A magyar társadalom jövedelmi és vagyoni különbségei az elmúlt években látványosan átalakultak, a legnagyobb kérdés immár nem az, hogy mennyi jövedelmet termel a gazdaság, hanem az is, hogy abból kik és milyen arányban részesednek belőle. A társadalmi polarizáció az elmúlt másfél évtizedben felerősödött – hívja fel a figyelmet a GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb elemzése, amely a Tisza-kormány előtt álló rövid és hosszú távú gazdasági kihívásokat vizsgáló cikksorozat részeként elemezte a magyar jövedelmi és vagyoni különbségek alakulását.
A GKI szerint az elmúlt másfél évtized egyik meghatározó folyamata a társadalom jövedelmi rétegeinek fokozatos és egyre erőteljesebb szétnyílása volt.
Miközben a legszegényebb magyar társadalmi rétegek számára az elmúlt évek nem hoztak érdemi felzárkózást, a társadalom felső csoportjai egyre nagyobb részt hasítottak ki az összes megszerzett jövedelemből.
A GKI elemzése szerint 2025-ben a legfelső jövedelmi tized már az összes jövedelem mintegy 24 százalékával rendelkezett, szemben a 2010-es 20 százalékkal. Ennél is látványosabb változás figyelhető meg a társadalom legvagyonosabb egy százalékának esetében: részesedésük az összes jövedelemből a 2010-es 3,6 százalékról 5,5 százalékra emelkedett.
Magyarok az EU legszegényebbjei, az utolsók vagyunk a fogyasztási rangsorbanA kutatóintézet értékelése szerint ennek hátterében olyan jövedelemelosztási folyamatok álltak, amelyek az alsóbb jövedelmi csoportoktól a magasabb jövedelmű rétegek felé csoportosítottak át forrásokat. A GKI ezt a folyamatot „perverz” jövedelemelosztási mechanizmusokként írja le, amelyekhez véleménye szerint hozzájárult többek között az egykulcsos személyi jövedelemadó, a tőke- és kamatjövedelmek kedvező adózása, az öröklés adómentessége, valamint az adókedvezmények rendszere.
Az elemzés szerint a lakástámogatási rendszer átalakításának előnyeit is elsősorban a magasabb jövedelmű háztartások tudták jobban kihasználni, miközben az állami beszerzések és gazdasági döntések egy része a GKI értékelése szerint is egy szűkebb csoport vagyoni helyzetét javította.
A számok alapján a társadalmi különbségek egyértelműen kirajzolódnak. A GKI szerint 2025-ben a leggazdagabb egy százalék jövedelme már 83 százalékkal haladta meg a legszegényebb tized jövedelmét. Egy másik összehasonlításban a társadalom leggazdagabb húsz százaléka az összes jövedelem 39 százalékával rendelkezett, miközben a népesség alsó ötven százalékának együttes részesedése mindössze 31 százalék volt.
Már Magyarország vagyonának 13 százalékát birtokolja a száz leggazdagabb magyarElkezdődik a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvényjavaslat vitájaA magyar helyzet ugyanakkor nem egyszerűen a jövedelmi különbségek növekedéséről szól. A GKI arra is rámutat, hogy a vagyoni különbségek még erőteljesebbek. Bár az elmúlt évtizedben a nettó vagyoni különbségek minimálisan mérséklődtek, továbbra is rendkívül koncentrált a vagyoneloszlás:
Magyarországon a teljes nettó vagyon 50 százaléka a legfelső 10 százalék kezében összpontosul, míg az alsó 50 százalék mindössze a teljes vagyon 10 százaléka felett rendelkezik.
A helyzet még élesebben látszik akkor, ha az ingatlanvagyont leválasztjuk a pénzügyi megtakarításokról. Mivel Magyarországon sok háztartás saját tulajdonú ingatlanban él, az ingatlanvagyon valamelyest tompítja a különbségeket a statisztikákban. A pénzügyi vagyon esetében azonban sokkal nagyobb a koncentráció: a GKI elemzése szerint a teljes pénzügyi vagyon 71 százaléka a legfelső 10 százalék birtokában van, míg a társadalom alsó fele mindössze 5 százalékkal rendelkezik.
Hatalmas vagyoni különbségek vannak Magyarországon, a háztartások leggazdagabb felső tizedénél koncentrálódik a teljes lakossági vagyon 72 százalékaEz a különbség azért különösen jelentős, és fájó, mert a vagyon képes önmagát tovább növelni. Akinek van megtakarítása, befektetése vagy jelentős vagyona, az képes újabb jövedelmeket termelni kamatokból, befektetésekből vagy értéknövekedésből. Ezzel szemben azok a háztartások, amelyek jövedelmük jelentős részét napi megélhetésre fordítják, kevésbé tudnak bekapcsolódni ebbe a folyamatba.
(A decilis a statisztikában használt fogalom: a lakosságot jövedelem szerint sorba rendezve 10 egyenlő részre (egyenként 10 százalékra) osztja. Az első decilis a legszegényebb, a tizedik pedig a leggazdagabb 10%-ot jelöli.)
A GKI szerint a nemzetközi összehasonlítás is összetett képet mutat. Magyarországon az alsó jövedelmi rétegek helyzete több mutató szerint megfelel az uniós átlagnak, a visegrádi országok között pedig bizonyos esetekben még kedvezőbb képet is mutat. Ugyanakkor a magyar alacsony jövedelmű rétegeknek jelentős lemaradása látható a régiós országokhoz képest is. A számok alapján egészen világos a helyzet és drámai az elmaradás, mert 2025-ben a magyar alsó jövedelmi tized legmagasabb jövedelmű tagjai átlagosan mintegy 4550 euró éves jövedelemmel rendelkeztek, miközben Csehországban ez az összeg meghaladta a 9000 eurót – mutat rá a GKI. Lengyelországban és Szlovákiában szintén magasabb értékeket mértek.
A kutatóintézet szerint mindez azt mutatja, hogy Magyarországon nem pusztán a gazdasági növekedés mértéke jelent kihívást, hanem annak társadalmi eloszlása, kiterítése is. Egy gazdaság hosszú távú stabilitása ugyanis nem kizárólag attól függ, hogy mekkora a megtermelt jövedelem, hanem attól is, hogy milyen széles társadalmi rétegek képesek részesülni annak előnyeiből.
A GKI értékelése szerint az új kormány egyik fontos feladata lehet a jövedelmi különbségek mérséklése és a társadalmi mobilitás erősítése. Az elemzés példaként említi az alacsony nyugdíjak és keresetek emelését, valamint a korrupció elleni fellépést és a Vagyonvisszaszerzési Hivatal létrehozására vonatkozó terveket.
Szép a Tisza ígérete a vagyonvisszaszerzésről, de a nemzetközi tapasztalat szerint mindennek a 99 százaléka úgyis a bűnözőknél maradEzek a lépések akkor hozhatnak valódi változást, ha nem egyszeri intézkedések maradnak, hanem egy átfogóbb gazdaságpolitikai irányváltás részét képezik. A magyar gazdaság egyik legnagyobb kérdése ugyanis az lehet a következő években, hogy a növekedés eredményei szélesebb társadalmi rétegekhez jutnak-e el, vagy tovább erősödik a vagyon és a jövedelem koncentrációja.
