- Egyre valószínűbb, hogy a kórházban rekedt kisbabák többségéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket haza vinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza - ezt mondta lapunknak a Társaság a Szabadságjogokért Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Program vezetője. Boros Ilona szerint az, hogy a tavaly nyári, gyorsított örökbefogadási lehetőség után csak 59 újszülöttet, csecsemőt nyilvánítottak örökbefogadhatónak, azt feltételezi, hogy a többi 240, vagy még több kisbaba esetében ez azért nem történt meg, mert a szüleik valójában nem hagyták el, hanem szeretnék hazavinni őket. Álláspontja szerint a kisbabák legalább a felére igaz ez.
Tavaly július 1-én lépett életbe a kormány új, a szakemberek által sok ponton kifogásolt jogszabálya. Eszerint az örökbeadáshoz nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki gyermekét közvetlenül a születést követően az egészségügyi intézményben hagyja, és a zárójelentés kézhezvételétől számított 6 héten belül ő vagy a gyermek más hozzátartozója nem jelentkezik a csecsemőért. Akkor is ez a helyzet, ha írásban vagy jegyzőkönyvbe foglalva nem tesz külön nyilatkozatot az egészségügyi intézmény felé, hogy a gyereket onnan majd szándékában áll elvinni. Ha viszont 6 hét után örökbeadhatóak lennének, akkor nem tudni, miért van a többségük mégis kórházban hosszú idő óta. Ezért merül fel a gyanú, hogy - az 59 kisbaba kisbaba kivételével - az újszülöttek többségét látogatja a családja, haza is szeretnék vinni a szüleik, de valami vagy valaki megakadályozza őket ebben.
Hatvannégy örökbefogadás, nagy titkolózás BudapestenBoros Ilona ezzel összefüggésben elmondta: az utóbbi két hónapban hat esetben kértek segítséget kétségbeesett szülők a TASZ-tól.
- Az egyik család történetét már sokan ismerik – mondta -, a decemberben született Zoé szülei ellen hatósági eljárás indult, a kislány ezért nem kerülhetett haza születése után. Az anyánál a kisebb testi fogyatékosságát kifogásolta a gyámhatóság, ugyanis biceg, az apa pedig súlyos látássérült. A szülők lakása egyébként tiszta, mindkettejüknek van munkahelye, és nagyszülők, nagynénik, unokatestvérek is várták haza a kisbabát. Zoét ennek ellenére csak határozott ügyvédi fellépés után vihették haza szülei, miután a gyámhatóság végül visszavonta a már megindított gyermekkiemelési eljárást – fogalmazott Boros Ilona.
Egy másik kisbaba már féléves, szeptember 7-én született, ő most hétfőn költözhetett haza.
Azért élt fél évig kórházban – mondja a TASZ programvezetője -, mert születése pillanatában a családnak csak átmeneti lakhatása volt, és ugyan két héttel később már átvették új otthonuk kulcsait, ez volt az egyik érv a kiemelése mellett.
A másik az édesanya pszichés állapota, amit gyanúsnak találták a gyámhatóság emberei. Ugyan vizsgálatot nem végeztettek el sem a várandósság alatt, sem a szülés után, igazságügyi pszichológust sem rendeltek ki hozzá, mégis alkalmatlannak tartották a gyereknevelésre. Azt rótták fel neki, hogy nem együttműködő, és – a véleményük szerint - minősíthetetlen stílusban beszélt a szakemberekkel.
Bizonyíték tehát nem volt arra, hogy alkalmatlan lenne a gyereke nevelésére, mégis elszakították tőle.
Boros Ilona úgy fogalmazott: mindez azért történt, mert az anyuka nem egy halk szavú, alázatos nő, hanem olyan, aki felemelte a hangját. Megjegyezte azt is, a család lakhatása rendben van, az apát pedig kifejezetten türelmes, szeretetteljes szülőként írták le, aki gyermekét mindennap látogatta a kórházban.
Szerettük volna megismerni a gyámügyi szakemberek munkáját is irányító Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat álláspontját. Megkérdeztük, hogy
hány újszülött, csecsemő él most kórházban azért, mert a gyámhatóság nem engedi őket haza?
Milyen kritériumok, szempontok alapján hoz meg egy ilyen döntést egy gyámügyi szakember?
Milyen feltáró munka alapján hoz ítéletet, és miként ellenőrzi, hogy a gyanúja megalapozott-e?
Milyen szakember, például pszichológus segítségét kérhetik és kérik döntésük meghozatalához?
Választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára még tavaly decemberben közölte: 2024. július 1. és december 31. között 59, kórházban hagyott gyermeket nyilvánítottak örökbefogadhatónak az új jogszabály alapján. Lapunk már akkor, és azóta többször is megkérdezte, hogy mi van a többi, nagyjából 240 kisbabával, ők miért nem örökbeadhatóak, és hogyan rendezték a sorsukat? Tájékoztatást itt sem kaptunk, ahogy az ügyben illetékesnek nevezett innovációs tárcától sem.
A hosszú kórházi tartózkodás egyébként azért is különös, mert hat hét után a gyermekvédelemnek mindenképpen alkotmányos kötelessége lenne őket kihozni a kórházból, és elhelyezni a gyermekvédelmi rendszerben.
Ám nincs hova, és nincs kinek, van olyan kisbaba, aki több, mint egy évig él kórházban.
