Mindenki tudja, mi Hamlet, a dán herceg tragédiája, a háttéren viszont kevesen törik a fejüket. Chloé Zhao rendező és Maggie O’Farrell író – aki Hamnet címmel regényt írt arról, milyen lehetett William Shakespeare élete, mielőtt befutott volna – erre a háttérre fókuszál. Arra keresik a választ, milyen tragédiák vezettek ahhoz, hogy megszülessen William Shakespeare drámaíró, színházalkotó és színész – a zseniális művész.
Zhao az érzelmekre koncentrál, és egy érzékeny fiatalembert mutat meg, akiben tombol a művész, de még nem tudja, milyen formában tudná kifejezni magát. Abban viszont biztos, hogy őrülten szerelmes Agnesbe (Jessie Buckley), egy nála jóval jómódúbb családból származó nőbe. Összeházasodnak, gyerekeik lesznek. Will azonban egyre kevésbé tudja megvalósítani önmagát, míg végül felesége elengedi Londonba, hogy színházban dolgozzon.
Mindkettőjük életét azonban nem ez változtatja meg gyökeresen, hanem a Hamnet nevű közös gyermek halála.
A film itt válik igazán súlyossá: nem a pályaív, hanem a veszteség kerül a középpontba. A Hamnet átütő sikert aratott, alkotói nyolc Oscar-kategóriában is érdekeltek, a március 15-i díjátadón esélyesként emlegetik a filmet.
Mennyi érzelmet képes kezelni egy érzelmes film, és mennyit egy írott szöveg? Mi a különbség? – tettem fel a kérdést egy exkluzív villáminterjúban az írónak és a rendezőnek. Maggie O’Farrell szerint nincs nagy különbség. „Követni kell, ahová a történet visz” – érvelt az író-forgatókönyvíró. Elmondta, mindig is azt akarta, hogy Hamnet halála szomorú legyen, mert dühös volt amiatt, ahogyan a tudósok és Shakespeare-életrajzírók beszéltek róla.
Megvannak az idei Oscar-jelöltek, egy film már most rekordot állított felA nagy, ezeroldalas Shakespeare-életrajzokban ugyanis Hamnetet legfeljebb kétszer említik, halálát pedig a XVI. századi gyermekhalandóságra vonatkozó statisztikákba csomagolják. Az egyikben még azt is leírták, hogy lehetetlen tudni, Shakespeare-t ez a tragédia egyáltalán befolyásolta-e. „Annyira dühös lettem ettől a mondattól, hogy átdobtam a könyvet a szobán” – mondta O’Farrell. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a történelem bármely pontján, bárhol a világon egy gyermek elvesztése ne lenne katasztrofális esemény.
Ezért akarta visszahozni Hamnetet a történelembe. Mert a fiú valójában csak lábjegyzet apja történetében. „Azt akartam, hogy az emberek megértsék: szerették őt, gyászolták, és hogy nélküle nagyon sokat tartozunk neki, mert nélküle nem lenne Hamlet” – hangsúlyozta. Célja, hogy a könyv és a film is ezt az élményt közvetítse.
Norvégok Európa csúcsán, Joachim Trier filmje komoly esélyesként léphet ringbe az Oscar-díjért isChloé Zhao más irányból közelít. „Szeretem a sötétséget. Úgy gondolom, hogy a világnak több yinre és yangra van szüksége” – mondja. Szerinte a teremtés és a pusztítás között nincs egyensúly: csak a teremtésre figyelünk, elfelejtjük a pusztítást; csak a nappalt értékeljük, elfelejtjük az éjszakát; csak a születést ünnepeljük, elfelejtjük a halált. Ez az egyensúlytalanság határozza meg a világot.
A rendező számára a film készítése egyfajta alászállás volt a saját alvilágába. Innen származik bölcsessége, ereje és kreativitásának jelentős része. Saját árnyékairól beszélve Carl Gustav Jungot is említi: lement oda, és vissza tudott jönni. Nem az érzelmek mennyisége érdekli, hanem azok igazsága. Ha egy jelenet testileg is igaznak érződik számára, megőrzi a vágás során, még akkor is, ha az kényelmetlen érzést kelt a nézőben.
Noah Wyle a Népszavának: Most nyolcmillió anya hív fel és mondja, fordítva volt rajtad a sztetoszkóp, te baromEzután szóba kerül az a felvetés is, hogy filmjei egyre sötétebbek. Zhao szerint ennek személyes oka van. Régebben azt hitte, hogy egy olyan férfi nevelte fel, aki nem tudta kifejezni az érzéseit, és hogy ő maga is csak ilyen férfiakat szeretett és ilyen férfiak szerették őt. Régebben azt hitte, hogy csak ezek a férfiak ilyenek. Segíteni akart rajtuk. Később azonban Zhao rájött, hogy benne magában is van egy oldal, amely retteg az érzelmek kifejezésétől.
Agnes figurája ebben a filmben különösen hangsúlyos. Ő az, aki teljes mértékben kifejezi az érzelmeit – ilyen karakter korábban nem létezett Chloé Zhao filmjeiben. A rendező szerint saját belső utazása kellett ahhoz, hogy képes legyen egy ilyen karakter megteremtésére és kezelésére. Nem mellékesen az alakításért Jessie Buckley színésznőt is Oscar-díjra jelölték.
Infó
Hamnet
Bemutatja a UIP

