkal csökkenne, ami az egész térségben üzemanyaghiányt okozna. Az orosz kőolaj aránya Magyarországon jelenleg 64, Szlovákiában 95 százalék. Ha egy orosz olajembargó esetén a Barátság-vezetéket elzárnák, az Adria-vezeték válna az egyetlen ellátási forrássá. E csövön évi 11,4 millió tonna nyersolaj érkezhet. Sisak és Virje között ugyanakkor a szállítóképesség kevesebb mint ötödére szűkül. A magyar és szlovák finomítók évi 13,2 millió tonna feldolgozására alkalmasak. Vagyis - írják - mindkét finomító számára nem állna rendelkezésre megfelelő mennyiség. A Mol-csoport az uniós korlátozásokat, amiként eddig, a jövőben is betartja. Orosz kőolaj híján ugyanakkor a csoport finomítóinak termékkibocsátása jelentősen csökkenne, ami üzemanyaghiányhoz vezethet úgy Magyarországon, mint Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Az ellátórendszerek átalakítása lehetséges, de nem megy egyik napról a másikra. Az, hogy a Mol teljes egészében átálljon orosztól különböző olajfajták feldolgozására, 500-700 millió dollár közötti befektetést és 2-4 évet igényel - szögezi le a Mol.
