Megnyílt a K2, a Kieselbach Galéria új kiállítótere

„Egy olyan teret, ikergalériát álmodtunk meg, amelyben meglepetésprogramok váltogatják egymást. Nincsen leszerződött művészünk, ezért nem lehet tudni, hogy honnan szemezgetünk. A megközelítésünkben a kortárs művészet legtágabb spektrumát vesszük, az 1945 utáni időszaktól a mai fiatalokig" – mondta Rieder Gábor művészettörténész a K2 – Kieselbach Kortárs nevű új kiállítóhely sajtóbejárásán. A művészeti igazgató kiemelte, akár egyéni kiállítást is tudnak szervezni, mint a föld alatti galériatérben Batykó Róbert Cabin Crew című tárlata, vagy csoportos, tematikus kiállítást is, mint az emeleti privát lakástérben bemutatott, Új színfolt című tárlat, mely időben átfogó válogatást mutat be. 

A képek pedig magukért beszélnek, Batykó Róbert festményein repülőn utazó, deformálódott és kicsavart testű utasok tűnnek fel – a művész a légitársaságok által gyártott biztonsági tájékoztatólapok ábráit vitte vászonra. Azt látjuk, amit a repülőgépen elhelyezett tájékoztatókon, vagyis hogy mit kell csinálni vészhelyzet esetén, ha repülés közben valamilyen probléma merülne fel. Batykó azonban nemcsak felnagyította ezen ábrákat, de a mesterséges intelligencia segítségével torzította azokat: a képeket betáplálta a Midjourney nevű AI-képgeneráló program korai verziójába, így a paneleken látható figurák teste eldeformálódott és összeolvadt a környezetével. Végül a művész a saját építésű festőgépével a vászonról lekaparta a pigmentmasszát, amivel egy szellemképet eredményezett, így ütköztetve a vásznon a digitálisat és az analógot.

e programok ugyanis korai fázisukban még nem ismerték fel jól az emberi anatómiát, és a tér egyes elemeit sem tudták kellőképpen elválasztani. A széria e szempontból metaforikussá válik, a repülés ugyanis felfogható úgy is, mint az AI kiszámíthatatlan birodalmában tett utazás. Erre erősít rá az a YouTube-ra felkerült, Fillér Máté által rendezett kisfilm, melyben a művész egy repülőn utazva azt ecseteli Rieder Gábornak mint pilótának, hogy miként használta fel a mesterséges intelligenciát a képeihez, de miután a gép zuhanni kezd, már arról filozofál, hogy nem feltétlenül jó, hogy az új technológiát ilyen sebességgel szabadították rá az emberiségre. 

A K2 privát lakásterében bemutatott Új színfolt című tárlat már a múltba, az elmúlt hetven év képzőművészetének történetébe kalauzol minket a színek által, hiszen azok felidézhetnek bennünk korokat is. A tárlat a korai Kádár-kortól indul: Kondor Béla és Barcsay Jenő az ötvenes években készült képeiken vállalták az arany használatát, amit a hatalom azért nézett el, mert a szovjet múzeumokban és kiállításokon is látható ikonok ezt elfogadhatóvá tették. A következő szekció az Iparterv-generáció tagjainak munkáiból válogat: a művészek a színspektrumot modernizálták, és új festékeket használtak az alkotáshoz. Erről tanúskodik Keserü Ilona piros, bordó, narancs és lila színekben pompázó, Piros kép (kilences számú festmény) című 1966-os műve, illetve Nádler István és Bak Imre akrillal festett geometrikus alkotásai és Fajó János olajfestékkel készült műve, melyről az anyagot lepedőkkel szívatta ki. 

Ezt Mengyán András egész falat betöltő, Memento című műve mutatja, mely fluoreszkáló, neonszínű geometrikus elemeket ábrázol, amelyek UV-fény hatására világítanak. Ennek ellenpontjaként Koós Gábor minden fényt elnyelő, ultrafekete műve szintén új dimenziókat nyit meg, ahogy Sztojánovics Andrea 2026-os műve is, melyet egy véletlen inspirált: a művész egy alkalommal olyan sokáig irányította MiniDV-kameráját a nap felé, hogy a sugarak kiégették a CCD-szenzort, a készülék pedig tönkrement. A jelen tárlaton felépített fényinstalláció ezt idézi meg egy mesterséges nap létrehozásával, ami olyan érzést kelt, mintha a néző azt a szemhéján át szemlélné.