Európa békéje sokba fog kerülni, de legalább az Orbán-kormány a NATO-ban és az EU-ban már senkit nem zavar

Senki sem fog engedélyt kérni egy új, Kanadát, Ausztráliát, Japánt, Dél-Koreát és Ukrajnát soraiban tudó Európa-központú globális védelmi szövetség felállításához.

Donald Trump mostanra leplezetlenné vált Európa-ellenes kirohanásainak hatására sokakban eluralkodott a teljes tanácstalanság. Az amerikai elnök gerjesztette irracionális feszültség tökéletesen illeszkedik Vlagyimir Putyin birodalmi vágyaihoz. Ma már meg sem lepődünk azon az összhangon, ami a Trump-Putyin kettős mutatványát jellemzi a korábbi világrend lebontásában.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió, illetve a Trump-adminisztráció nemzetközi jogon, valamint a szövetségesi kötelezettségeken gátlástalanul átlépő politikája egyaránt az új világrendnek ágyaz meg. Annak az új szabályrendszernek, amelyben az erő uralkodik a jog felett, s a nagyok akarata maga alá gyűri a történelmi és erkölcsi értékeket.

Vlagyimir Putyin még Kína támogatásával is tehetetlen lenne a nyugati világ euroatlanti együttműködésével szemben. Egyetlen esélye az volt, hogy a Joe Bident az elnöki székben követő Donald Trump új játékszabályokat vezet be. Belföldön szétveri a demokratikus államstruktúrát, a nemzetközi porondon pedig a nagyok alkuja válik mindenhatóvá az Egyesült Államok egypólusú dominanciája mellett. Ennek a furcsa szövetségnek a terveit Ukrajna háborús helytállása és Európa kitartó egysége lehetetlenítette el.

Donald Trump elkészítette a vádiratot Európa ellen, a kárörvendő Orbán Viktor politikájával Magyarország a maradék súlyát is elveszítheti

Az Ukrajna elleni háborút Vlagyimir Putyin eredetileg egy pár hetes villámakciónak képzelte el. Ahogyan 2014-ben a Krím-félsziget felségjel nélküli katonákkal történt megszállásával, úgy négy éve Ukrajna egészének lerohanásával Moszkva a nagy globális játszmájának csak az első szakaszát indította el. Minden, ami 2022. február 24. előtt történt, csak előkészítése, egyfajta előjátéka volt a nagy geopolitikai erőszaktételnek. Grúzia 2008-as megtámadása és a kaukázusi állam területi, majd politikai megcsonkítása nem egy öncélú erőfitogtatás volt. Nem volt véletlen az sem, ahogyan 2020 augusztusában az elcsalt választást követően Aljakszandr Lukasenka orosz segédlettel klasszikus értelemben vett puccsot hajtott végre. A tömegtüntetéseket brutálisan szétverték, tiltakozók tízezreit vetették börtönbe, százezreket menekülésre, az ország elhagyására kényszerítettek. Putyin nem hagyhatta, hogy elzavarják hűséges szolgáját. Belarusz nem léphetett a demokratikus fejlődés útjára, nem nyithatott ajtót ukrán mintára az európai partnerségnek.

Vlagyimir Putyin terveiben nem volt helye semmi olyannak, ami gátolhatta az általa megálmodott orosz birodalmi restaurációt. Az összes, a korábbi Szovjetuniót alkotó, annak széthullása után független államként fejlődő országnak vagy a birodalom részévé kell válnia, vagy olyan önálló politikai és gazdasági akarat nélküli szövetségessé, amely nem kérdőjelezi meg, hogy része Oroszország kizárólagos érdekszférájának.

Vlagyimir Putyinnak esze ágában sincs engedni, béke helyett birodalmat akar

Mindennek különösen nagy jelentősége van a világpolitikában ma zajló folyamatok megértéséhez. Az Ukrajnában zajló háború nem két harcias szláv családtag elmérgesedett vitája. A  Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogására indított katonai akció sem egy drogkereskedő dél-amerikai kartell fejének amerikai börtöncellába juttatásáról szólt. Ahogyan Donald Trump Grönlandra bejelentett igénye sem az amerikai elnök fél Európai Unió méretű jeges sziget iránti beteges vonzalmát tükrözte.

Nincsenek véletlenek. Nem volt véletlen az sem, ahogyan elzavarták a lázadók Aszadot és most kiszorítják Szíriából Oroszországot. Sőt, az Irán körül gyülekező viharfelhők és az amerikai csapásmérő haderő sem azt jelzi e cikk írásakor, hogy Washington lemondott a háborús megoldásról.

Az Ukrajna ellen indított orosz agresszió négy éve alatt alapvető változások következtek be a nemzetközi érdek-összefonódásokban és a katonapolitikai erőegyensúlyban. Ennek következtében pedig, amikor az úgynevezett béketárgyalásokról beszélnek, akkor messze nem csak Moszkva és Kijev érdekei vannak terítéken.

Ezzel teljes bizonytalanságba taszította a globális hatású védelmi szövetséget, a NATO-t alkotó államokat. Mindezt abban az Európában, ahol egy immár negyedik éve zajló háború egyértelművé tette az agresszor szándékait. Putyin Oroszországának birodalmi éhségét nem csillapítaná a független Ukrajna megsemmisítése. További államok tapasztalnák meg a katonai fenyegetettséget, Európa keleti fele pedig ismét az orosz érdekszféra részévé válna.

Sokan a mai napig úgy látják, hogy mindezek nem reális kockázatok. Így gondolják annak ellenére, hogy az orosz elnök nem virágnyelven, hanem értelmezésre nem szoruló, világos szavakkal tudatta hosszútávú céljait. Így állhatott elő az a korábban elképzelhetetlen helyzet, hogy Európának egyszerre kell megtalálnia a megfelelő választ Trump szövetségesi árulásra és a Putyin jelentette biztonságpolitikai fenyegetésre.

Donald Trump szövetségesei kezdenek rájönni, hogy itt a vége, függetlenedniük kell az Egyesült Államoktól

Az elmúlt hetek történései azt jelzik, hogy Európa felébredt. Meghatározó európai politikusok, mint Macron francia elnök, Starmer brit kormányfő és Merz német kancellár világossá tették, hogy a kontinens államainak nincs más útja, csakis az egység erősítése. Sőt, ezt a látásmódot, az összefogás szükségességét Kanada miniszterelnöke Davosban mondott beszédében kiterjesztette a demokratikus jogállamok mindegyikére, azon országokra, ahol nem múlt időben beszélnek a nemzetközi jog tiszteletben tartásának fontosságáról. A globális kockázatok korszakában a biztonság, a védelmi képesség kérdésében nem adható komoly válasz külön-külön, egyes államokra bontva. Az Európai Uniót, a NATO tagállamait érő közös biztonsági fenyegetettségre csak közös válasz adható. Ezen az alapvetésen túllépve, az ukrajnai orosz agresszió hatására vezető politikusok úgy beszélnek Európa biztonságának szavatolásáról, hogy abba beleértik Ukrajnát is. És fordítva, amikor az Ukrajnának létfontosságú védelmi, biztonsági kérdésekről van szó, akkor azokat már nem tudják értelmezni az összeurópai érdekektől függetlenül.

Mind a Kijevnek szánt, az ország védelmi költségeihez nyújtott támogatás, mind a közös összeurópai védelmi képességek fejlesztésében hozott döntésekben Budapest és Pozsony kitart elutasító álláspontja mellett.

A NATO és az EU tagállamait azonban már nem zavarja a két, Putyinnal és Trumppal szimpatizáló kormányzat álláspontja. Mind pénzügyi kérdésekben, mind a védelmi, haditechnikai, sőt, a hírek szerint a hírszerzési, titkosszolgálati ügyekben is hosszútávú döntéseket hoztak. Így például markánsan megfogalmazódott egy önálló európai haderő felállításának halaszthatatlansága. Olyan védelmi képesség fejlesztéséről van szó, melynek nem lenne része az USA. Európa önállóan oldaná meg a kommunikációs és hírszerzési műholdfejlesztést, a ballisztikus és egyéb rakétavédelmi fejlesztést, a drónokra és egyéb robotizált rendszerekre épülő új vasfüggöny kiépítését, valamint a haditengerészeti képességek megerősítését rakétahordozó naszádokkal és tengeralattjárókkal. Az sem titok már, hogy a hatodik generációs vadászgép fejlesztése olasz, brit és japán együttműködésben valósul meg.

Eljött a drónok totális háborúja, és az ukránok most új fejezetet akarnak nyitni

Hogy jön ide Ukrajna? Úgy, hogy az önálló európai haderő és a közös haditechnikai fejlesztések nehezen képzelhetők el a részvétele nélkül. Ez Vlagyimir  Putyinnak, vagy utódjának bizonyosan nem fog tetszeni. Azonban gyanítható, hogy senki sem fog engedélyt kérni a Kremltől egy új, Kanadát, Ausztráliát, Japánt, Dél-Koreát és Ukrajnát soraiban tudó Európa-központú globális védelmi szövetség felállításához.

Donald Trump csak az erőből ért, szóval most Kína, Kanada és az Európai Unió is megpróbálja

Nem kerülhetők meg ennek a kérdéskörnek a költségvetési vonzatai. A katonai fejlesztések és a közös európai hadsereg felállítása valóban rendkívül drága mulatság lesz a következő tíz évben. Még amerikai nyomásra vállalták a NATO tagállamai, hogy 2035-ig a GDP 5 százalékára emelik védelmi költéseiket. Miközben már ennél a vállalásnál is sokan túl nagy terhekről beszéltek, most, hogy Európának az Egyesült Államok nélküli jövőre kell berendezkedni, biztosan még ennél is többe fog kerülni a béke.

A békének, a bombázások nélküli nyugodt éjszakáknak ára van. Erről Kijev, Harkiv és Odessza lakosai sokat tudnak mesélni...