Az Orbán-kormány 2011-ben indította el közfoglalkoztatási programját a társadalmi felzárkóztatás, a foglalkoztatás növelése jegyében. A javarészt az önkormányzatok által biztosított átmeneti foglalkoztatás célja hivatalosan a munkaerőpiacra való való visszavezetés volt. A részvételt az ezzel egyidejűleg megkurtított segélyeknél magasabb, de a minimálbérnél alacsonyabb bérrel és képzésekkel ösztönözték. Az önkormányzatok külön támogatást kaptak a foglalkoztatásra. Az eleinte csak eszközként használt, találomra bevetett közfeladat-ellátás mára nélkülözhetetlen elemmé vált. A kisebb települések üzemeltetése el sem képzelhető közfoglalkoztatottak nélkül. A közmunkások és az önkormányzatok kölcsönösen függnek egymástól. A közfoglalkoztatásra és a települések működtetésére adott állami források folyamatos szűkítésével azonban minden résztvevő súlyosan kiszolgáltatott helyzetbe került. Az eredeti célokból nem sok maradt.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) friss jelentésében a közfoglalkoztatási rendszer önkormányzati aspektusait vizsgálta. A 2011-ben bevezetett rendszer a számvevők szerint beöltötte célját, de az idők során átalakult, az eredeti tranzitfoglalkoztatás az elmúlt években már alig érvényesült.
Az önkormányzatok tartós munkaadókká váltak, a közfoglalkoztatottak nem tudnak visszalépni az elsődleges munkaerőpiacra, végleg bennragadnak a közmunkarendszerben.
Mindeközben a kevés saját bevételi forrással rendelkező, szinte kizárólag állami normatívákból működő kisebb önkormányzatoknál a közfoglalkoztatásra kapott források meghatározó szerepet töltenek be a feladatellátásban. A hátrányos helyzetű településeken a közfoglalkoztatás az egyetlen mérvadó munkalehetőség, az önkormányzat és szervezetei a legnagyobb munkaadók.
Az ÁSZ azt is megállapította, hogy a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó munkaszervezési, irányítási és ellenőrzési tevékenységekre nincs se ember, se pénz, miközben az adminisztrációs teher nagy, de erre se jut forrás. Mindezek következményeként a programok felét kitevő hosszú távú foglalkoztatások eredményét nem mérik, arról sincsenek információk, hogy az önkormányzati feladatellátáshoz mennyi ennek a tényleges hozzáadott értéke.
Az ÁSZ kitér arra, hogy az indulástól eltelt időben a célrendszer ugyan nem változott, de a visszavezetés helyett a közmunkások önkormányzati feladatellátásban való részvétele vált fontossá. A közmunka tartós foglalkoztatássá vált, a rendszerbe belépők többségének esélye sincs valódi munkát szerezni. A munkaerőpiaci lehetőségek beszűkülésében az alacsony iskolai végzettség és a személyes körülmények mellett olyan objektív okok is szerepet játszanak, mint a lehetséges munkahelyek, a részmunkaidő lehetőség vagy a megfelelő tömegközlekedés hiánya.
A közfoglalkoztatottak átlagos létszáma 2020-2025 között éves, országos szinten 29,4 százalékkal 65 330 főre csökkent. 2024-ben a közmunkások 63,5 százaléka tartósan ebből élt, legnagyobb arányban az 1000 fő alatti népességű községekben.
A munkaerő-piaci státuszokra vonatkozó BM adatszolgáltatás alapján 2020-ban még a közfoglalkoztatottak 12,9 százaléka tért vissza az elsődleges munkaerőpiacra, 2025-re ez az arány 6,6 százalékra apadt. A közfoglalkoztatásból kikerülők 58,8 százaléka rövidesen – jellemzően három hónapon belül - újra közmunkás lett.
A visszalépők között felülreprezentáltak a nők, az 50 év felettiek, az alapfokú képzettségűek. A bennragadók aránya 65 százalék.
A „segély helyett munkát” elv alapján minden önkormányzatnak biztosítania kell a munkához jutás lehetőségét a helyi lakosságnak, méghozzá a közösség számára hasznos munka, vagyis a közfeladatok végrehajtásán keresztül. A bevezetéskor az ÁSZ szerint ezek a célok teljesültek is.
A programot a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Start-munkaprogramján keresztül finanszírozta az állam. Az erre jutó állami források azonban évről-évre csökkentek, majd 2023-ban enyhe emelkedés következett. Ezzel együtt a 2025-ös előirányzat – 140,8 milliárd forint – nominális értékben is kevesebb, mint a fele a 2016-osnak, ami 340 milliárd forint volt. S akkor az inflációról nem beszéltünk. Így aligha meglepő, hogy ezen időszak alatt a közfoglalkoztatottak száma jelentősen visszaesett: 2016-hoz viszonyítva tavaly már 70 százalékkal – 158139 fővel - kevesebben voltak. 2020-ban még csaknem 391 ezer közmunkás dolgozott, csaknem 70 százalékuknak a helyi önkormányzatok adtak munkát, a többiek állami szervek által indított programokban vettek részt.
Az ÁSZ a vizsgált adatok alapján arra jutott, hogy a közfoglalkoztatás eredeti céljaként megfogalmazott átmeneti jelleg és integráció 2023-re eltűnt, a valódi munkaerő piacra való visszatérés esélytelenné vált, ezzel párhuzamosan a közmunka a településmérettel fordított arányban egyre meghatározóbb lett a közfeladatok ellátásában. A kistelepülési önkormányzatoknál a közfoglalkoztatásra kapott támogatás beépült a kötelező feladatellátás finanszírozásába.
„Azoknak, akik nem akarnak normálisan dolgozni, éppen jó a közmunka”A települések bevételeinek átlagosan csaknem 53 százalékát teszik ki a saját bevételek (például bérleti díj, építményadó, stb.), de a kisebb településeken ez alig 23-33 százalék. A kiadások átlag 9-10 százalékát teszi ki a településüzemeltetés, a falvakban arányaiban többet. Ebből nem nehéz kiolvasni, hogy a kötelező feladatok ellátását szolgáló források nagyon szűkösek, különösen a falvakban. A közfoglalkoztatási bevételek éppen fordított képet mutatnak. Az önkormányzatok által foglalkoztatottaknak országos átlagban 24 százaléka volt közmunkás, míg az 1000 fő alatti falvakban csaknem a fele (47,7 százalék).
2025-re a tranzit jelleget egyértelműen felváltotta a tartós foglalkoztatás, a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára nélkülözhetetlenné váltak a közmunkások, akiket a településüzemeltetésben, a köztisztaság fenntartásában és a szociális ellátásban használtak. Így alakult át a közfoglalkoztatásért járó állami támogatás az önkormányzati feladatfinanszírozás megkerülhetetlen elemévé.
2020 és 2024 között összesen 584,4 milliárd forintot költött az állam közfoglalkoztatásra, a legtöbbet 2024-ben (121 milliárd), míg a legkevesebbet (110 milliárd) 2022-ben.
A pénz 77 százaléka az önkormányzatokhoz (jellemzően kistelepülésekhez ) vándorolt, a pénz 85 százalékát a bérköltség vitte el.
Az ÁSZ által most megkérdezett önkormányzatok már meg sem említették a célok között a társadalmi integrációt, inkább azt hangsúlyozták, hogy az érintettek létfenntartásához elsődleges fontosságú az általuk biztosított közmunka.
Ezzel együtt azt is elismerték, hogy nélkülük 60 százalékkal romlana a településüzemeltetés színvonala, bár annak hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Ennek egyik oka, hogy a munkavezetők és szervezők, illetve a közmunkások bére közötti elenyésző különbség - havi bruttó 14,5 ezer forint –, ami az ÁSZ megállapítása szerint nem elég ösztönző a munkafegyelem fenntartására, ráadásul a hatékony munkaszervezéshez szükséges szakértelem is hiányzik. A Számevőszék szerint célszerű lenne ezen képzésekkel javítani. A hiányzó adatok okán egyelőre nem számszerűsíthető, hogy mennyi megtakarítást jelent a közmunka az önkormányzatoknak vagy éppen az államnak.
Az ÁSZ szerint érdemes lenne újragondolni a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó bérstruktúrát. A hazai közmunkaprogramok egyik jellegzetessége, hogy a közfoglalkoztatottak bére jóval alacsonyabb, cirka fele a minimálbérnek. Nemzetközi viszonylatban ez erősen kevésnek számít, más országokban, a jóléti országokon túl Lengyelországban, Bulgáriában és Csehországban is jellemzően a minimálbért kapják. A közfoglalkoztatási rendszer bevezetésével a segélyezési rendszert is átalakították. A korábbi rendelkezésre állási támogatást a foglalkoztatást helyettesítő támogatás váltotta fel, amelynek összege 2025 első félévében havi 22800 forint. A kormányzati indoklás szerint azért tartják ilyen alacsony szinten, hogy rávegyék a munkanélkülieket a közmunkára. Nem mintha azt busásan megfizetnék. A közfoglalkoztatási bérek meghatározása a rendszer 2011. évi bevezetésétől kezdődően oly módon történt, hogy azok szándékoltan a mindenkori minimálbér alatt maradjanak.
2016-ig annak cirka 70 százaléka körül volt, azt követően folyamatosan csökkentették az arányt, így 2025-ben havi 145 400 forint volt az apanázs.
A közmunka egyre kevésbé lett kifizetődő, a közfoglalkoztatottak létszáma 2020-tól csökken, 2023-ban 76 ezren voltak, ami az álláskeresőknek kevesebb, mint a harmada. Arányaiban a legtöbb közmunkást Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében foglalkoztatják, de az országosnál magasabb arány jellemzi Hajdú-Bihar, Békés, Baranya és Nógrád megyét is. Az ÁSZ által megkérdezett önkormányzatok fele arról számolt be, hogy nem minden regisztrált álláskeresőt tudták foglalkoztatni. A közfoglalkoztatási programok elsősorban az alacsonyan képzettek számára kínáltak munkalehetőséget, jellemzően szakképzettséget nem igénylő, fizikai munkakörben. A közmunkások legnagyobb része – több mint 60 százaléka – legfeljebb általános iskolai 8 osztályos végzettséggel rendelkezett.
Az évek múlásával egyre szaporodtak a hatósági ellenőrzések. Az ezekről készült beszámolók szerint minden második ellenőrzés tárt fel igazolatlan távolmaradást, munkanaplók, jelenléi évek szabálytalan vezetését és egyre többször bukkantak pénzügyi szabálytalanságra: 2025-ben már a programok 5 százalékánál. A közigazgatási bírság aránya 3,1 százalékra nőtt, az esetek 1,4 százalékában fizettették vissza a támogatás egészét vagy egy részét, összesen félmilliárd forintot 2020 és 2024 között, született néhány büntetőfeljelentés is. Mindezek alapján az ÁSZ az egész rendszer újragondolását ajánlja a kormánynak.
Most, hogy nyert a Tisza, talán lesz közmunka