Koncz Zsuzsa;rock and roll;LEMEZEKET FEL!;slágerlista;Korál;

Koncz Zsuzsa, Magyarország „lemezkirálynője” az 1973-as diósgyőri rockfesztiválon

Hegyi Iván: Énekesnő pepitában

Jól kezdődött az év Koncz Zsuzsa számára 1975-ben: januárban a Gyerekjátékok album címadó száma, majd márciusban-áprilisban – négy héten át – annak második dala, A város állt a Magyar Ifjúság slágerlistájának élén.

Az utóbbi szám az 1973-ban készült tévéfilmben, a Mándy Iván hasonló című művéből készült A locsolókocsiban hangzott fel először. A Gyerekjátékok LP-ről pedig azt írta a Pesti Műsor: „Ez a nagylemez – műsor. Egy est, hangverseny, amely elkezdődik, csúcspontokat ér el, befejeződik, szórakoztat, elgondolkoztatásra késztet, vagyis – ahogyan mondani szokták – keze-lába van. Elindul a Gyerekjátékok szellemes és kedves szövegű-dallamú felvételével, folytatódik A város magas rendű költészetével (»zárkózott udvarok, földig érő lányok, kivágott fiúk«).”

A Szabad Föld kritikusa nem volt ennyire lelkes: „Koncz Zsuzsa hatodik nagylemeze nem olyan jó, mint amilyennek látatlanban gondoljuk. Igaz, a bírálathoz hozzátartozik, hogy egy Koncz Zsuzsa-albumot mindig nagy érdeklődés előz meg, várunk valamit, valami különlegeset, valami egészen újat. Ezúttal hiába várunk.”

A Dunántúli Napló viszont ezzel a jövendöléssel kezdte 1975-öt: „Koncz Zsuzsa Gyermekjátékok című nagylemeze már februárban aranylemez lesz.” Az óév végén Koncz kanadai, amerikai turnén járt Koós János, Kabos László, valamint a Skorpió együttes társaságában, és az énekesnőt az Amerikai Népszava így harangozta be: „Magyarország lemezkirálynője.”

Ez azért is jelenhetett meg nyomtatásban, mert 1973 augusztusában bejelentették, hogy elfogyott Koncz egymilliomodik lemeze, a milliomos különdíjat is kapott, mint abszolút hazai rekorder. Elismerése volt bőven, mert a Pepita Oroszlán-díjat, amellyel azokat a szólistákat és együtteseket jutalmazták évente, akiknek-amelyeknek a legtöbb hanghordozója kelt el, az énekesek között 1971-től 1977-ig, hétszer egymás után Koncz vehette át.

Fölényére jellemző volt az 1976-os sorrend: 1. Koncz 457 819, 2. Kovács Kati 158 982 (a különbség 2,87-szeres), 3. Korda György 123 405 (3,7). A zenekaroknál ellenben nüanszok döntöttek: 1. Fonográf 261 480, 2. Omega 261 316, 3. LGT 223 437.

Ezzel együtt Koncz nem énekelt 1975-ben a táncdalok minden év elején megrendezett seregszemléjén, a Made in Hungaryn. Kérdezték, miért nem. „Azért, mert nem hívtak – válaszolta. – Nem tudom, mi alapján döntik el, ki szerepelhet ezen az eseményen.” Távollétében kollégáinak egyike találkozott egy régi szerelemmel, mások nehezen vettek búcsút a boldogságtól, bár vigasztalta őket sok kedves barát.

Koncz a mellőzéstől éppenséggel nem omlott össze, inkább próbálni kezdett Balázs Fecóval, Brunner Győzővel, Kozma Andrással és Makrai Pállal, azaz a Korállal, amely kifejezetten köréje szerveződött. A tavaszra már minden klappolt, így az Erkel Színház márciusi programjában az volt olvasható: 15-én Bánk bán, 16-án Lammermoori Lucia, 17-én Koncz Zsuzsa és a Korál.

Majd a nyáron arról számolt be a korabeli Népszava: „A Balaton szabadtéri slágercsemegéje Koncz Zsuzsa és együttese, a Korál fellépése volt.” A zenekar persze saját nótákkal is próbálkozott, első nagy sikerét a Hazafelé című Balázs–Földes (Hobó)-szerzeménnyel aratta. (Még ma is a fülben cseng: „Elfogynak mind a színek, / dobognak mind a szívek, / s betakar az éj tengere kékjével…”)

Brunner azért megjegyezte: „Könnyebb lenne a dolgunk, ha Koncz Zsuzsa Korál-számokat is énekelne.”

Ám ő a zeneszerzők tekintetében megmaradt Szörényi Leventénél, Tolcsvay Lászlónál, Móricz Mihálynál, Bródy Jánosnál, míg a szövegírókat illetően a Gyerekjátékokat követő – sorrendben hetedik – nagylemezén Bródyt felváltotta Arany Jánossal, Csokonai Vitéz Mihállyal, Devecseri Gáborral, József Attilával, Nagy Lászlóval, Radnóti Miklóssal, Weöres Sándorral, és a március 15-én kiváltképp aktuális Petőfi Sándorral. Kertész leszek című albuma az elejétől a végéig verslemez volt, és a válogatás a legkevésbé sem igazolja napjaink penetráns propaganda púderét a „hazaáruló” Konczról.

Majd következett a nyolcadik nagylemez, a Ne vágj ki minden fát! Még mindig 1975-ben. Felfoghatatlan vagy sem: bizony már fél évszázaddal ezelőtt.