Nehéz nem arra az egy évvel ezelőtti pillanatra asszociálni, amikor Donald Trump amerikai elnök azt mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy "nincsenek kártyák a kezében". Azóta Donald Trump a vámoktól egészen a Dánia alá tartozó Grönland katonai megszállásával is fenyegette Európát, így éppen itt az ideje, hogy az európai vezetők terítsék a kártyáikat - már ha ugyanazt a játékot játsszák az asztal körül.
A belgiumi Alden Bissen kastélyában tartott elvonuláson a tagállamok vezetői csütörtökön informális keretek között beszélhetik át Európa versenyképességének problémáját és a globális kihívásokat. Mivel ez csak egy informális csúcs lesz, konkrét eredmény nem várható. Az optimista olvasat szerint elindulhatnak a vezetők egy közös irányba.
A problémák ismertek: Európa gazdasága lecsúszóban van a globális versenyben, az innováció és gazdasági növekedés gyengélkedik, és ehhez jön a világrend átalakulása, ahol az orosz biztonsági fenyegetésen túl már a régi szövetségesekre sem lehet biztosan számítani.
Az EU a 450 millió fogyasztójával a világ vezető ereje, de a régi álom a közös piacról igencsak megakadt.
Áprilisban lesz két éve, hogy Enrico Letta volt olasz miniszterelnök által kiadott jelentés megfogalmazta az Európai Bizottság és a tagállamok felé az elvárásokat: a 30 éves közös piac ellenére vannak szektorok, ahol a tagállamok között alig van átjárás, pedig gazdaságilag ez lenne optimálisabb. A pénzügyek, a távközlés és az energia területén a nemzeti határok továbbra is erősek. Az EU szabadságának sarokkövei a személyek, áruk, tőke és szolgáltatások szabad áramlása, de ez egy 20. századi koncepció, a kategóriák már nem olyan élesek. A jelentés szerint egy ötödik szabadság, a kutatás és innováció szabadságának feltételeit is meg kellene teremteni.
2024 őszén egy másik volt olasz miniszterelnök, Mario Draghi is kiadott egy hasonló jelentést, amely az EU versenyképességének problémáiról szólt. Ő amellett érvelt, hogy az innováció, a dekarbonizáció és az ipari függetlenségünk erősítésével föl lehetne pörgetni a versenyképességet, de ehhez évi 800 milliárd eurós befektetésekre lenne szükség. Miközben az EU 2028-2034 közötti költségvetése nagyságrendileg 2000 milliárd euró.
Bár a diagnózissal szakértőktől a politikai vezetőkig szinte mindenki egyetért - Orbán Viktortól a spanyol szocialistákig mindenki szívesen hivatkozik a két jelentésre -,
a Draghi-jelentés 383 ajánlásának mindössze 10 százalékát léptették életbe egy tavaly őszi elemzés szerint.
Az Európai Bizottság az elmúlt bő egy évben tíz olyan egyszerűsítési csomagot, úgynevezett omnibusz jogszabályt tett le az asztalra, amivel a cégek és egyes szektorok bürokratikus terheit szeretnék csökkenteni, ezek elfogadása folyamatban van. A kritikusok szerint ennek egy része csak a cégek lobbijának köszönhető, és nem minden része szolgálja a fogyasztók, a társadalom és a környezetünk érdekét. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a csúcs előtt a tagállami vezetőknek írt levelében hitet tett ennek a folytatásában. Az Indiával, dél-amerikai országokkal és más régiókkal erősített kapcsolatok és új kereskedelmi egyezmények megkötését pedig a diverzifikáció irányába tett sikernek nevezte.
Előzetesen több törésvonalról is tudni a következő lépések körül. Emmanuel Macron francia elnök szerint az európai ipart kellene támogatni, erre fölvenni közös hiteleket, és a „Vásárolj európait” jelszavával, az európai cégeket megrendelésekkel ellátva lehetne kihúzni az EU gazdaságát a gödörből.
A német, olasz vezetők is inkább az egyszerűsítésen és a szabadpiaci folyamatokban hisznek. Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a Financial Timesnak egyenesen úgy fogalmazott, hogy nem támogatja a protekcionizmust, tudni kell versenyezni a minőség és az innováció miatt, s nem azért, hogy a piacokat próbáljuk védeni.
