Az időközi választási erőpróba napjának közeledtével Donald Trump kezdi teljesen elveszíteni az önuralmát. Minden oka megvan az amerikai elnöknek az aggodalomra. Az amerikai választók körében olyan népszerűtlenséget mértek, ami a történelmi mélypont körül mozog.
A gazdaság gyengélkedik, az üzemanyagárak elszálltak, a jól hangzó választási ígéretek nem teljesülnek. Egyedül a hadiipar és az olajtársaságok lehetnek elégedettek.
Azonban ez kevés lesz a törvényhozási többség megtartásához. A kongresszust nagy valószínűséggel elbukják a republikánusok. De vannak mérések, melyek szerint még a szenátusban is többségbe kerülhetnek a demokraták. Ha ez bekövetkezik, akkor Trump nem tudja elkerülni, hogy jogi eljárás alá vonják. Ott pedig olyan korrupciós ügyek szakadhatnak a nyakába, amelyek bukásba és egyes elemzők szerint akár börtöncellába is taszíthatják a Fehér Házig felkapaszkodott manhattani ingatlanspekulánst. Ezt Trump mindenáron el akarja kerülni.
Az aggasztó kilátásokat egy jól kommunikálható világpolitikai siker részben tudná korrigálni. Trumpnak rendelkezésére áll az Egyesült Államok világgazdasági és katonai befolyása. Példátlanul hatékony lehetne. De ő nem az. Sőt, ma már inkább úgy tűnik, hogy bármihez nyúl, azt elrontja.
Washingtonnak olyan eszközei vannak, melyekkel a háború befejezésére kényszeríthetné Moszkvát. De az amerikai elnök másképp döntött, és legalább másfél évvel ajándékozta meg Vlagyimir Putyint. A háború folytatásának és a bukás elkerülésének reményével.
Az Irán ellen indított miniháborúját is elbukta Trump. Teherán az országot ért pusztító rakétacsapások ellenére megerősítette regionális befolyását, az országot évtizedek óta keményen korlátozó nemzetközi szankciók meg értelmetlenné váltak. Trump annyira elszámolta magát, hogy végül nem tudta megvédeni szövetségeseit és az amerikai katonai bázisokat a Perzsa-öböl térségében.
Történelmi mélypontra küldte az iráni háború Donald Trump támogatottságátMa még beláthatatlanok Trump gyengeségének hosszú távú következményei. Az általa vágyott új világgazdasági és katonapolitikai világrend egy átfogó, több kontinensen is átívelő nemzetközi zűrzavarrá duzzadt.
A Kína ellen hangos fenyegetőzéssel indított kereskedelmi háború szégyenteljes meghátrálással zárult. India is elküldte melegebb éghajlatra a washingtoni zsarolót. A jelek szerint az amerikai elnök nem tanult az eddigiekből, és most újra megkísérli az erődemonstrációt. Ha aláírja a törvényhozásban a napokban megszavazott Graham-féle szankciócsomagot, akkor utána bármit is lép, az nagyon visszaüthet.
Brutális eszközt kapott Trump arra, hogy megregulázza az orosz energiahordozókat vásárló államokat. Moszkva két legnagyobb kereskedelmi partnere azonban éppen az a Kína és India, amelyekről Washington már lepattant egyszer. Vagyis Trump vagdalkozása leginkább a világgazdaság olyan, meghatározónak nem nevezhető államain ejthet sebet, mint a kicsiny Magyarország vagy a középsúlyúak közé tartozó Indonézia.
Donald Trump aláírta a törvényt, akár százszázalékos büntetővámot vethet ki az Oroszország elleni szankciók megszegőireNem jutott sikerélményhez az amerikai elnök sem Európában, sem a közvetlen szomszédságában. Az öreg kontinens és a kanadaiak sarokba szorításával Trump teljesen maga alá akarta gyűrni az euroatlanti szövetségi rendszert. Azonban ez a fegyver is visszafelé sült el. Grönland ügyében kijózanító elutasítást kapott az agresszíven fenyegetőző amerikai elnök.
Az érintettek külön-külön is nemet mondtak, majd a napokban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke vetette fel, hogy kezdeményezi a Kanadával már működő szabadkereskedelmi egyezmény továbbfejlesztését egy sokkal szorosabb szövetséggé, egyfajta társult tagsággá. Ez nem jelentene formális tagságot, de „Szövetség a jövőért” néven messze meghaladná az eddig ismert együttműködési formákat. Ennek a gazdasági partnerségnek a részleteit már most októbertől elkezdik kidolgozni. Rendkívüli a jelentősége ennek az Európa egészét érintő javaslatnak, ugyanis elhangzott egy a katonai és védelmi összefogást érintő gondolat is.
Az Európai Unió Kanadával, az Egyesült Királysággal, Norvégiával és Ukrajnával olyan biztonsági fórumot hozna létre, amely a kontinens egészét lefedő moduláris rakétavédelmi rendszer felépítésén túl választ adna mindazokra a biztonsági, katonai kockázatokra, amelyek Európa előtt tornyosulnak.
Ez a bejelentés igazi pofon a táncrendből kihagyott Egyesült Államoknak. Neki is állt vagdalkozni a Fehér Ház ura: büntetővámokkal és egyéb zsarolásokkal fenyegetve.
Carney Strasbourgban: Kanada új, különleges szövetséget keres az Európai UnióvalNem akar összejönni Trumpnak a sikeres elnökség. Azt ígérte, hogy Amerikát ismét naggyá teszi, ehelyett barátok és szövetségesek nélkül, globális defenzívában vergődik. Megfenyegette lassan a fél világot, Iránt, az Európai Uniót, Kanadát, Dániát, elutasította Szaúd-Arábia segítségkérését. Közben kínosan átrajzolt térképekkel ingerli a szomszédait. Leginkább a kanadai és mexikói állami vezetők higgadtságának és diplomáciai profizmusának köszönhető, hogy nem reagálták túl az óvodai szintű földrajzi névcseréket és a térképszínezéseket.
De teljesen érthetetlen az is, ahogyan Ukrajnát hibáztatja az üzemanyag drágulásáért. Trump szerint azért kerül sokba a dízel az amerikai töltőállomásokon, mert Ukrajna dróntámadásai miatt Oroszország nem tud gyártani és exportálni elegendő üzemanyagot. Szerinte nem az Irán elleni katonai hadművelet kudarca, nem a Hormuzi-szoros részleges lezárása és nem az agresszor Oroszország háborúja, hanem a túléléséért küzdő Ukrajna a hibás.
Trumpot nem zavarják a tények. A globális kőolaj-finomítási rangsorban Oroszország 6,5 százalékos részesedéssel szerepel. Így az általa kínált dízel eltűnése a piacról biztosan nem okozhatta a drágulást. Az Irán ellen indított amerikai katonai művelet és a legforgalmasabb kőolajszállítási útvonal megbénítása viszont annál inkább.
Az elnöki adminisztráció előtt nem lehetett meglepetés, hogy a Hormuzi-szoroson halad át a világ tengeri úton szállított kőolajának és kőolajtermékeinek 25-30 százaléka.
Trump asztalára biztosan le is tették azt a számítást, hogy mennyit nyer a világ legnagyobb kőolajtermelő állama, az Egyesült Államok. Naponta ötmillió hordó nyersolajat és nyolcmillió hordó finomított terméket, azon belül leginkább benzint, dízelt és repülőgép-üzemanyagot exportálnak amerikai cégek. Vagyis a világpiaci drágulás mértékének ismeretében szédítő a háborús extraprofitjuk. Azokról a dollár-ezermilliárdokról van szó, amelyek most kiegészítik a fegyvergyártók és -kereskedők háborús bevételeit.
Európa jelenleg a kasszának azon az oldalán áll, ahol a befizetők sorakoznak. Kontinensünk az ukrajnai háborúval, a világpiaci versenyben mutatott gyengeségével történelmi leckét kapott a tengerentúli szövetségesétől. Az Európai Unió államai felébredni látszanak, keresik a kiutat a mocsárból. A tagállamok többsége az integráció szorosabbra fűzésében látja a megoldást. A kilábalás lehetősége most attól függ, hogy mennyire sikerül túllépni a nemzetállami önzésen.
Nem véletlenül mondják Brüsszelben, hogy vagy együtt, összefogva lépünk be a nagy játékosok klubjába, vagy külön-külön válunk versenyképtelen mellékszereplőkké.
