Az Orbán-interjú dilemmája: ezek a profi hangnemváltások cinizmust jeleznek

Orbán Viktor miniszterelnök szilárd autoriter hatalma vakító fényében hosszú évekig úgy gondolta, amennyire lehet, kerüli a nyilvánosságot, legyenek szónoklatai kivételes, ünnepi események, a kisajátított közrádióban meg hetente üzen útmutatót az országnak. Ellenzéki orgánumoknak pedig semmiképpen nem nyilatkozik, hiszen azok nem részei az ő Magyarországának. Most azonban veszedelmes kihívóra akadt, aki szintén alkalmas a népvezér szerepére. Kénytelen volt hát kilépni barlangpalotájából, újra mutogatni magát ahol csak lehet, meggyőzni az embereket, hogy ő a szebb, emberibb hangú, felkészültebb, tapasztaltabb vezető, s csak ő képes kormányozni kis hazánkat.

A váratlan versenyhelyzetben úgy döntött, időnként tesz kirándulásokat az ellenzéki (vagy nem elkötelezetten kormánypárti) oldalra is, hátha ott is elbizonytalanít megnyerően intelligensre hangolt személyiséggel pár ezer szavazót. Talán ő sem számított arra, hogy e látogatásokkal a véleményformáló ellenzéki közegben zavart, mi több, megosztottságot okoz. Mert itt nem annyira kijelentései kerültek a reflexiók fókuszába, mint maga a tény, hogy valakiknek interjút adott. Miért hívták meg? Miért ültek le vele egy asztalhoz? Miért épp oda ment, ahova? Miért ilyen kérdéseket kapott, és nem másokat? Mennyire voltak engedékenyek vele? Az orgánumok és a műsorvezetők kerültek erkölcsi górcső alá.

Annak idején, Orbán első kiruccanása után az ÖT csatorna és Hont András esett át alapos vizsgálaton, két hete az ATV-n és Rónai Egonon volt a sor. Utóbbi interjúra a Mérleg című, fontos közéleti szereplőket, politikusokat megszólaltató műsorban került sor. Már a beszélgetésre azonnal reagáló Partizán adása is egy kis morális-kollaborációs szaglászással indult az ATV helyéről, Rónai Egon személyiségéről, de ez elég gyorsan zárójelbe került. Később ismert közéleti szereplők, szakértők is véleményezték a műsort. Majd jött Bruck András író, publicista Facebook-kirohanása (az ATV és Rónai is érdektelen, rendszerbe tagozódott, a műsorvezető biztos büszke az adásra, pedig főbe kéne lőnie magát vagy lemondania). Természetesen ezek a reflexiók is kritikai megjegyzéseket szültek. Szóval, jól helyretettük egymást. Orbán vigyoroghat.

Nem hiszem, hogy a demokratikus oldalnak efféle perpatvarokra kéne pazarolnia energiáit. Mindenki számára világos, hogy a médiavilág összetett képződmény, sokféle funkcióval. Még az is kompromisszumokra kényszerül benne, aki csak a saját szellemi-erkölcsi buborékjához kíván szólni. De ha ennél szélesebb nyilvánosság előtt akarja befolyásolni egy ország közéletét, elkerülhetetlen a manőverezés, bizonyos kényszermegalkuvások elfogadása. Már csak azért is, mert meg kell teremteni az országosnak szánt médium működésének anyagi hátterét. Ami az audiovizuális médiában, főleg egy tévécsatorna esetében, nem kis összeg. A rendszer, az érdekcsoportok dinamikája sokszor meghökkentő, nem tisztes kispolgári gyomornak való megoldásokat produkál. Ezekben gyakran inkább vállalkozói cinizmus, és nem átgondolt politikai alkuk játszanak szerepet. A mai világunkban egyetlen alkalmazott sem tudhatja pontosan, mitől sikeres a cége, mennyire keveredik kényes ügyletekbe. A lelkes szurkoló pedig akkor is drukkol csapatának, ha tudja, korrupt figura lett az elnöke.

Ha nem akarunk teljesen kivonulni ebből a világból, ha nem célunk megdönteni az alapjai szintjén egy rendszert, csupán nem tetsző kinövéseit nyesegetjük, akaratlanul is alkalmazkodunk. Amit biztosan ismerünk, az a nekünk nyújtott szolgáltatás, és annak minősége. A médiánál, például az ATV-nél maradva: ez egy liberális szellemű csatorna, amely a jelenlegi helyzetben, bizonyos szinten a közmédia funkcióit látja el a tájékoztatásban. Igaz, nem teljesen pártatlanul, demokratikus értékeket képviselve. Háttérműsoraiban kritikával illeti a kormány autoriter jellegét. Ebbe a profilba beleillik a miniszterelnök meghívása. Ha nem utasítjuk el rendszerszinten, mégiscsak a mai magyar parlamentáris demokrácia választott, legfőbb közéleti méltóságáról van szó. Megszólaltatása csupán tájékoztatást jelent és nem politikai támogatását. Ezeknek az interjúknak a nemzetközi gyakorlatban is általában hivatalos, ha úgy tetszik, tiszteletteljes a hangütése, Nincs igazi vita, a cél a politikus álláspontjának minél pontosabb megismerése. Ezt szolgálják a kérdések, a belekérdezések. A pontosítást. Egy miniszterelnököt (hacsak ő nem akarja) nem lehet zavarba hozni. Feláll és kimegy, nem egyenes az adás.

A kifejtett álláspontból, annak esetleges ellentmondásaiból viszont le lehet vonni következtetéseket, lehet kritikailag értékelni őket. Ha ez megtörténik más műsorokban, nincs szó propagandáról. És mindezek alapján Rónai interjúja rendben volt. Nem ingatta meg ellenzékiségünket. És mivel az ATV is hírt ad róla, bemutatja, hogyan beszél Orbán más, kormánypárti fórumokon, milyen, amikor uszít, alkalmi intellektuális nyájassága sem téveszthet meg. Ezek a profi hangnemváltások cinizmust jeleznek.