A képviselőházi többség megszerzése papírforma, a szenátusi székekért várhatóak a kiélezett küzdelmek

„Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el” – ezt a praktikus tanácsot Napóleonnak tulajdonítják a történetírók, és a novemberi félidős választásokra készülő Demokrata Párt is követni látszik a néhai francia császár tanácsát. Egy a héten közzétett Reuters/Ipsos-felmérés szerint az amerikaiaknak csupán a 33 százaléka elégedett Donald Trump elnöki tevékenységével, ez a népszerűtlenség pedig – ha kitart november 3-ig – kedvező hátszelet nyújt majd a demokrata jelölteknek a félidős kongresszusi választásokon.

A The New York Times szerkesztőségi véleményében a képviselőházi többség megszerzése szinte könnyed ujjgyakorlatnak tűnik a Demokrata Párt számára. A jelenlegi 218-214-es mandátumarány (az 1 független és 2 betöltetlen székkel együtt) megfordításához csupán további négy képviselői választókörzetben kell győznie a demokrata jelöltnek, ám a kilátások ennél jóval rózsásabbak.

Szinte törvényszerű fejlemény, hogy a hatalmon lévő nagypárt a félidős választásokon elveszíti a képviselőházi többségét.

Ellenpéldára 1900-ig visszamenőleg csupán háromszor akadt példa (1934, 1998, 2002), ám Clinton elnök bravúrját leszámítva ehhez a nagy gazdasági világválság vagy a szeptember 11-i terrortámadás sokkja kellett.

Így nem a képviselőházban, hanem a szenátusi székekért várhatók a kiélezett küzdelmek. Az idén összesen 35 szenátusi helyért szállnak harcba a két párt jelöltjei, ezen belül is a szakírók Michigan, Maine és Texas államban különösen izgalmas versenyt várnak.

Michiganben a visszavonult szenátor helyéért egy progresszív és egy Trump által támogatott jelölt verseng. Abdul El-Sayed újonc a politikában, korábban epidemiológus és egészségügyi tisztviselőként dolgozott, most viszont a demokratikus szocialisták által is képviselt általános egészségügyi szolgáltatások bevezetésével és az Izraelnek nyújtott fegyverszállítások leállításának ígéretével kampányol. Mike Rogers ellenfelét egyiptomi származásával és az elnök által kommunistának bélyegzett szociáldemokrata programjaival támadja. 

Az északkeleti Maine-ben az évtizedek óta hivatalban lévő Susan Collins száll szembe Troy Jackson demokrata trónkövetelővel. A maine-i demokrata előválasztás nagy hullámokat vetett, mivel az ideális populista népvezérnek látszó Graham Platner hiába szolgált tengerészgyalogosként Afganisztánban és Irakban is, hiába végzett tisztes kétkezi munkát az általa igazgatott osztrigafarmon, a kampány kellős közepén szexuális erőszakkal és zaklatással kapcsolatos vádak érték, így végül lemondani kényszerült. Utódja szintén munkásosztálybeli imázst képvisel, ötgenerációs favágó-dinasztia sarja, aki régóta képviselő a maine-i törvényhozásban is. Az 1996 óta hivatalban lévő Collinsszal szemben mindenképpen friss szemléletet hozhat.

Texas közel 40 éve nem választott meg demokrata szenátort, a nyakas konzervativizmusáról és fegyverrajongásáról ismert hatalmas államban csodával érne fel, ha demokrata kerülne a szenátori székbe. Most mégis megtörténhet, hiszen a fiatal James Talarico üzenetei megszólították a texasi választókat.

A mindössze 37 éves demokrata jelölt megemelné a milliárdos vagyonokat sújtó adót, kizárná a plutokrata elitet a texasi politikából, valamint a hétköznapi szavazók gazdasági terheinek enyhítésére törekedne, különös tekintettel a magas üzemanyagárak és a továbbra is nagy infláció letörésére. Ellenfele Texas állam főügyésze, az elkötelezett trumpista Ken Paxton, akinek a hitelességét a múltban őt ért korrupciós vádak árnyékolják be, valamint egy értékpapírcsalási ügy is. Egy jelenlegi felmérés szerint ugyan Paxton vezet 47-45 arányban Talaricóval szemben, ám ez a szoros eredmény még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna a rubintvörös államban.

Apropó, üzemanyagár. Az iráni konfliktus elhúzódása és különösen a jemeni húszi milícia katonai sikerei, jelesül a Báb el-Mandeb szoros ellenőrzésének megszerzése nagyon rossz hír Donald Trumpnak és a Republikánus Párt jelöltjeinek. A közel-keleti konfliktusok miatt az amerikai üzemanyagár már átlépte a 4 dollárt gallononként, amely a fogyasztók számára lélektani határt jelent. Ezzel nemcsak a közlekedés, a szállítás és vele minden termék és szolgáltatás ára nő, hanem az emberek közérzete is romlik. 4 dolláros gallononkénti benzinár mellett hatalmon lévő párt már nem tudja elhárítani a lakossági kritikákat, amelyek a novemberi kongresszusi választások eredményén is meg fognak látszani.