Bosszúhadjáratot indított a Vučić-rezsim, orvosokat is célba vett a lázadó diákok sérüléseinek az ellátásáért

A belgrádi politikai színtéren és a civil társadalomban pattanásig feszült a hangulat, miután a szerb igazságszolgáltatás egy korábban példátlan, a józan ész határait feszegető eljárássorozatot indított el a tavaly március 15-i békés kormányellenes tüntetések résztvevői és támogatói ellen. A Felső Nyilvános Ügyészség azzal a váddal állt elő, hogy a demonstráción jelen lévő diákok és kormánykritikus aktivisták egy összehangolt, előre tervezett akció keretében csupán szimulálták, megrendezték azt a fülrepesztő akusztikai csapást, amelyet a helyszíni beszámolók szerint a rendőrség mért a tömegre.

Ez az abszurd hatósági narratíva nemcsak a józan észnek mond ellent, hanem annak a ténynek is, hogy egy ilyen típusú, tömeges fizikai és pszichés tüneteket kiváltó fegyveralkalmazást képtelenség utcai körülmények között imitálni. A hatalom részéről megnyilvánuló nyomásgyakorlás ráadásul szintet lépett: a vizsgálatok most már a tüntető diákokat ellátó, a sérülésekről és halláskárosodásokról hivatalos látleletet kiállító orvosokra is kiterjednek. A civil szervezetek és a független elemzők szerint a jogi eljárásoknak álcázott akciók mögött egyetlen, jövőbe mutató és egyértelmű cél húzódik meg: a társadalom teljes megfélemlítése, a kritikus gondolkodás elfojtása, valamint a polgárok elrettentése a jövőbeni békés demonstrációktól.

A tavaly márciusi események emléke még élénken él a szerb közvéleményben. A Belgrád belvárosában összegyűlt több ezres, alapvetően fiatalokból és egyetemistákból álló tömeg békésen, méltóságteljesen demonstrált, amikor a jelenlévők beszámolói szerint egy hirtelen, mindent átható, elviselhetetlenül magas frekvenciájú hanghullám söpört végig a téren. A helyszíni tudósítások, a közösségi médiába feltöltött amatőr videók és a szemtanúk egybehangzó nyilatkozatai tömeges pánikról, hirtelen fellépő egyensúlyvesztésről, fülfájásról és rosszullétekről számoltak be. Az áldozatok jogi képviseletét ellátó szervezetek már a kezdetektől fogva azt gyanították, hogy a rendőrség egy nem halálos, de súlyos egészségügyi károsodást okozó akusztikus eszközt, egy úgynevezett hangágyút vetett be a tömeg feloszlatására. A gyanút megerősítette, hogy független megfigyelők a helyszín közvetlen közelében azonosítottak egy olyan rendőrségi járművet, amely kísértetiesen hasonlított a nagy teljesítményű, LRAD 450XL típusú akusztikus berendezéssel felszerelt tömegoszlató autókra.

A szerb kormány és a belügyi szervek az első pillanattól kezdve kategorikusan tagadták a hangágyú alkalmazását. Az első alapfokú ügyészség megkeresésére a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a biztonsági tájékoztatási ügynökség (BIA) és az egészségügyi minisztérium is azt a hivatalos választ adta, hogy a kötelékükbe tartozó személyek közül senki sem látott, hallott vagy használt ilyen eszközt. A kormány érvelése szerint a hatályos rendőrségi törvények nem is ismerik el és nem teszik lehetővé a hangágyúk kényszerítő eszközként való alkalmazását, így a rendőrség részéről semmilyen visszaélés nem történhetett. A hazai és a nemzetközi tiltakozás hatására a szerb hatóságok külföldi szakértőket hívtak be a tények tisztázására. A kormány az amerikai FBI és az orosz titkosszolgálat, az FSZB munkatársait kérte fel függetlennek nevezett elemzések elvégzésére. Az orosz állambiztonsági szerv gyorsan arra a megállapításra jutott, hogy nem történt hangágyú-bevetés, ám ezt a független szerb nyilvánosságban és a nemzetközi fórumokon senki sem tekintette perdöntő, elfogulatlan bizonyítéknak. Az orosz partnerség bevonása sokkal inkább a Kreml politikai és módszertani mintáinak átvételét jelezte a szerb vezetés részéről.

A szerb civil szféra nem törődött bele a hatósági elutasításba. Tizenegy neves civil jogvédő szervezet közös nyilatkozatban fordult a kormányhoz, követelve, hogy hívják meg az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) tényfeltáró misszióját a márciusi incidens független kivizsgálására. A kezdeményezők szerint a szerb igazságszolgáltatás teljesen behódolt a politikai akaratnak, a szakmai integritását elveszítve a vizsgálatot az áldozatok elleni politikai üldözéssé és boszorkányüldözéssé változtatta. A civil koalíció hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szervezet az egyetlen maradó garancia arra, hogy fény derüljön a több ezer szerb állampolgárt ért akusztikus csapás valódi hátterére. A kormány részéről minimális a hajlandóság egy ilyen misszió fogadására, mivel a nemzetközi ellenőrzés feltárhatná a belügyi szervek jogsértéseit.

A nemzetközi közösség figyelme nem újkeletű az ügyben. Tavaly áprilisban az ENSZ hat különleges jelentéstevője hivatalos, írásban fordult a szerb kormányhoz a tüntetők elleni erőszak, a diákmozgalmak megbélyegzése és az emberi jogi jogvédőkre nehezedő nyomás miatt. A diplomaták aggodalmukat fejezték ki az olyan kísérleti vagy nem megfelelően szabályozott kényszerítő eszközök használata miatt, mint az akusztikus fegyverek, amelyek hosszú távú halláskárosodást vagy a tömegben halálos pánikot, gázolást idézhetnek elő. A belgrádi kormány válaszában elutasította az aggályokat, és azt állította, hogy a tüntetés be nem jelentett jellege ellenére a rendőrség kizárólag a törvények és a nemzetközi jogi normák betartásával, fizikai erőszak alkalmazása nélkül garantálta a biztonságot. A kabinet jelentése szerint a tüntetésen mindössze tíz civil szenvedett könnyebb sérüléseket, míg a rendőröket kövekkel, pirotechnikai eszközökkel és savval megtöltött palackokkal támadták meg.

A jogvédő úgy látja, hogy a kormány a kollektív felejtésre és az állampolgárok elbizonytalanítására játszik, bízva abban, hogy a napi politikai botrányok és jogszabálysértések tömegében a társadalom emlékezete elhalványul. Elfogadhatatlannak nevezi, hogy a köztévé nyilvánosságában ügyvédek, ügyészek és professzorok asszisztálnak egy olyan narratívához, amely a valós tények kivizsgálása helyett a megfélemlítést szolgálja.

A leginkább aggasztó fejlemény, hogy a nyomásgyakorlás elérte az egészségügyi dolgozókat is. Azok az orvosok és fül-orr-gégész szakorvosok, akik a tüntetést követő napokban ellátták a halláskárosodással és belsőfül-sérülésekkel jelentkező fiatalokat, és a szakmai esküjükhöz híven hivatalos látleletet állítottak ki a traumatikus tünetekről, most az ügyészség látókörébe kerültek. A hatóságok azzal gyanúsítják a doktorokat, hogy hamis orvosi igazolásokkal segítették a diákok állítólagos politikai provokációját és a hangágyú-szimuláció látszatának fenntartását. Ez a lépés a szerb értelmiség és a szakmai kamarák szerint egyértelmű üzenet minden tisztviselőnek és független szakembernek: a hatalom nem tolerálja a hivatalos verzióval ellentétes tények dokumentálását. Az orvosok vegzálása a megfélemlítési stratégia csúcspontja, amely alkalmas arra, hogy elriassza az egészségügyi dolgozókat a jövőbeni áldozatok szakszerű és elfogulatlan ellátásától.

A belgrádi események hűen tükrözik a szerb államhatalmi struktúra mélyüléseit és az autoriter módszerek térnyerését. A bíróságok és az ügyészség politikai eszközzé tétele, a független civil szervezetek külföldi ügynökként való megbélyegzése, valamint a rendőrségi visszaélések eltitkolása mind egy irányba mutatnak. A hatalom a jogállamiság intézményeit használja fel arra, hogy szisztematikusan lebontsa a demokratikus ellenőrzés utolsó bástyáit. A hangágyú-ügy már régen nem egy technikai vagy rendőrszakmai kérdés, hanem a szerb demokrácia jövőjének és a szólásszabadságnak a próbaköve, ahol a tét a polgárok alapvető jogainak védelme a mindent maga alá gyűrő állami erőszakkal szemben.