választás;Fidesz;Robert Fico;Szlovákia;Orbán Viktor;Magyar Péter;Tisza Párt;

Robert Fico máris elengedte Orbán Viktor kezét

A szlovák miniszterelnök, aki a választások előtt még harciasan állt ki a magyar kormányfő mellett, a Tisza Párt győzelmét követően látványos és gyors hangnemváltással igyekszik alkalmazkodni az új budapesti realitásokhoz.

Míg korábban Fico arról beszélt, hogy Orbán az egyik utolsó védőbástyája a szuverén nemzetállami politikának, és Pozsony mindenben támogatja Budapestet az uniós viták során, a választás másnapján közzétett nyilatkozata már egy „intenzív és konstruktív” együttműködés ígéretét hordozza.

Fico nyilatkozatában sietett leszögezni, hogy tiszteletben tartja a magyar választók döntését, és gratulált Magyar Péternek. A szlovák kormányfő három fő pontban határozta meg a jövőbeni kooperáció kereteit: a jószomszédi viszony ápolása, a Visegrádi Négyek (V4) csoportjának újjáélesztése, valamint a közös energiaügyi érdekérvényesítés. Ez utóbbi pont különösen beszédes:

Fico nyíltan beszélt a Barátság kőolajvezeték zavartalan működésének helyreállításáról, ami politikai nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy Pozsony továbbra is egy szövetségest keres Budapestben az orosz energiahordozókért vívott brüsszeli csatákban. 

Fico abban bízik, hogy a leendő magyar kormány is partnere lesz az uniós szankciókkal szembeni különutas energiapolitikában, ahogyan azt korábban Orbánnal tette.

A szlovák miniszterelnök várakozásai azonban több ponton is komoly akadályokba ütközhetnek. A Tisza Párt vezetői, köztük Magyar Péter és Kapitány István, az elmúlt időszakban többször egyértelművé tették, hogy kormányra kerülve az energiaforrások radikális diverzifikációjára törekednek. Ez a stratégia éppen ellentétes Fico azon törekvésével, amely az orosz függőség fenntartására és közös védelmére épül. A Tisza-kormány számára a brüsszeli elszigeteltség feloldása fontosabb prioritás, mint a pozsonyi „energetikai dacszövetség” fenntartása.

Emellett a szlovák-magyar viszonyban hamarosan visszatérhetnek a felszínre a klasszikus kisebbségpolitikai feszültségek is. A leendő magyar vezetés már jelezte, hogy tárgyalóasztalhoz akarja kényszeríteni Pozsonyt a Beneš-dekrétumok ügyében, valamint a magyar kisebbséget hátrányosan érintő új szlovák törvények kapcsán. Ez a határozott fellépés éles ellentétben áll az utóbbi évek „hallgatólagos beleegyezésével”, amikor a közös ideológiai harcok érdekében Budapest gyakran szemet hunyt a felvidéki magyarokat érő sérelmek felett.

A szlovák ellenzéki körökben eközben némi kárörömmel és reménnyel figyelik az eseményeket. A Progresszív Szlovákia és más liberális formációk szerint Fico elveszítette legfontosabb ideológiai szövetségesét az Európai Tanácsban, és ezzel Szlovákia is elszigeteltebbé válhat, ha nem változtat eddigi politikáján. Az ellenzéki elemzők rámutatnak:

Fico ugyan próbál simulni az új magyar győzteshez, de a két kormány közötti értékrendbeli szakadék – a Tisza Párt Európa-pártisága és a szlovák kabinet populista irányvonala között – előre kódolja a jövőbeni konfliktusokat. 

Robert Fico ugyan nyitottságot mutat a V4-ek megerősítésére, de ez az együttműködés az új magyar irányvonal mellett valószínűleg már nem a brüsszeli vétók szövetsége, hanem pragmatikusabb, technokrata kooperáció lesz, ami a szlovák kormányfő számára politikai visszalépést jelenthet.

Volt, aki Európa győzelmeként és Vlagyimir Putyin vereségeként értékelte a Tisza Párt sikerét.