A sátán létezik, és valóban vannak olyan személyek, akik – ahogyan az egyház hite vallja – a sátán alkalmas eszközeivé válnak. Ilyen értelemben egyetértek azzal, ha valaki úgy gondolja, hogy Magyar Péter a sátán eszköze – közölte kérdésünkre Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) volt elnöke abban az interjúban, amelyet múlt héten adott a Népszavának. Máté-Tóth András teológust arról kérdeztük, az egyházi tanítások tükrében helyénvalónak tartja-e a miniszterelnökről tett állítást, egyáltalán, honnan lehet felismerni, hogy valaki a „sátán eszközévé” vált.
Ha egy politikai szereplőről kijelentjük, hogy a sátán eszköze – kezdte Máté-Tóth András –, akkor ezzel kétosztatú világot hozunk létre. Az egyik táborban vannak a jók, Krisztus követői, a másik táborban a gonoszok, azok, akik ellenségei Krisztusnak. Az említett kép (a sátán eszköze) az apokalipszisnek, a Jelenések könyvének a szemléletmódja, amely pontosan a jók és a gonoszok szétválasztását fejezi ki. Csak éppen ez a szétválasztás arra az időszakra vonatkozik, amikor véget ér a történelem, a világ története, és eljön az utolsó ítélet napja.
Osztie Zoltán: Magyar Péter eladja a hazáját, a Sátán eszközévé váltAmikor tehát valaki ilyen módon megbélyegez, bírál vagy kategorizál egy jelenkorban élő személyt, egyben azt is állítja, hogy a végidőket éljük, ez már az utolsó ítélet, nem pedig a politikai, teológiai, gazdasági mérlegelés ideje. Az ilyesfajta politikai-teológiai hozzáállás Máté-Tóth András szerint nem azt szolgálja, hogy koncentráljunk arra az időszakra, amelyben most élünk. Napjainkban ugyanis nem végletes kijelentések, hanem árnyalt, kritikus és egyúttal önkritikus elemzések alapján tudunk (tudnánk) tájékozódni.
Amikor ilyen szélsőséges nyilatkozatokkal találkozik, akkor Máté-Tóth András ezekből teológusként is azt érzékeli, hogy a keresztény tanításnak egy túlságosan direkt, megalapozatlan, felszínes és indulatokkal telített felhasználásáról van szó. Nem lehet a keresztény hit gazdagságát, összetettségét és a társadalmi-kulturális élet színeit, árnyalatait büntetlenül egy kategóriába, méghozzá egy nagyon kemény kategóriába beleszorítani. Ezáltal pont azt az érzékenységünket veszítjük el, amire szükség van ahhoz, hogy az ember képes legyen odafigyelni a Szentlélekre.
Tüntetett a Fidesz a Sándor-palota előtt, zúgott a „Mocskos Tisza!”, Magyar Péter lemondását követeltékA másik probléma – folytatta –, hogy a keresztények vagy egyházi hivatalt viselők részéről ez a retorika nem lóg ki a politikai diskurzus polarizáltságából. A parlamenti közvetítésekben – ha nem is szó szerint ezek a teológiai, bibliai parafrázisok hangzanak el – tartalmában nagyon hasonló felszólalásokat hallhatunk: van egy velejéig romlott, gonosz világ, amit a politikai ellenfél testesít meg, valamint van a másik tábor, amelyik küzd ez ellen. Ha valaki elfogadja ezt a felállást, akkor már csak ízlés, elkötelezettség, számítás vagy naivitás kérdése, hogy melyik oldallal azonosítja az adott pártokat.
Mindezzel Máté-Tóth András egyáltalán nem azt akarja állítani, hogy tartózkodni kell a határozott kijelentésektől. Az egyházi beszédek sokszor annyira udvariasak és emelkedettek, hogy a végén már tartalmatlanokká válnak, elveszítik az orientáló funkciójukat, amire a keresztény és nem keresztény embereknek egyaránt szükségük lenne. Fontos tehát, hogy legyenek határozott kijelentések. Ha azonban ezek nem megalapozottak, ha nem társul hozzájuk igényes társadalomismeret és kultúrakritika, ha nem párosulnak mély teológiai tudással és az Istentől kapott legnagyobb erénnyel, ami az irgalom, akkor az eredeti szándéknak pont az ellenkezőjét érik el.
Azok, akik ilyen kijelentéseket tesznek, nem megtisztítják a közéletet, nem eligazítanak arról, hogyan legyünk irgalmasak, mérlegelők és tárgyilagosan kritikusak, hanem szembemennek az isteni kinyilatkoztatás fő áramával.
Vindikálják maguknak azt a jogot, amellyel Isten is csak a végítélet idején fog élni, és már most, 2026 nyarán meg akarják mondani, hogy ki tartozik a teológiai értelemben vett egyik vagy másik oldalhoz – kifogásolta.
Osztie Zoltán ámokfutása most már a magyar püspökök bátorságát és tekintélyét is próbára tesziMáté-Tóth András szerint ez a nemkívánatos felfogás terjedőben van a keresztények között, és nemcsak Magyarországon, hanem például az Egyesült Államokban is. Az „elővételezett végítélet” kinyilvánítása – illetéktelen keresztények, egyházi személyek vagy magukat kereszténynek tartó politikusok részéről – világjelenségnek nevezhető. Az ilyen megnyilvánulások egyrészt erősítik a megosztó közhangulatot és közbeszédet, másrészt az emberek nagy tömegei számára megakadályozzák, hogy találkozzanak Krisztus evangéliumával, amely a megbocsátásról és a kiengesztelésről szól. Gátolják azt is, hogy az emberek megtanuljanak úgy bánni az evangéliumi üzenetekkel, hogy azok valóban fölszabadítók legyenek, növeljék a társadalmi kohéziót és a szolidaritást.
Az, ahogyan Osztie Zoltán a sátánról beszélt, ebben a kifejtésben nem a katolikus egyház és nem a Biblia tanítása
– rögzítette Máté-Tóth András. A katolikus egyház azt tanítja, hogy valóban létezik a Gonosz, a kísértő. Minden ember megkísértett ember. A Gonosznak saját döntésből és megszállottságból is elkötelezettjévé lehet válni. Számos bibliai jelenetről tudunk, amikor Jézus a „csodálatos isteni erejével” kiűzi a gonosz lelket valakiből. Ismerjük ezt a dimenziót, de sem a katolikus teológia, sem a katolikus lelkiség nem engedi, hogy mai embert – bárki legyen is az – hézagmentesen beazonosítsunk a sátán eszközeként. Ugyanis az evangélium a gonosz lelkeket tekinti a sátán szolgájának, és nem a megszállott embert.
Határt húzott a katolikus egyház, Osztie Zoltán már nem beszélhet a magyar püspökök nevében„Ha valakinek esetleg vannak olyan cselekedetei, döntései, nézetei, amelyeket keresztény hívőként károsnak és bűnösnek tekintünk, akkor erről lehet kritikát mondani, de az egyházi tanítás alapján azt nem lehet állítani egy konkrét, ma élő személyről, hogy a sátán szolgálja” – ismételte meg a teológus.
Máté-Tóth András megérti azokat, akik egy politikusra olyan mértékben haragszanak, olyan mértékben nem értenek egyet a politikai vonalvezetésével, hogy elítélő véleményüknek szuperlatívuszban fogalmazva akarnak hangot adni. Csakhogy „keresztényként különösképpen vigyáznunk kell arra, hogy ne keverjük össze magát az embert a cselekedeteivel.
A politikus is ember, még akkor is, ha számunkra visszatetszők a döntései.
Másrészt: semmiképpen sem szabad úgy feltűnnünk, mintha feljogosítva lennénk arra, hogy végítéletet hirdessünk bármelyik ma élő személy esetében. Ez nem egyszerűen csak nem fér bele az egyház tanításába, hanem szöges ellentétben áll a keresztény hittel” – figyelmeztetett.
Ezek szerint az egyházi tanítások szerint nem fordulhat elő napjainkban, hogy „megszáll valakit a Gonosz”, és az illető „a sátán eszközévé” válik? Máté-Tóth András hangsúlyozta: a teológusok és az egyházi dokumentumok beszélnek a sátán kísértéséről, a sátáni inspirációkról, fenntartják azt a keresztény tanítást, hogy a sátán létezik, még akkor is, ha annak mivoltáról sokféle nézet terjed.
De azokat, akiket a ma élő emberek közül „gonosznak érzékelünk”, különösen a politika területén, az egyház nem azonosítja a sátán szolgáiként, és nem tekinti őket megszállottaknak.
Már csak azért sem, mert a megszállott nem ura önmagának, egy megszállott emberrel szemben felesleges kritikát gyakorolni. Hiszen nem ő maga cselekszik, hanem a benne lévő gonosz lélek.
A Vatikánban nincs speciális hivatala az exorcistáknak (ördögűzőknek), de a tevékenységüket pontosan szabályozza a De Exorcismis et Supplicationibus Quibusdam rituálé, amelynek 2021-ben kelt a legfrissebb kiadása. De a filmekből ismert, felkavaró jelenetekben bemutatott ördögűzés nem is hasonlít arra, ahogyan ma az ördögűző papok dolgoznak. Az ő tudásukhoz, képességeikhez nagyon komoly mentálhigiénés és pszichológiai ismeretek is hozzátartoznak. Az ördögűzés nem egy privát esemény, nem lehet leszűkíteni két ember – a megszállott és a Gonoszt kiűző pap – aktusára, hanem ez egy közösségi történés. Ennek során, ahogyan a Bibliában is szerepel, a Jézus által meggyógyított emberek újra integrálódnak a közösségbe.
Az ördögűzés tehát – nyomatékosította a teológus – nem pusztán egy imádságos formula, amely alapján úgy hiszi az egyház és az ördögűző pap, hogy Isten kegyelme megszabadítja a Sátántól a megszállott embert, hanem egyben a közösség számára is üzenet és tanúságtétel.
A cél az, hogy az illetőt ne rekesszék ki, senki ne gondolja azt, hogy nagyobb a megszállottság hatalma, mint Isten szeretete, ami a közösségben válik megtapasztalhatóvá.
Osztie Zoltán nyilatkozatára visszatérve Máté-Tóth András megjegyezte: a plébános következetesen, emberi és papi meggyőződéssel támogatja Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP politikáját. A nyilvánosság előtt felesleges lenne teológiai vitát folytatni vele, az viszont, amit mond, úgy hangzik, hogy azzal a világegyház vagy a magyarországi katolikus egyház aligha azonosul.
