Takács Péter sem érti, hogyan mondhatta le heteken át a szegedi egyetem a gyermeksebészeti és a gyermektraumatológiai ellátást

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) ellátási területén, a dél-alföldi régióban április közepétől június elejéig gyakorlatilag nem volt gyermektraumatológiai, illetve sebészeti ellátás, mert az új műtő nem készült el, a régi pedig már nem kapott engedélyt. Mikor értesült erről?

Május elején, amikor az orvosi kamara alelnöke erről írt nekem.

Hogyan reagált a kamara jelzésére?

Azonnali tájékoztatást kértem, a helyi Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályától, illetve a szegedi egyetem Klinikai Központjától, hogy tulajdonképpen mi történik Szegeden. Ebből az derült ki, hogy komoly helyi ellátásszervezési hiba van. Amint megkaptam a szakhatóság, illetve az egyetem válaszát, arra kértem a tárca ellenőrzési főosztályvezetőjét, Urbán Zoltán dandártábornokot és az országos tisztifőorvost, Müller Cecíliát, hogy – miután úgy tűnik, a helyi erők nem boldogulnak ezzel az egyszerű feladattal –, adjunk nekik országos szintű támogatást. Ezt követően a dandártábornok úr és Surján Orsolya, a tisztifőorvos helyettese odautazott, hogy személyesen vizsgálják meg a szegedi körülményeket. Surján Orsolya megállapította, hogy a műtő, ahol a gyermeksebészeti beavatkozásokat kellene végezni, erre nem alkalmas. A szakhatóság nem is tehetett mást, minthogy nem adta ki a működtetési engedélyt a gyermekklinika részben felújított műtőjére. Számomra az volt a legfurcsább: hogyan tehette meg szegedi egyetem a gyermekklinika műtőjének kiesése miatt azt, hogy lemondja a gyermeksebészetet, meg a gyerektrauma-ellátást az egész régióra, miközben van másik, számos olyan műtője, ami megfelel az ÁNTSZ előírásoknak? Ezért fölhívtam a Klinikai Központ elnökét, Lengyel Csabát, és megkértem, hívja össze az ügyben érintett professzori kart, és találjanak megoldást a problémára. Ugyanis a szegedi professzorok egymással való rendezetlen vitái nem veszélyeztethetik a régióhoz tartozó gyerekek ellátását.

És mit ad Isten, néhány napon belül elő is állt a szegedi egyetem egy olyan konstrukcióval, ami a tisztifőorvosi hivatalnak is elfogadható, meg nekem is. Azóta pedig működik az új konstrukció magam is láttam azt a műtőt, amit használhatnak. Az teljesen rendben van.

A problémát jelző június elejei cikkünk után ön mégis azt posztolta: a sajtóban megjelentekkel ellentétben Szegeden és a régióban nem volt olyan gyermek, aki ne kapta volna meg az azonnali szükséges ellátást...

Ez így is van. Szegeden és a régióban is mindenki megkapta a szükséges ellátást, egy gyerek sem maradt ellátatlanul. Még ha a beavatkozás nem is konkrétan Szegeden, hanem a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ által kijelölt kórházban történt.

Még ha lett is volna a feladatra kijelölt intézmény, azt nem nevezném „azonnalinak” ha egy baleset után, a többszörös törést szenvedett gyerekével több száz kilométer kell utaznia a szülőnek…

Szeretnék tisztázni valamit: az „azonnali ellátás” egy ellátásszervezési szakkifejezés. Azt jelenti, hogy a kórházban meg kell történnie az életveszélyes, illetve a tartós egészségkárosodással fenyegető sérülések ellátásának, és stabilizálni kell a beteg állapotát. Ilyen, amikor például vérzéssel járó trauma miatt kerül be valaki az ellátórendszerbe. Ekkor az azonnali ellátás a vérzéscsillapítást jelenti, amely jellemzően már a helyszínen vagy a mentőben megkezdődik. Ez minden esetben megtörtént Szegeden is! Az azonnali ellátást követően kerül sor az úgynevezett definitív – a problémát véglegesen megoldó – ellátásra, amely akár órákkal később is megtörténhet, tehát a stabilizált, fájdalomcsillapított sérültet később látják el ugyanott, vagy a mentő akár távolabbi településre is szállíthatja, a legmagasabb szintű ellátás biztosítása érdekében.

A mostanra kialakult megoldással a műtő a gyermeksebészettől 400 méterre, egy másik épületben van. Az új helyen az orvosok nem kaptak olyan helyiséget, ahol átöltözhetnek, illetve tárolhatják, tisztíthatják a műszereket. Ezért minden egyes beavatkozás előtt-után egy bevásárlókocsival hozzák-viszik a beavatkozásokhoz szükséges anyagokat a két épület közötti több száz méteren. Ez rendben van? Nem veszélyezteti a betegbiztonságot?

Nem veszélyezteti, amíg fehér és a fekete, azaz a tiszta és szennyezett eszközök nem kereszteződnek, addig nincs fertőzésveszély. Egyébként sincs minden hazai műtő mellett sterilizáló. A Szent János Kórházat főigazgatóként üzemeltettem, ott 14 hektáron legalább 8 vagy 10 épületben volt műtétes ellátás egyetlen központi sterilizálóval. Veszélyeztettük a betegeket azzal, hogy a központi sterilizálóba vittük az eszközöket, majd utána visszavittük azokat például az urológiára?

A nagy kórházak tőlünk nyugatabbra mindenhol központi sterilizálóval dolgoznak. Jönnek-mennek a steril és nem steril eszközök, ott a higiéniás előírásokat be kell tartani. Amíg a higiénés előírásokat betartják, azaz a steril dobozokban, steril eszközök vannak, addig ez nem probléma. Szegeden pedig nyilván most lakják be a műtőt, tehát viszik magukkal az eszközöket. Egyébként az új műtőben ebédelni lehet a padlóján, egy nagyon korszerű, legmodernebb légtechnikával és orvosi eszközökkel felszerelt helyiség.

A korábbi két műtőasztaluk helyett egyet tudnak most használni a szegedi gyereksebészek. Ha ott éppen zajlik egy beavatkozás és baleset is történik, hol látják el a gyereket?

Olyan nem fordulhat elő, hogy ne tudnák a sürgős eseteket megoperálni. Az SZTE műtőblokkjában 14 műtő van, ezek közül vészhelyzetben, bármelyik megnyitható. Azaz, ha véletlenül behoznak egy sürgős esetet, akkor egy másik műtőt is a gyereksebészek és traumatológusok rendelkezésére fognak bocsátani.

Mióta intézkedett, azóta előfordult, hogy elküldtek gyereket a szegedi egyetemről?

Nem küldhetnek el senkit, a sürgős ellátásra szorulókat, aztán pláne nem. Olyan előfordulhat, hogy egy tervezhető műtétet átütemeznek a műtéti programban, de ez akkor is előfordul, hogyha éppen a normál békeidőbeli ellátás megy a megszokott helyen.

Az eredeti uniós projekt kiírásában még az szerepelt, hogy Szegeden 4,3 milliárd forintból fölhúznak egy korszerű sebészeti és traumatológiai centrumot. A projektzáróban viszont szó sincs új centrumról, pusztán megemlítik, hogy 1,3 milliárdért vásároltak új műszereket. Ön tudja mi történt időközben?

Tudomásom szerint a keret eredetileg is csak 1,9 milliárd forint volt, ám az új centrum megvalósítására a közbeszerzésen 4,7 milliárdos ajánlatot kaptak. Nem akarok Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter úr nevében nyilatkozni, de úgy tudom, hogy ő készül egy kormány-előterjesztéssel, a szegedi egyetem gyermekcentrum projektjére. (A felsőoktatás, így, a Szegedi Tudományegyetem a Kulturális és Innovációs minisztériumhoz tartozik – a szerk.)

Nem tartja elhibázottnak, hogy az egészségügyi közszolgáltatások kerültek a közalapítványi formában működő orvosképző egyetemekhez?

Klinikai központok nem kerültek ki az egészségügyi ellátásokat is szervező Belügyminisztérium irányítása alól, így a problémák ezeken a központokon keresztül megoldhatók. Egyébként meg köszönöm az orvosi kamara jelzését, hogy föltárták előttem szegedi gyermeksebészeti ellátás problémáját, hiszen ily módon sikerült megoldani azt. Azt megmondom őszintén, annyira nem vettem jó szívvel, hogy az elnök úr utána elszaladgált mindenhova, és azzal lett tele a sajtó, hogy nem történik semmi. Nyilván egy jó bürokrata módjára írhattam volna neki egy semmitmondó levelet, de az én munkamódszerem az, hogyha kapok egy szakmai partnertől egy jelzést, előbb tájékozódom, fölmérem a helyzetet, majd megoldom a problémát. Szerintem így jártak jobban a szegedi gyerekek, mintha csak a levelezgetéssel foglalkoztunk volna.