Márciusban az irányadó, januári, tőzsdei árnál több mint 8 százalékkal drágábban kaptuk a gázt az oroszoktól – számítottuk ki a KSH nemrég frissített külkereskedelmi adatbázisa alapján. A becslés alapja, hogy lapunk korábbi elemzései szerint az oroszok a magyar gáztarifa kiszámításánál mindig a Ttf-nek nevezett holland gáztőzsde két hónappal korábbi átlagárát tekintik irányadónak. Eszerint, míg márciusban – lapunk számításai alapján – az állami MVM ezer köbméterenként átlagosan 903 eurót fizethetett az oroszoknak a földgázért, addig januárban a Ttf 833 eurós átlagot mutatott.
Ha ugyanakkor eltekintünk a két hónapos csúsztatástól, márciusban a Ttf – nyilván nem függetlenül az Ukrajna ellen akkor indított orosz támadástól - minden korábbit meghaladó, 1275 eurós rekordot ért el, aminél a szintén márciusi orosz árunk közel 30 százalékkal alacsonyabb. Ugyane – kézenfekvő, de a képlet szempontjából érdektelen – összevetés szerint egy hónappal azelőtt, vagyis februárban éppenséggel orosz gázárunk haladta meg hasonló mértékben a tőzsdei szintet. Ezek a kilengések egyébként arra vezethetők vissza, hogy az oroszok hosszú távú szerződéseik keretében rendszeresen „kiegyenlítik” a tőzsdei árat.
Ez azt jelenti, hogy a nagy és gyors áremelkedéseket, illetve -eséseket ellapítva, időben elhúzva, bár összességében teljes egészében érvényesítik. Azok a politikusi nyilatkozatok, miszerint az orosz árunk a tőzsdei töredékére rúgna – amit Vlagyimir Putyin hangoztatott Orbán Viktor februári, moszkvai „békemissziója” során - vagy hogy a tavaly októbertől újrakötött, hosszú távú szerződésünk „biztosítaná a rezsicsökkentés fenntartását” – amit Orbán Viktor, Szijjártó Péter mellett a teljes kormány-, illetve Fidesz-KDNP-propagandagépezet rendszeresen hangoztat – a tények tükrében minden alapot nélkülöző, valótlan állítások. Igaz, Orbán Viktor áprilisi nemzetközi sajtótájékoztatóján a – korábban épp általuk kiemelt – orosz gázárkérdés helyett már azt nevezte fontosnak, hogy megkapjuk az orosz fűtőanyagot.
Az elmúlt másfél év brutális európai gázáremelkedésének arányait jól jellemzi, hogy a Covid-válság mélypontján, 2020 áprilisa és októbere között úgy az irányadó Ttf-tőzsde, mint orosz árunk, ezer köbméterenként még száz eurót se ért el. A tőzsdei árak megtöbbszöröződéséért a kormánypropaganda előszeretettel „Brüsszel klímavédelmi intézkedéseit” hibáztatja. Ugyanakkor szakértők ezt cáfolva nemrég kimutatták, hogy az árak elfutása alapvetően nem az EU, hanem a gázszállításait mesterségesen visszafogó Moszkva felelőssége.
A két hónapos elcsúsztatás módszerével Magyarország orosz gáztarifája lényegében további négy hónapra viszonylag nagy pontossággal becsülhető. A Ttf egy februári enyhülés és a márciusi kiugrás után ezer köbméterenként ezer és 900 euró között állt be. Április és július között tehát minden valószínűség szerint ezek a tételek vonatkoznak a magyar gáztarifára. Ez azért rendkívül nyugtalanító, mert a hazai gáztárolókat most kell télire feltölteni. Mivel a „rezsicsökkentés” miatt ennek többletköltségét nem terhelik a lakosságra, a betárolást végző, állami MVM csak idén több mint ezermilliárdos – bizonyos, egybevágó becslések szerint több ezermilliárdos – költségvetési támogatásra szorul. Ennek is tudható be, hogy a kormány most pánikszerűen eltiltotta az önkormányzatokat és az eddig jogosult vállalkozások túlnyomó többségét az alacsony hatósági energiatarifa alkalmazásától.
A szintén a KSH alapján elvégzett becslésünk szerint az MVM márciusban 338 forintot fizethetett az orosz gáz köbméteréért. Ez – szintén a tőzsdei hullámzás miatt – némi, ám borítékolhatóan csak átmeneti csökkenés februárhoz képest. Ugyanakkor az állami gázkereskedelem még mindig masszívan ráfizetéses. Az MVM ugyanis ugyanezért a lakosságtól a rezsicsökkentett áron belül csak mintegy 50 forintot kérhet. Vagyis az állami nagykereskedő minden egyes molekula megvásárlásán közel háromszáz forintot bukik, illetve több mint hatszor többet fizet a termékért, mint amennyiért – rezsicsökkentett áron – azt a lakosságnak értékesítheti.
