„Nem szabad némának és tétlennek maradni, amikor a magyar kormány az agresszor pártját fogja egy szörnyű háborúban”

A 2026-os választás lesz a felénk közelítő háború előtti utolsó választás – hökkentette meg Orbán Viktor miniszterelnök a közvéleményt nemrég egy kecskeméti rendezvényen. A Fidesz minden jel szerint – a maga bizarr átértelmezésében – a jövő évi választás fontos témájává szeretné tenni az ukrajnai háborút, ahogyan azt – eszközökben nem válogatva – az előző parlamenti választási kampányban is tette. Mégpedig a saját szempontjából sikerrel. Kérdés, teljesen ugyanaz történik-e, mint négy éve, vagy akadnak különbségek az akkori és a mostani fideszes propaganda között.

Magától értetődő – kezdte Mikecz Dániel politológus –, hogy a politikai közbeszéd és a kampány egyik kiemelt ügye egy olyan háború, amit a legnépesebb szomszédos ország vív egy terjeszkedő atomhatalommal szemben, és ami így sokak számára okoz félelmet, aggodalmat. A Fidesz tapasztalata az, hogy sikeres a „szorongás-menedzsmentben”, kormányzati pozícióból különösen hatásos tud lenni a védelemre, a békére vonatkozó ígéret. Az idő múlásával azonban természetes, hogy egyre kevésbé foglalkoztatja a közvéleményt a háború. Ezért van szüksége a Fidesznek arra, hogy emelje a tétet, fokozza a háborús fenyegetés érzését. A 2024-es európai parlamenti választás során már az atomháború képével illusztrálták a közmédiában a háborúról szóló beszámolókat – idézte fel a politológus.

Más témákhoz hasonlóan a Fidesz a politikai tér felosztására is használja az ügyet. Így lesznek a kormány és szövetségesei békepártiak, politikai ellenzékük – vagy csupán kritikusaik – háborúpártiak. A felosztás már a 2022-es választás során megjelent, akkor azonban elsősorban a magyar ellenzéket és annak miniszterelnök-jelöltjét, Márki-Zay Pétert vádolták azzal, hogy támogatják az ukrajnai háborút. Mostanra azonban kibővült a „háborúpártiak” köre, beletartoznak az Orbán Viktor oroszbarát külpolitikáját bíráló európai vezetők is. A békepárti/háborúpárti felosztás nemzetközi kiterjesztését Donald Trump győzelme tette lehetővé a magyar miniszterelnök számára, aki így hivatkozhat arra, hogy Amerikával van egy platformon.

Mikecz Dániel szerint a közvetlen veszélyérzet tompulásához más tekintetben is alkalmazkodott a Fidesz. Kiterjesztette a fenyegetettség forrását, így az ma már nem csupán a háború vagy az országot abba belesodró ellenzék, ahogy a 2022-es választási kampányban volt. A ciklus elején már az Oroszország elleni EU-szankciók is bekerültek ebbe a körbe, majd a megtámadott országból, Ukrajnából lett kvázi agresszor. Bár a Fidesz kommunikációjában már 2022-ben is megjelent Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, mint aki be kíván avatkozni a választásokba, időközben még hangsúlyosabb ellenségkép lett Ukrajna. Az ukránok mint maffiózók vagy mint a magyar emberek adataival visszaélni kívánó informatikusok jelennek meg. Az ukrán érintettség, titkosszolgálati kapcsolat vádjával kívánta a Fidesz hitelteleníteni a Tisza Pártot is – emlékeztetett egy másik aspektusra Mikecz Dániel.

Miközben a magyar kormány a gazdasági bajokért is jelentős részben az orosz–ukrán háborút igyekszik felelőssé tenni, a Policy Solutions tavalyi állapotokat tükröző kutatása azt mutatja, hogy e törekvés nem valósult meg maradéktalanul. A korábbinál kevesebben adtak hitelt a Fidesz magyarázatának: a válaszadók majdnem fele (49 százalék) úgy ítélte meg, hogy a magyar gazdaságra a magyar kormány van a legerősebb hatással. Második helyre kerültek holtversenyben a multinacionális cégek és az Európai Unió (31 százalék), és csak ezt követte az orosz–ukrán háború (30 százalék).

A Fidesz persze továbbra is mindent elkövet, hogy a háborút és annak következményeit a kormánypárt számára kedvező módon értékelje a közvélemény. Szintlépest jelentett ebben az a kiadvány, amely formailag a Bors mellékleteként jelent meg, és amelyet országszerte terjesztettek, a falvaktól Budapestig. Ennek első oldalán a Mikecz Dániel által is említett atomrobbanás képe fogadja az olvasókat, körülötte traumatizáló jelszavak sorakoznak: „Európa a háború felé tart”; „Ne vigyék háború a gyerekeinket!”; „Nem akarunk koporsókat látni!”; „Horvátországban már sorozzák a 18 éveseket”; „Ez nem a mi háborúnk!”. Baranyában egy asszony nem volt hajlandó kézbesíteni a kiadványt. „Bár már évek óta háborús vészhelyzet van Magyarországon, semmilyen tájékoztatás nem hangzott el, mit tegyünk, ha kitör a háború” – hívta fel a figyelmet az asszony egy nehezen megmagyarázható furcsaságra, amikor a Népszavának nyilatkozott.

Mások máshogyan próbálnak szembeszállni az állami propagandagépezettel. Például aláírásgyűjtéssel, az ukrán nemzeti színű jelvények viselésével, a szolidaritás másfajta megnyilvánulásaival, vagy éppen segítségnyújtással: akár azzal, hogy gondoskodnak a hozzánk érkezett menekültekről, akár azzal, hogy segélyszállítmányokat visznek Ukrajnába. A segítségnyújtók közé tartozik Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője. Holott köztudott, hogy a kormány bosszúhadjárata miatt saját egyházának még megmaradt intézményei is rendkívül nehéz helyzetben vannak.

Nem szabad némának és tétlennek maradni, amikor a magyar kormány az agresszor pártját fogja egy szörnyű háborúban – mondta lapunknak Iványi Gábor. A háború borzalmas részleteit jól ismeri, hisz külön erre a célra gyűjtött adományokkal többször is járt Ukrajnában. Nem a bombázásoktól mentesült Kárpátalján, hanem a szomszédos ország távolabbi vidékein, egyebek között a donyecki területen lévő Andrijivkában, abban a Bahmuttól nem messze fekvő faluban, amit az orosz hadsereg a földdel tett egyenlővé.

Minden nőt, akit lehetett, elkaptak és megerőszakoltak. Agyonlőtték a fiúkat, akik nem adták oda időben a mobiltelefonjukat. A túlélők azon keseregtek, hogy olyasmit éltek át, amit az idősek még a német megszállás idején se tapasztaltak – számolt be megrázó élményeiről Iványi Gábor.

Schmidt Mária, a Terror Háza múzeum főigazgatója (egy bizonyíthatóan hamis tanúvallomás alapján) korábban arról értekezett, hogy Bucsában az oroszok nem követtek el tömegmészárlást, a halottakat utólag az ukránok szállították oda. – Bucsában is jártam, és beszéltem emberekkel, akiknek halottaik voltak ott. Egy lány a szétlőtt arcú anyját csupán a kezéről ismerte meg – folytatta Iványi Gábor. Felfoghatatlannak tartja, hogy valaki erre azt mondja, megrendezett jelenet volt.

A lelkész szerint mindenkiben tudatosítani kellene: a Magyarország által vásárolt orosz gáz és olaj is hozzájárul ahhoz, hogy Oroszország finanszírozni tudja a háborút.

Sokáig nem lehet félelemben élni

Azt, hogy valaki „békét hoz”, Krisztus óta bárki büszkén és hatékonyan tudja alkalmazni a propagandában – hangsúlyozta Sik Endre szociológus.

Mit jelent pontosan az a kifejezés, hogy „háborús pszichózis”?

Egy politikus számára, aki félelmet és bizonytalanságot akar kelteni, leegyszerűsített formában annyit jelent, hogy háborús veszéllyel fenyegeti az embereket. Feltételezi, hogy ennek köszönhetően a választók rá fognak figyelni, és elhiszik neki, hogy védelmet nyújt, ha pedig felsorakoznak mögé, vele – és csakis vele – együtt képesek elhárítani a veszélyt. Hasonlít ez az atyaszerephez: az atya, aki megvédi az ő gyermekét minden bajtól. És az apának tényleg feladata, hogy megvédje gyerekét minden bajtól. Az ilyen politikus társadalmi szinten is valami hasonlót szeretne eljátszani.

A kollektív tudatra – amennyiben létezik ilyen – hogyan hat a háborúval való állandó riogatás?

Általában is durvul a közbeszéd, több az idegesség. Ezen a helyzeten biztosan nem javít. Másrészt az is egész biztosan kijelenthető, hogy néhány extrém kivételtől eltekintve az emberek alapvetően békét akarnak. Ezért szívesen hallgatják, ha azt mondják nekik, hogy a háborút el kell kerülni, a békéért mindent meg kell tenni. Ezzel úgy lehet visszaélni, ha a politikus nem beszél arról, hogy milyen békét szeretne, milyen áron. De azt, hogy valaki „békét hoz”, Krisztus óta bárki büszkén és hatékonyan tudja alkalmazni a propagandában.

Akkor is, ha ez a bizonyos propaganda már évek óta folyik?

Az eddig érvelésemből következik, hogy ez még most is hatásos lehet. Még akkor is, ha sokáig nem lehet félelemben élni. Az emberek megszokják, eltompulnak, növekszik a tűrésküszöb. A kérdés az, hogy a politikus mit tud hozzátenni konkrétumként. Mit tud ténylegesen tenni a békéért? Orbán Viktorról például azt azért senki se hiszi el – leszámítva azokat, akik istenítik –, hogy személyesen fogja elhozni a békét. A miniszterelnök ezért úgy kommunikál, hogy ő abba a táborba tartozik, amelyik képes megvalósítani a békét Ukrajnában. Ha bejön, akkor az nagy nyereség lesz neki, de a választásig ez aligha fog kiderülni. Ráadásul az se biztos, hogy bejön. Ebben a játékban ugyanis Zelenszkij ukrán elnöknek és az Európai Uniónak nem akarnak lapot osztani. Márpedig azt nagyon valószínűtlennek tartom, hogy nélkülük Putyin és Trump tartós békét teremthet. Szóval, lesz még dolguk a propagandistáknak, hogy csiszolgassanak a kommunikációs technikán.