Nem a forralt bor drága, hanem a rendszer – Idén is sokkoló árakkal jöttek a budapesti karácsonyi vásárok, az erős forint hatása nem látszik

Idén is nagy felháborodást keltettek a budapesti karácsonyi vásárok nagyon magas ételárai. Ön szerint miért ennyire drága a forralt bor, a kolbász vagy a lángos, azaz mennyire reálisak ezek a jelenlegi árszintek?

Magyarországon sokszor nem azért magasak az árak, mert túl nagy a kereslet. Itt az a probléma, hogy kevesebb emberen szeretnék sokan megkeresni ugyanazt a pénzt, amit máshol sokkal nagyobb forgalomból lehet. Ráadásul itt egy 27 százalékos áfával számolunk, ami nemzetközi viszonylatban sok. Ezért van az, hogy például Madridban az árak az itthoniakkal vannak egy szinten – vagy azok alatt. Egy belvárosi férfi fodrász ott 15 euróért (5700 forintért) vág hajat, itthon a Nagykörúton 7500 forintért. A hatékonyság hiánya, a kisebb vásárlóerő bizonyos esetekben felfelé nyomja az árakat. Hiszen ha egy francia pék tudja, hogy elad aznap 100–200 darab terméket, akkor a fix költsége azon fog eloszlani, és lehet, hogy neki többe kerül a rezsi és az alkalmazottai bére, de a fajlagos költsége kisebb lesz, hiszen több kiflit ad el. Nálunk a bérek vásárlóértéke meglehetősen alacsony, ezért a fogyasztás sem magas.

A turistáknak sem lehet mindent eladni, bár egyre többen vannak Budapesten.

Sokan jönnek ide, de Bécsben például sokkal több a turista, és többet is költenek, oda a magasabb jövedelműek utaznak nagyobb számban. Olvastam, hogy az egyik bécsi karácsonyi vásárban az egyik magyar árus csinálja a legnagyobb forgalmat úgy, hogy jobb árat ad, mint itthon, Budapesten a magyarok.

Vendégként igazából mindenhol – éttermekben, fesztiválokon – azt érezzük, hogy elszálltak az árak, nem hiába érzékelik a valósnál, illetve a hivatalosnál magasabbnak az emberek az inflációt.

Ez így van, és okkal. Ráadásul ha az átlagfizetéseket megnézzük, úgy, hogy levesszük a felső és az alsó 10 százalékot, akkor látjuk, hogy az átlagemberek az átlagos fizetésükből kevesebb dolgot tudnak megvenni, mint egy nyugat-európai. Ott a lakhatási és rezsiköltségek magasabbak, de a fizetéshez képest az élelmiszerek, az étterembe járás, a különböző szolgáltatások alacsonyabbak, mint itt.

Mennyire indokoltak a további áremelések?

A költségnyomás miatt indokoltak az áremelések. Ha bárkit megkérdezek, azt mondja, hogy tud nőni bevételi oldalon, de a költségei sokkal jobban nőnek, és megeszik a profitot. Mindenki szeretne ugyanannyit keresni, mint mondjuk korábban, ezért emeli az árakat. De emiatt aki megveszi a drágább szolgáltatást vagy terméket, magasabb bért akar, és ez a magasabb bérnyomás megjelenik máshol, és így tovább, és így tovább.

Vannak ugyan hatósági árak, a kormány 30 alapvető élelmiszer árát mesterségesen tartja egy alacsony szinten, ugyanakkor a közúti fuvarozás árát 50–70 százalékkal megemelték januártól. Miután semmi sem repül be az ablakon, a szállítmányozás pedig jelentősen drágulni fog, és ez minden termék árába beépül.

Kiket sújt ez leginkább?

Minél drágább a termék, annál elenyészőbb a fajlagos szállítási költsége, tehát egy kamionnyi aranytömb esetében minimális, de egy kamionnyi tejnél vagy kristálycukornál már számottevő tétel. Vagyis annak az ára emelkedik nagyon, amit a legszegényebbek vesznek meg. Az alacsony értékű termékek jelentősebben drágulnak majd, mint a luxuscikkek, emiatt a kispénzűek még magasabbnak érzik majd az inflációt.

Segíthet a helyzeten az erős forint? Látszik már, hogy olcsóbbá váltak az import alapanyagok és italok?

A vendéglátásban és az élelmiszer-importban egyelőre alig érződik az erős forint hatása. Az elmúlt másfél évtized rendkívül ingadozó árfolyamai után az importőrök óvatosak, jellemzően továbbra is 400–420 forintos euróval kalkulálnak, mert nem bíznak abban, hogy a mostani erősödés tartós marad. Emiatt a kedvező árfolyam csak késve épül be a beszerzési árakba – várhatóan inkább jövőre. Két szempontból viszont károsnak tartom az erős forintot. Az egyik, hogy exportoldalon kevesebb pénzt kapunk, tehát a külkereskedelmi mérleg romlik, a másik pedig, hogy az államháztartásra nagy terhet ró, mert magas kamattal és drágán finanszírozzuk az államadósságot. Miközben mindenki az MNB-ből eltűnt 500 milliárdról beszél, az csak kis része a valós Matolcsy-örökségnek, ugyanis sokkal több hiányzik, konkrétan az az 5–6 ezer milliárd forint. Ennyit a leértékelő árfolyampolitika miatt a magas kamatokra fizetett ki az ország. Emellett eltörpül a korábbi árfolyamnyereség, ami elvakított sokakat. Ráadásul ezt a temérdek pénzt most lehetne gazdaságélénkítésre is fordítani.

Jövőre sokkal alacsonyabb inflációt prognosztizálnak. Élelmiszer-kereskedőként, vendéglátóipari beszállítóként ezt reálisnak tartja?

Tartok tőle, hogy megint ördögi körbe kerülünk. Szükség van egy erős devizára, de miért van szükség hirtelen egy ennyire erős devizára – ezt nem értem. Jövőre állítólag csökken az infláció és két kamatvágás van beárazva, ahhoz képest, ha megnézem a környező országokat, és hogy jelentős kamatfelárat fizetünk, azon töprengek, hogy mi olyan dolgot tudnak az MNB-ben, amit én innen nem látok. Számomra ez furcsa.

Más lesz idén az év végi ünnepi kosárban? Milyen az idei karácsonyi szezon, mi változott?

Tavaly az utolsó két hónap olyan erős volt, mintha a tartalékaikat is piacra vitték volna sokan. Idén visszaálltunk a normális kerékvágásba, nincs kiemelkedő vásárlási roham, a vendéglátóegységek kiegyensúlyozottabban üzemeltek. A december viszont nagyon pörög, a vendéglátásban és a kiskereskedelmi érdekeltségünkben is ezt látjuk. A Culinaris prémium élelmiszer-kereskedelmi márka, innen egyelőre a magasabb jövedelműek költéseire látunk rá.

Az év végi időszak kulcsfontosságú a vendéglátásban. Milyen termékek fogynak most nagyobb mennyiségben?

Idén markáns új trendet nem látok, az alkoholpiac felpezsgett, pezsgőből hagyományosan az utolsó két hétben adják el az éves mennyiség 70–80 százalékát. Már nagyon kevés van hátra az évből, sok kereskedőtársamat megmentette az utolsó két hónap pluszbevétele. De aki bajban volt az első tíz hónapban, az ott is maradt.

Tele vagyunk tárgyakkal, ajándékként népszerűbbek lettek esetleg a különleges élelmiszerek?

Határozottan igen. Soha nem látott mennyiségben értékesítik most üzleteinkben a 20–50 ezer forint értékű ajándékkosarakat mindenféle földi jóval. És valóban, régen az érték a ruha volt, de ma már ömlik ránk minden, a jó minőségű élelmiszer viszont olyan ajándék, amit szívesen kap mindenki, és amivel nem lehet mellélőni.

Még messze a nyár, de az már kiderült, hogy 2026-ban is lesz Sziget Fesztivál. A Chef Market révén közvetlen kapcsolata van a fesztiválokra kitelepülőkkel. Hogy látja, mitől került válságba a fesztiválpiac, kis híján a Szigetet is elnyelte?

Minden felgyorsult, könnyen emészthető, azonnal befogadható élményeket keresnek a fogyasztók. Ma elmegy az ember a Budapest Parkba, és 6 ezer forintért kap egy ötórás fesztiválélményt. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy fesztivál, olyat kell tudnia, amit más nem tud megadni, amiért érdemes ott lenni, oda utazni. Vannak magyar fesztiválok, mint az Ozora vagy a Fishing on Orfű, amelyek megtalálták a közönségüket, és vannak olyanok, amelyek elhúztak a Sziget mellett, aminek pedig komoly időbeli előnye volt sokuk előtt.

Gerendai Károly visszatérésétől mit vár?

Egyelőre nagyon nagy kérdés szerintem, hogy ha az eddigi csapattal megy tovább, ők egy tulajdonosváltástól képesek-e többre, jobbra, másra. Ez a gárda ugyanis lényegében bezárta a Voltot, a Balaton Soundot, és igazából a Szigetet is, ami jövőre nem lett volna, ha nincs Gerendai. Az biztos, hogy még most is lehet sikeres nagy fesztivált csinálni, erre van több külföldi példa, de különlegesnek kell lenni. Az biztos, hogy a piac nagyon drukkol a Szigetnek.

Választás előtt áll az ország. Hogyan látják az üzleti körök a különböző forgatókönyveket, és milyen hatással lehetnek ezek a piacra?

Az egyik irány, hogy a jelenlegi kormányzat marad, ami a piac számára – bármennyire is furcsa, amit mondok – pozitív, mert kiszámítható. Ha az ellenzék nyer, az kiszámíthatatlan, mert nincs tapasztalat, hogy ők hogyan vezetik az országot. Ha a jelenlegi kormánypárt nyer, az abból a szempontból viszont negatív, hogy az uniós kiegyezés esélye, a befagyasztott uniós források lehívása a nullához közelít. A másik verzióban, tehát ha leváltják a szavazók a jelenlegi kormányt, akkor az unióhoz jobban közeledő, barátibb kormányunk lenne, és – ugyanúgy, mint Lengyelországban – az uniós összegeket lehívhatnák. Mindkettőnek van tehát negatív és pozitív üzenete a piac számára. Nagy kérdés, hogy mivel számol az MNB, a jelenlegi kamatszintek ugyanis nem ösztönzik a gazdaságot. A fogyasztás nem igazán erős, szükség lenne alacsonyabb kamatra, amit most csak mesterségesen, támogatásokkal biztosítanak, ami a költségvetésnek extra kiadással jár. Egy egészségesen működő gazdaságban nem kellene támogatni engem, ha hitelképes vagyok. A magyar költségvetés a fogyasztásra épül, ezért 27 százalékos az áfa, de az emberek jövedelmét megeszi az infláció, illetve nem költenek, vagyis hiába nyomja a gázt a kormányzat, nincs üzemanyag, nem megy a motor.