„Fel kellene ébredni” – Méltó fizetésre és jó egészségügyre várnak a magyar nők, ehelyett családpolitikát kapnak az Orbán-kormánytól

A nők biztonságot és jó egészségügyet várnak, a férfiak által dominált döntéshozók családpolitikát adnak nekik – ezt a következtetést vonta le a Magyar Nők Szövetsége abból a reprezentatív kutatásból, amelyet tavaly november elején készített a Forrás Társadalomkutató Intézet a megbízásukból.

A felmérés a magyar társadalomban tapasztalható nemi különbségeket vizsgálta, figyelmet fordítva a mindennapi problémákra. Milyen különbségeket tapasztalnak például a bántalmazás terén, és hogy eltérnek-e a két nem politikai attitűdjei a női politikai képviselet megítélésében.

„A jelenlegi kormány értelmezésében a családpolitika egyenlő nőpolitikával, de ez egyáltalán nem igaz. A pártoknak fel kellene ébredni, hogy létezik nőpolitika, és foglalkozni kell vele” – mondta el a Népszavának a kutatást értékelve Alföldi Andrea, a Magyar Nők Szövetségének elnöke.

– ezt egy ötös skálán a nők 54 százaléka értékelte a legmagasabbra. Ezzel szemben a férfiak közül „csak” minden negyedik, akinek ilyen súlyosan van jelen az életében ez a kérdés. A helyzet akkor sem sokkal jobb, ha azokat is hozzászámoljuk, akik csak 4-esre értékelték ennek a nehézségnek a jelentőségét – így a férfiak 51, a nők 61 százaléka küzd a megélhetési gondokkal saját bevallása szerint. A férfiak problématérképén az egészségügy helyzete szerepel az első helyen, ami 72 százalékot érint (vagyis 4-est vagy 5-öst adtak erre a skálán) és ez az érték a nőknél ugyanilyen magas (de még így sem első). Ugyanakkor az is látszik, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés nehézségei súlyosabban érintik a nőket, 71 százalékuk számolt be róla, hogy jelen van ez a probléma a mindennapjaikban, szemben a férfiak 57 százalékával.

A nőgyógyászati ellátást a felmérésben résztvevők összességében 2,2-re értékelték, de ez esetben nem várt módon tér el a két nem pontszáma, ugyanis a férfiak a kritikusabbak: ők 1,8-as „osztályzatot” adtak, míg a nők 2,5-öt az ötös skálán. A szülészetek megítélésénél is hasonló eredmények születtek: a 2-es átlag a férfiak 1,8-as és a nők 2,1-es értékeléséből jött össze, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy utóbbiak már belenyugodtak az ellátás színvonalába. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a társadalom fele szívesen venné, ha a nőgyógyászati ellátásban tapasztaltakról a politikában is beszélnének. Alföldi Andrea számára a legmeglepőbb eredmény az volt, hogy

Hasonló volt a helyzet abban a kérdésben, hogy szavaznának-e női országgyűlési képviselőre – erre a férfiak 91 százaléka válaszolt igennel, ami szintén magasabb, mint a nők pozitív válaszadási aránya.

„Az ember azt gondolná, a nők nagyobb arányban szavaznának női politikusokra. Az az érzésem, hogy a két évvel ezelőtti kegyelmi botrány hatásait láthatjuk ezekben a számokban, ami jelentős csorbát ejtett a női politikusok hitelén, különösen a saját nemük körében” – vélte Alföldi Andrea. Arra a kérdésre, hogy inkább előnyös vagy inkább nem előnyös, ha az ország köztársasági elnöke nő, a válaszadók fele azt mondta: nem számít a nem. Ugyanakkor 28 százalék szerint igenis előnyös, ha nő tölti be a legmagasabb közjogi méltóság pozícióját, ennek ellenkezőjét csak 7 százalék gondolja, 15 százalék nem válaszoló mellett.

eleve kevesen képviselik a nemet a döntéshozói szinteken. Pedig ez többség szerint nincsen így rendjén – a válaszadók 61 százaléka szerint több női politikusra lenne szükség és csak minden tizedik ember gondolja, hogy a jelen helyzet pont megfelelő.

A kutatás eredményei arra is rámutatnak, annak ellenére, hogy a Fidesz különösen büszke a családpolitikájára, amely elsősorban a gyermekvállalás ösztönzését célozza és az anyákat jutalmazza,

A válaszadók 35 százaléka szerint a jelenlegi magyar politika egyáltalán nem foglalkozik a nők problémáival, további 24 százalék pedig kettessel értékelte a döntéshozók munkáját. Csupán 3 százalék adott ötöst, szerintük nagyon sokat foglalkozik a politikai vezetés a nők gondjaival.

A kormány munkájával kapcsolatban ennél is kritikusabbak az emberek: 54 százalék szerint a kormány inkább hátráltatja a nőket érintő ügyek megoldását, nem elősegíti azokat. Márpedig tízből hat válaszadó szerint igenis szükség lenne nőkre koncentráló politikára Magyarországon.

Több mint negyedük szerint (26 százalék) a családpolitika területén lenne a legnagyobb szükség a cselekvésre, de kevéssel marad el ettől az erőszak elleni fellépés ügye (23 százalék), és az egészségügy helyzete (22 százalék).

Nem kevesebb, mint az összes megkérdezett 45 százaléka számolt be arról, hogy volt már olyan párkapcsolatban, ahol a partnere érzelmileg bántotta – a nők 60, a férfiak 28 százaléka mondta, hogy élt át ilyesmit. Ennél is megrázóbb, hogy a nők negyede, a férfiaknak pedig 20 százaléka szenvedett már el fizikai bántalmazást párkapcsolaton belül, a nem válaszolók aránya mindkét nem eseteben magas (6 és 7 százalék). Ugyanakkor, mint arra Alföldi Andrea felhívta a figyelmet, a többség egyáltalán nem bízik abban, hogy segítséget kap, ha ilyesmi történik vele. A nők 46 százaléka szerint nagyon nehezen, további 18 százalékuk szerint pedig nehezen érhető el a segítség ilyen esetben, a helyzet a férfiak megítélése szerint sem sokkal jobb. A rendőrséggel szembeni bizalom, ha lehet még ennél is siralmasabb képet mutat: a nők 47, a férfiak 49 százaléka nem bízik abban, hogy a családon belüli erőszakos eseteket komolyan vennék.

„Mindez azt jelenti, hogy az államba vetett hit alapjaiban rendült meg. Ezt eddig is sejtettük, de most már bizonyítékunk is van rá. Most már biztos, hogy ezek az egész társadalmat érintő súlyos problémák, nem csak a nőszervezetek vesszőparipái” – mondta Alföldi Andrea, és hangsúlyozta: bárki is alakíthat legközelebb kormányt, azonnal fel kellene állítania egy nőügyi egyeztető tanácsot, amit korábban a Fidesz megszüntetett.

„A másik halaszthatatlan ügy, az Isztambuli Egyezmény aláírása és ratifikálása lenne, amivel kapcsolatban évekig hitegettek bennünket, majd 2020-ban egyértelművé tették, hogy ez nem fog megtörténni. Ez azért is kulcskérdés, mert az egyezmény nem csak a nők elleni erőszakra vonatkozik, de a gyermekvédelmi kérdésekre, és az időskorúak védelmére is. Ha az állam megfelelne az ebben előírtaknak, akkor működnének azok a rendszerek, amelyek a terület átláthatóságát biztosítják, és megerősítik a civil szervezetek pozícióját is a területen, nem beszélve a plusz anyagi forrásokról” – hangsúlyozza a szakértő.