A The Economist nemrég interjút készített Elon Muskkal. A beszélgetés több fontos témát érintett, de különösen elgondolkodtató volt az a rész, amelyben Musk az MI jövőjéről beszélt. Az interjú nyugodt, szinte hétköznapi hangnemben zajlott, miközben olyan állítások hangzottak el, amelyek mellett nehéz szó nélkül elmenni.
A technológiai előrejelzések pontosságát laikusként nehéz megítélni. Musk személyét sem könnyű elválasztani az állításaitól. Egyrészt korunk egyik legsikeresebb és legambiciózusabb technológiai vállalkozója, aki többször megvalósított olyasmit, amit mások lehetetlennek tartottak. Másrészt közéleti szereplőként gyakran provokatív, felelőtlen és sokak számára vállalhatatlan irányokba sodródik. A személyével kapcsolatos ellenérzések azonban önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk, amit mond. Jóslatait komolyan kell venni, még ha kritikátlanul elfogadni nem is érdemes őket.
Musk szerint körülbelül öt éven belül az MI meghaladhatja az egész emberiség együttes intelligenciáját. Tíz éven belül pedig már valószínűtlennek tartja, hogy az ember képes lesz ellenőrzése alatt tartani a nála sokkal intelligensebb rendszereket.
Hasonlata különösen nyugtalanító: ha az MI és az ember közötti intelligencia különbség nagyobb lesz, mint az ember és a csimpánz közötti, nehéz elképzelni, hogy továbbra is mi maradunk irányító helyzetben.
A riporter emlékeztette, hogy korábban 10-20 százalékra becsülte annak veszélyét, hogy az MI az emberiség pusztulásához vezethet. Musk ezt a becslését nem vonta vissza. Mégis azt mondta, ha létezne egy gomb, amellyel meg lehetne állítani az MI fejlődését, valószínűleg nem nyomná meg. Ez kevésbé hangzik egyszerű optimizmusnak, inkább valamiféle belenyugvásnak abba, hogy a folyamat talán már nem irányítható.
Elon Musk: Az AI öt éven belül meghaladja az emberiség teljes intelligenciájátMusk szavai mindenekelőtt egy lényeges kérdést vetnek fel: mi lesz velünk, emberekkel egy olyan világban, amelyben a nálunk intelligensebb gépek egyre több feladatot és döntést vesznek át?
A lehetséges következmények közül talán az ember és a munka viszonyának átalakulása érinti majd a legközvetlenebbül mindennapi életünket. Musk alapvetően optimista. Úgy gondolja, hogy az MI és a robotika olyan mennyiségben állít majd elő árukat és szolgáltatásokat, hogy a munka választhatóvá válik, a pénz pedig idővel elveszítheti mai jelentőségének nagy részét. Csakhogy miből élnek majd azok, akiknek a munkájára már nem lesz szükség?
Más megszólalásaiban Musk erre is adott választ. Szerinte az állam valamiféle „univerzális magas jövedelmet” biztosíthatna az embereknek, akár közvetlen kifizetések formájában. Érvelése szerint ha az MI és a robotika által előállított termékek és szolgáltatások mennyisége gyorsabban növekszik, mint a pénzkínálat, akkor ezek a kifizetések nem feltétlenül okoznának inflációt.
Ennek a gondolatnak van bizonyos közgazdasági logikája. Megnyugtató válasznak azonban aligha tekinthető. Valóban mindenből bőség lesz? Digitális szolgáltatásokból, szoftverekből és bizonyos ipari termékekből talán igen. Földből, lakásból, energiából, nyersanyagból vagy adatközponti kapacitásból viszont aligha lesz korlátlan mennyiség. Ami továbbra is ritka marad, annak viszont ára, tulajdonosa és politikai jelentősége is lesz.
A bőség és a tartósan fennmaradó hiány közötti különbség egy alapvető gazdasági kérdést vet fel. Működőképes maradhat-e a kapitalizmus mai rendszere, ha az emberek többségének megélhetése tartósan elszakad a munkából származó jövedelemtől, miközben az algoritmusokat, robotokat, adatközpontokat és energiaforrásokat néhány vállalat birtokolja?
A jelenlegi formájában aligha: egy ilyen változás szükségképpen átírná a tulajdonról, a jövedelemről és a társadalmi felelősségről alkotott szabályainkat.
Musk jövőképe lehet a bőség ígérete. Ugyanakkor lehet egy rendkívüli mértékben koncentrált gazdasági és politikai hatalom előképe is. Talán nem a pénz tűnik majd el, hanem a munkán alapuló társadalmi szerződés. Azok pedig, akik az MI-t birtokolják és irányítják, minden korábbinál gazdagabbá és hatalmasabbá válhatnak.
A helyzet megítélését tovább bonyolítja, hogy Musk nem külső szemlélője ennek a folyamatnak. Saját MI-vállalata, robotikai fejlesztései, adatközpontjai és más technológiai érdekeltségei révén maga is alakítja azt a jövőt, amelyet elkerülhetetlennek nevez. Ez nem jelenti azt, hogy nincs igaza. Jóslata ugyanakkor üzleti pozíció is: minden olyan állítás, amely szerint az MI-forradalom közeli és megállíthatatlan, növeli az általa épített vállalkozások jelentőségét és értékét.
Különösen érdekes, hogy Musk maga is elismeri: korábbi próbálkozásai, amelyekkel ellensúlyt akart teremteni az MI-iparágban, végül inkább felgyorsították a versenyt. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy minden út a mesterséges intelligencia fejlődésének gyorsulásához vezet. Ebben lehet igazság. A verseny valóban önmagát erősíti, és egyik szereplő sem akar elsőként lassítani.
Ezt az érvelést mégis érdemes óvatosan kezelni. Az elkerülhetetlenség könnyen felmentéssé válhat. Ha az MI fejlődését valamiféle természeti törvényként kezeljük, elmosódik azok felelőssége, akik a rendszereket fejlesztik, finanszírozzák, piacra viszik, szabályozzák vagy éppen elmulasztják szabályozni őket. Pedig a fejlődés sebessége, a felhasználás területei, a biztonsági korlátok és a tulajdonosi viszonyok mind emberi döntések eredményei. A felelősség ezért nem hárítható át sem a technológiára, sem a piaci versenyre, sem valamiféle történelmi szükségszerűségre. Ha előre elfogadjuk, hogy a folyamat úgyis megállíthatatlan, akkor könnyen senki sem érzi majd magát felelősnek azért, hogy milyen társadalmi következményekhez vezet.
Az MI tudományos, orvosi és oktatási lehetőségei vitathatatlanok, ezért fejlődésének egyszerű megállítása sem nem reális, sem nem kívánatos. Musk jövőképe azonban sokak, köztük e sorok szerzője számára sem elég vonzó ahhoz, hogy elkerülhetetlenként fogadjuk el.
A technológia talán megteremti bizonyos termékek és szolgáltatások bőségét. Azt azonban nem fogja eldönteni, hogyan osztjuk el ezt a bőséget, ki ellenőrzi, és milyen hely marad benne az ember számára.
Ezek már nem kizárólag technológiai kérdések. Mindennapjaink legfontosabb politikai, erkölcsi és filozófiai kérdéseivé válhatnak vagy talán már váltak is. Válaszaink azonban egyelőre nincsenek.
Erről most kellene gondolkodnunk, amíg még nemcsak alkalmazkodni tudunk a jövőhöz, hanem talán alakítani is tudjuk.
Az USA betiltotta az új kínai humanoid robotok és más fejlett technológiai eszközök importját