Június közepén megszűnt annak a 63 főnek az állása az egykori Dunaferrnél, akiknek az volt a feladatuk, hogy a vasmű gyártási egységeit üzemeltessék a meleg- és a hideghengerműben, illetve a fémbevonó gyáregységekben.
Őket január elején még azért hívták vissza és bízták meg a munkával, hogy a cég iránt érdeklődő befektetőknek bemutassák, lényegében prezentálják a létesítmények működtethetőségét
– mondta a Népszavának Magyar Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ezeket a dolgozókat határozott idejű munkaviszonnyal vették fel, és a szerződésüket kétszer már meghosszabbították, ez viszont most, a hónap közepén elmaradt. Emiatt ismét ki kell jelenteni, hogy a gyár megint teljes egészében leállt, semmilyen termelő vagy működést mutató tevékenységet nem végez. Így immár csak azok maradtak a telephelyen, akik a kritikus, semmilyen körülmények között felügyelet nélkül nem hagyható berendezéseket őrzik – tette hozzá. Ez a magállomány mintegy 350-400 alkalmazottat jelent.
Ez a fejlemény az érdekvédelem képviselője szerint arra enged következtetni, hogy a felszámoló immár megindítja a tényleges eljárást, ami akkor valóban a cég sokat „megénekelt” végét jelenti majd.
Dunaferr: mindent áthat a szomorúságMagyar Zoltán hozzátette, hogy a dolgozók zaklatottságát csak fokozza a jövőt érintő teljes bizonytalanság, a lehetséges forgatókönyvekkel kapcsolatban ugyanis semmilyen információjuk sincs. Az utolsó kézzelfogható ismeretük az, hogy május végén megjelent egy kormányhatározat, amely az iparbiztonság és a fenyegető környezetkárosodás megelőzése égisze alatt foglalkozott a Dunai Vasmű kérdésével. Ennek egyik pontja szerint június 30-ig meg kell hosszabbítani a közszolgáltatási szerződést, amelyhez a pénzügyminiszternek 1 milliárd forintos állami keretet kell biztosítania. Ezen felül – és számukra ez az aggasztóbb – a Gazdasági és Energetikai Minisztériumnak június 15-ig kellett készítenie egy jelentést a kormány részére a tavaly október 21-e óta regisztrált befektetői érdeklődésekről, illetve a vasmű fenntartható jövőjéről. Ennek tartalmáról azonban semmilyen információval nem rendelkeznek, mint ahogy arról sem, hogy az anyag egyáltalán elkészült-e, és milyen megoldásokat vázoltak fel a készítők.
Dunaferr: Az összeomlás szélére kerülhet a veszélyhelyzeti szabályozás kifutása miatt a dunaújvárosi vasműA szakszervezeti vezető jelezte, hogy az általa ismert csatornákon igyekezett információkat gyűjteni Nagy Ervintől, a térség országgyűlési képviselőjétől, illetve Fábián Ágnestől, a gazdaságfejlesztési államtitkártól.
Bár – ahogy fogalmazott – próbált élő kommunikációs kapcsolatot kiépíteni, ezzel együtt is eddig semmilyen választ nem kapott.
A most távozó 63 ember alkalmazásának háttere – amint arról a Népszava korábban beszámolt –, hogy szinte utolsó szalmaszálba kapaszkodva a tavaly nyári, a teljes munkaerő-állományt érintő elbocsátás után még mindig élt a szándék a termelés valamilyen szintű újraindítására és a vasmű egyes elemeinek a megmentésére. Ennek keretében az előző kormány – a vészhelyzeti szabályozásra építve – lényegében teljes állami irányítás alá helyezte a Dunaferr-csoport felszámolási folyamatát. Így az egyébként már leállított gyárba visszahívták a szakembereket, akik az egyes gyártóelemeket felkészítették a bemutatásra.
Mint többször megírtuk, az egykori Dunaferr agóniája roppant hosszú, évtizedes történet. Az acélmű megmentésére becslések szerint több mint 100 milliárd forintnyi állami ráfordítás ment el, ám ennek ellenére sem sikerült stabilizálni a társaság helyzetét. Mára az üzem – a bemutató állomány távozásával – ismét teljesen leállt. Az előző kabinet a folyamat utolsó szakaszában még a brit-indiai Liberty Steel-csoportban bízott, ám a befektető ahelyett, hogy érdemi termelést biztosított volna, további támogatásokat igényelt, és eladta az egyébként igen értékes szén-dioxid-kvótákat. Ez a lépés végleg a teljes krízis felé tolta a vállalatot. A folyamat vége az lett, hogy tavaly nyáron mintegy 2700 embert küldtek el egyszerre, ami lényegében megpecsételte a vállalatcsoport sorsát. Hogy ez mekkora drámát jelentett a város életében, azt Magyar Zoltán szavai hűen illusztrálják:
az érdekképviselethez érkezett februári visszajelzések szerint az elküldött emberek kevesebb mint fele, alig 1100 fő talált eddig új munkát.
